Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

állítom, hogy ezen nézetemet lögkitünőbbjeink osztják, legalább egyet közülök egynehány sorban idézni akarok. Wiedemann Ferenc „Der Lehrer der Kleinen" című könyvében igy szól: „Warum unsere kleinen, 6 jahrigen begriffs- und anschauungsarinen, mit den Weltereignissen nocli ganzlich unbekannten Kinder gleich bei ilirem Eintritte in die Schule mit der Urgescliichte der Menschheit plagen ? Hier háufen sich eine Menge Dinge, Begriffe Bilder, die ganzlich ausserlialb des Gresichtskreises unserer Kinder liegen. Schöpfung, Engelerscheinung, Opfer, Weltüberschwemmung, Nomadenleben, Brudermord, Moses lasst 3000 Israeliten erwürgen etc., was will da niclit erklart sein ? 6G. Kleine n i c li t biblische Erzahlung'cn, gut gewahlt geben Licht und ZündstoíF, Anregung und Leben und verhalten sicli zur Religion, wie Illustra. tionen zur Geschichte ; verschmahe solche Geschichten ja nicht und vergiss sie auch niclit, sie gehören zum Religionsunterrichte der Kleinen." Ha K. L. ur Baltzer Ede vallástanát figyelemmelolvassa, akkor ezen művet nem zavarhatja össze köny vecskémmel. Mert én a mennyire neveléstani elveim engedték, a sz. Írásbeli történetek- és helyekhez, valamint az egyházi énekekhez is ragaszkodom, mig azt Baltzernél nem találja. Ha még is azt állítja, hogy vallásoktatásom „egy sorba tehető Baltzer Ede könyvével, melyet szabad községek iskolai és házi használatára készített," akkor ez alkalmasint nem más akar lenni, mintegy kis ijesztés azok számára, kik mindjárt keresztet vetnek, és az ördögöt vélik látni, ha Baltzer neve említtetik. Ha a cikk végén az ev. 1. tisztelt szerkesztője említi, liogy Szepesmegyéből is egy kemény bírálat küldetett be könyvem ellen egy „paedagogus" által, akkor más részről az sem tagadható, hogy 1—2 ily „paedagogus" kivételével nálunk helyeslik ezeket az elveket, melyek szerint én akarom tanítani a vallástant. WEBER SAMU. T m^him -tv O H^^taB. Tapasztalataim a tiszáninneni egyházkerületben. (Folytatás.) II. Kiváló figyelmem tárgyává tettem továbbá a lelkészek theologiai álláspontját i s. Most midőn meglehetős élénk harc kezd kifejlődni a régi és ujabb theol. nézetek között, nem lehet közönbös dolog, hogy a papság többsége, melyik nézetnek hódol inkább, vagy röviden : orthodox-e még vagy nem ? Megvallom, azon feltevésben indultam el utamra, hogy kevés kivétellel mindenütt u. n. orthodox papokra fogok találni, a kik kígyót békát kiáltanak a pestiekre, s általában a modern irány követőire. Azonban nagyon csalódtam, mert most már tapasztalatom után bátran kimondhatom, hogy a tiszáninneni egyházkerületnek általom bejárt e. megyéiben az orthodoxia teljesen hanyatló félben van, mig vele szemben az ujabb irány már is jelentékeny foglalást tett. A dolog természete szerint itt számokban beszélni nem lehet ugyan, de mégis megpróbálok egy kis osztályozást csinálni. Kerek számban csak 90 lelkészt véve fel, a kikkel ezen utazásom alatt theol. kérdésekről beszélgettem, vagy a kiknek theol. álláspontjáról más utakon hiteles meggyőződést szerezhettem, ugy találtam, hogy azoknak körülbelül csak egynegyede nevezhető tisztán o r t h od o x n a k. Ezek az orthodoxok tudni sem akarnak az ujabb mozgalmakról, s határozottan elitéinek minden vallási reformot. Az ő ideáljok ma is, mint ifjúságok virágzó szakában, a jó öreg Somossy, a kinek álláspontjától nincs okuk tágítani. S ezzel azt is megmondtam, hogy ezek az orthodoxok nagyobbára csakis öreg papokból állanak, akik conservativ természetüknél fogva különben is ellenségei mindennemű haladásnak. A fiatalabb lelkészek közül alig-alig sorolhatok egyet-kettőt az orthodoxia valódi hivei közé. A második csoportba jönnének az ugynevezhető 1 ib e r a 1 i s orthodoxok, (venia sit verbo !), a kik a felvett számnak körülbelül -át teszik. Ezek már csak szóval orthodoxok, de é r t e 1 m ö k k e 1 messze túl szárnyalták az orthodoxiát. Azt hiszik, s azt vallják ugyan, hogy ők nem modernek, hogy ők oly távol állanak Ballagitól, mint az ég a földtől, (hogy is ne : mikor Ballagi atheista hírében áll közöttük ?) ámde, ha theol. kérdések feszegetésébe bocsátkozol velők, tisztán látod, hogy bizony őket is megérintette már a szabadéivűség frissítő szellője, s egyes kérdésekben ép oly határozottan modern felfogással bírnak, mint akár Ballagi. Persze, ezt bajos volna velők elhitetni, noha midőn egyik és másik fiatalabb lelkész p. o. az inspiratio, vagy az eredendobűn és vicaria satisfactio, vagy az escliatologia kérdésében nézetét és meggyőződését röviden elmondotta, mosolyogva jegyeztem meg mindannyiszor: hiszen ép ezt mondja Ballagi is . . . Hanem ezzel aztán vége is volt részemről a vitatkozásnak, mert hiszen ilyen dolgokban más embert capacitálni s hozzá még egy kezdő fiatal embernek, s mi több, épen az illető lelkész vendégszerető asztalánál : szerintem nem vezetne célra. A harmadik s legnagyobb csoportot a modernek képezik, a kik már határozottan hódolnak az ujabb theologiai eszméknek, s az orthodoxiát túlhaladott álláspontnak tekintik. Sokan közülök egész élességgel kelnek ki az orthodoxia ellen, s nyíltan azt vallják, hogy „józan gondolkozású ember ma már nem hisz azokban az elavult eszmékben." (Relata refero.) Azonban másfelől ugy tapasztaltam, hogy még ezek a modernek sem ismerősök teljesen