Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

lyek a keresztyénsógben az itt-ott feltűnő türelmi rendeleteket, türelmi időszakokat dicsőitik, abban a szabadfejlődésre, szabadvizsgálódásra teremtett szellem nem lát egyebet, mint azon megbénult korszakokat, melyekben a kászt érdek üti fel fejét, s a szabadíejlődés utja sokak előtt elzáratik; nekünk egymást nem eltűrni, hanem szeretni kell, mert a szeretet a parancsolatnak vége, még pedig a tiszta szivből, jó lelkiismeretből és az igaz bitből való szeretet. 1 Tim: 1, 5. Mely jobban-jobban bővölködjék az ismeretben ós minden értelemben. Filip: 1, 9. Tehát itt is, midőn a szeretetet emliti az apostol, az ismeretből ós értelemből való szeretetre utal, mely pedig szabadvizsgálódás nélkül nem képzelhető. És már kimutatva azt, hogy egy erkölcsi világrend alkatrészei, éltető elemei a szeretet, tökélyre törekedós, és szabadvizsgálódás, uem képzelhető józan ész, mely ezeket ignorálni képes volna. Az emberinem üdvére, mely a vallás-erkölcsiség által létesíthető, nem sokat használ a Krisztusnak igy vagy amúgy születése, menybemenetele, benne a két természet igy vagy amúgy egyesülése, melyeknek rideg vitatásában századokat vesztegetett el a szőrszálhasogató ész, hanem használnak az ő életre való élvei; s miután a keresztyénség századokat vesztegetett el oly tárgyak vitatásában, ideje már, hogy valahára felébredjünk arra, hogy az emberiség haladása egészen más tért követel, s ha a világi tudományok óriási haladást tettek, akkor feladatunk az, hogy a vallás-erkölcsiség által növeljük a népet, s a materialisticus irányt az erkölcs dicső birodalmába tereljük, mert csak igy békíthetjük ki a világi miveltséget a vallással ; — ha mi ószfelettiskedünk, 8 mégis látjuk, hogy a világi miveltségben az ész óriási vívmányokat teszen, akkor elszigeteljük magunkat, tátongó örvény leszen közöttünk és a között, s észfelettisógünket a szabadröptü ész annyira túlszárnyalja, hogy mire magunkat ószreveszük, már a sötét századok halvány képei között tóvedezünk. Mai korban őszinte szó kell a néphez, s ha őszinte szabad szellemben hirdetem a megváltó igéit, megvagyok győződve a felől, hogy az ige nem hull útfélre, tövis közé vagy kősziklára, hanem oly termékeny talajra, melyből az erkölcs virágai fakadoznak fel; mert a vallás-erkölcsi érzet, hála a mai kor miveltsógenek, fel van ébredve a nép alsó rétegeiben is, s ezt minél nagyobbra nevelni, s a keresztyéni öntudatot szólesbiteni dicső munka, s jutalmazó öntudat, e pedig nem Eldorádo vagy utópia, mert hiszen az erkölcsi világrend létét, még ellenfeleink se tagadhatják meg. Midőn Jézus azt mondja: A ki az ón beszédemet hallgatja, örök élete vagyon annak, Ján: 5, 24. elveinek, tanításainak az emberiség vallásos ós erkölcsi uevelésére irányuló üdvös voltáról van meggyőződve, következőleg örök életet biztosit az erkölcsnek. Az erkölcs nem. egy embernyom, vagy egy ember múlékony életére van hivatva, hanem az örök tartóságu s minden embernek hivatása az, hogy annak életét fenntartani, tovább plántálni meg ne szűnjék, mert csak igy építhetni az erkölcs dicső templomát, mely egykor befogadja a görögöt ós zsidót; a pogányt is scithát; a szolgát és szabadost. KISANTAL SÁMUEL. A sárospataki eí. ref. akadémia liittani szakának előterjesztése ugyanazon szak berendezése tárgyában, intézve a tiszáninneni ev. ref. főtiszt, superint. n. t. és tek. tanügyi bizottságához. (Vege.) Számba véve már most azt a körülményt, hogy említett „összehasonlító vallástudománynak nevezhető" tanszak tulaj donkép még tiatal éveit éli, s számba véve saját anyagi erőnket, egyelőre egy kathedrát kívánunk számára állítani, még pedig ugy, hogy az eddig exegetikainak nevezett kathedra egyik fele, az ó-szövetség magyarázása is hozzá esatoltassék. Lenne tehát az első kath odrának a következő köre : a különböző korok és népek vallásos okmányai, kultusának ismertetése, általában vallásrendszere, odaszámítva az ó-szövetségét is, valamint ennek nyelvét a hébert. A keresztyénség tulaj donképeni alapokmánya, valamint legközvetlenebb tanulmányágai egy második kathedrát követelnek. Akár azon fölényt tekintjük, melyet a kétségkívül intelleetualiter legelőhaladottabb keresztyén világ egyéb vallású emberi társulatok felett elfoglal, vagy tekintsük speciális helyzetünket, melyben keresztyén vallás mivelője és szolgája szándékoztatik képeztetni keresztyén intézetünkben, mondott uj-szövetségi tanszaknak meg kell adnunk a megkívántató módot, időt és erőt. Különben is e tanszak az, mely az eddig theologiainak tekintett tanszakok közt, kivált a legutóbbi félszázad alatt legnagyobb fejlődésnek örvendett. Az uj-szövetség egyes könyvei, valamint az egésznek előállása, a vallásalapító Jézus, az apostoli kor története, az újszövetségi theologia stb. oly bő teret nyújtanak a tanulmányra, s annyi időt kívánnak az előadásban, hogy bár megbírja egy kathedra. A harmadik kathedra feladata az egyháztörténelem. Századunkat nem hiába nevezték a történelem századának, egy-egy tudományföífogásában aligha hozott század oly 38*