Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

Minta-előadás végeztével elnök ur a gyűlést 10 perere felfüggesztvén, az iskolás gyermekek eltávoztak. Bírálataikban a tanitók igen tárgyilagosan szólottak. Különösen a korbeli lelkész urak tüntették ki magukat, kik mint mindég, ugy most is nyolcan vettek részt értekezletünkön, megmutatván, hogy nemcsak követelni tudnak a tanítóktól, hanem velők karöltve munkálni is boldogulásukon. Többször szerencséltettek bennünket a korbeli lelkész urak, de megjelenésüket annyira kívánatossá még nem tették mint ez értekezleten. Szóba jött a népiskolai „Vallás" mikénti tanításának kérdése is, de eh ez, oly értelemben mint azt tek. világi elnökünk értekezlet i tárgyul régebben kitűzte, a tanitók hozzá szólni, mint máskor ugy most sem érezték magukat hívatva. A kitűzött tétel szerint a zsidó nép történetét előadó, ó-testamentomi történeteket mellőzve, a természeti vallás utján kellene növendékeinket Isten ismeretére vezérelni. Mi tanitók a bibliai történeteket magunk nem mellőzhetjük. A vallás tanítás ügye, minden tanítói értekezletnek egyik fő tárgya kell hogy legyen, értekezletünk megvárja míg ez ügyben mások is nyilatkozni fognak. Alapszabályunk értelmében határozatilag kimondatott : hogy minden tanitó szabadon választott neveléstani tételről legalább egyszer egy évben írásbeli dolgozatot adni köteles. A gyűlés helyén lakó tanitó pedig, az elnökség által a gyűlést megelőzőleg 10 nappal kijelölt tudományból mintaelőadást tart. A pénztár megvizsgálására három tagu bizotság neveztetett ki. Több tárgy megvitatása, s a volt tisztviselők újbóli megválasztása után, a már annyiszor igénybe vett elnök ur házánál gyűltünk össze étkezésre, liol szíves vendégszeretet mellett, nemcsak az anyagiakból, de a szellemiekből is gazdagon megvendégeltettünk. Adja Isten, hogy több ily népes, becses értekezletünk is legyen ! SÁRKÁNY GÁBOR, jegyző. A bács-szereini ág. Ii. evang. esperesség évi közgyűlése. Tartatott Uj-Verbászon, junius 15-én, s több tekintetből érdekesnek mondható ! Egyik főtárgyát képezte ft. Szeberényi Gusztáv superintendens urnák politikai hitvallása. A eonferentiában leginkább arról tanácskoztunk : mit feleljünk rá ? Végre határoztatott: Minthogy nincs rá eset^ hogy nyilvános ülésben a lelkészek különváltan a világi képviselőktől, valamely kérdés felett szavaztak volna, s ilyen praececlensnek megalkotása szomorú következményekkel lehetne az egyházra • továbbá pedig, minthogy egyházi gyűléseinknek politikával foglalkozniok nem szabad, s könynyen képzelhető oly kormány, mely, ha jegyzőkönyveinkből fejünkre olvashatná, hogy bár egy izben is politikai kérdést vitattunk, királyi biztosokkal akarná ellenőrizni egyházi közgyűléseinket: azért az előértekezlet azon véleményben van, hogy Szeberényi Gusztáv sup. urnák politikai hitvallása a közgyűlésen szóba se hozzassék, ellenben az esperesi jelentésnek a canonica visitatióról szóló pontjánál végzésileg kimondassék : miszerint a b á c sszerémi esperesség Szeberényi Gusztáv sup. ur iránt, egyháza és a magyar haza körül szerzett érdemeinél fogva, őszinte és rendületlen bizalommal és tisztelettel viseltik. A gyűlés többi nevezetesebb tárgyairól szóljanak a jegyzőkönyv egyes szószerint ide iktatott pontjai. 7. pont. A megbízólevelek átadása alkalmából kérdezi Vagner György uj-verbászi tanitó : miért nem tekintetnek a tanitók az esperességi gyűléseken szavazatképeseknek, holott a Bányakerületi Utasítások XII. rész II. szakasz, 4-dik pontja szerint minden egyházból egy-egy tanitó bir az esperességi gyűlésen üléssel és szavazattal. Kéri tehát, hogy a tanitók részére a jegyzőkönyvben a jelenvoltak rovatában egy külön alrovat nyittassék és ők mindenben a gyűlés többi tagjaival egyenjoguaknak tekintessenek. — A hivatott pontnak felolvasása után *) az esperességi gyűlésnek el kellett ismernie, hogy Vágner György tanitó urnák betű szerint tökéletesen igaza van. Minthogy azonban ama pont az eddigi gyakorlatot teljesen felforgatja és kivihetetlen is, (mert hány egyháznak pénztára engedné meg az öt-öt tag kiküldetését a gyűlésre, és ha mind a lelkész, mind a tanitó egyidejűleg eltávoznak az egyházból: ki végzi el az előfordulható kisebb functiókat ?) azért is ezen esperességi gyűlés hajlandó hinni, hogy az idézett pont mostani szövegezésében csak hiba folytán csúszhatott be a bányakerületi Utasításokba. Ennélfogva a kerületi gyűlésre menő követeit oda utasítja, hogy a kerületnél a szóban álló pontnak megmagyarázását sürgessék. 31 pont. Olvastatott a bingulai egyházközség folyamodványa, melyben hivatkozással az apostolok és Luther példájára kérelmezi, hogy jövőben minden közigazgatási irat az egyes egyházközségeknek saját anyanyelvükön küldessék meg. Megjegyeztetett erre, hogy a felhozott példák a kérelmezők ellen szólnak, mert tény, hogy az apostolok nem héber anyanyelvükön irták meg az Uj-Testámentomot, hanem az elterjedtebb görög nyelven, Luther pedig az idegen latin nyelv ellen nem mint közigazgatási, hanem mint istentiszteleti nyelv ellen küzdött, a közigazgatásban pedig igen sűrűn maga is használta; a bingulai egyház kérelmének annál kevesbbé lehetett helyt adni, minthogy ezen esperesség nem érez kedvet eltérni hitbuzgó őseink ösvényéről' kik a zsolnai zsinattól kezdve szakadatlanul Magyarország közigazgatási nyelvét az egyházi téren is közigazgatási nyelvül használták. *) Bányakerületi Utasítások 52 lap. 4-ikpont „A gyűlésre, be nem számítva az ügyelőt, papot, egy tanárt vagy tanitót, a gyülekezetek annyiszor két követtel képviseltetik magukat, a hány papjuk van, kik mindnyájan szavazattal birnak."