Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

mitása, érveléseinek eltorzitása, s irányának gyanús színben feltüntetni akarása, — Farkas Józsefnek ezen ellenem nem kis mértékben használt fegyverei, — a kérdést határozottan eldonthessék; sőt arról vagyok meggyőződve, hogy azok, kik polémiájukban az emiitett apparatust nagyon előtérbe állítják, ez által az elfogulatlan olvasó előtt meg is nehezítik ügyök diadalát. Sajnálom tehát, hogy Farkas József „szóváltásáéban nem találom azon komoly hangulat teljességét és azon tárgyilagosságot, melyet a vitakérdés fontossága megérdemel, és azon polémiái emslkedettséget, mely a meddő kicsinyeskedést mellőzve, inkább az igazság nyomozását és kiderítését, mint az ellenfél letorkolni akarását tartja szem előtt . . . ő ellenfeleit mindjárt, gúnyolódva „hivők"-nek nevezi. A nevezetet elfogadom; érte még a gúny esufolódását is elszivelem: de csodálkozom, hogy épen „hittanár" űzhet gúnyt azon nevezettel ! „ Felemlíti a köztem s dr. Ballagi Mór között 13 évvel ezelőtt folyt vitát is, s diadalé]zettel mondja, hogy „korszellemellenes" álláspontomnak s fellépésemnek senki, még a „kis páter oithodoxiae" (néhai Tatai András) sem kelt védelmére. E pont kellő felderítése kissé bővebb kifejtést igényelvén, addig is, mig azt megtehetném, itt csupán annyit jegyzek meg, hogy megnyugtatásomra szolgál, midőn álláspontomat és fellépésemet még ellenfelem is csak korszellemellenesnek, de nem „keresztyénellenes"-nek nevezheti; és hogy Farkas József, ha a régi páter orthodoxiae-nek s az áriusi vitáknak történetét jól meg tudná is írni, kételkedem, hogy az általa felemiitett 13 év előtti vitának pártatlan historiographusa tudna lenni ; mert nyilvánított felfogása arra mutat, hogy azon tárgynál nélkülözi vagy a kellő tájékozottságot, vagy a tárgyilagosságot. Hosszasabban időz azután annak illustrálásánál, hogy ők mily sokan, és mi mily kevesen vagyunk ; s miként a pápa hajdan nemcsak a már felfedezett, de a még felfedezendett száraz-földet is előre a maga számára lefoglalta: ugy foglalja le Farkas József is pártja számára az intelligentiának nemcsak jelenét, de a jövőjét is. Ha ő tudományos vita terén ily érvelésben nagy súlyt lát, ón őt ezen munkájában nem háborgatom. Az idő majd meg fogja mutatni, hogy az ő számításának és reményének circulusai nem porba és homokba lettek-e meghúzva. Én tartózkodom ugy az egyik, mint a másik párt híveinek akár „numerusát-," akár „pondusát" latolgatni, tudván, hogy az vitatárgyunk érdeméhez nem is tartozik : de azt tévedés veszélye nélkül mondhatom, hogy az ostromolt álláspontnak ma már több és jelentékenyebb védői vannak, mint 13 évvel ezelőtt; és hogy Farkas József, ha az „Erdélyi Prot. Közlönyt"-t kezébe veszi, a királyhágóntuli reformátusok között is fog találni, a kit „dogmaticus ellenfelének" tekinthet. És midőn ő kihívó hangon maga szólit fel arra, hogy „jelöljük ki azon fő- és segédgonduok s világi tanácsbiró urak neveit,u

kik irányunkat elfogadják s nézeteinket helyeslik; mi ugyan arra jogosítva nem érezzük magunkat, hogy mások nevében szóljunk, és hogy a fő- és segédgondnok s világi tanácsbiró urakat, saját nyilatkozatuk nélkül, álláspontunknak akár hívei, akár ellenesei közé számítsuk: de azt méltán megvárhatja mindenki, hogy ha aztán nemcsak esperes, hanem segédgondnok urak is álláspontunk mellett nyilatkoznak, mint ezt az Ev. Prot. lapban tették, e miatt legalább Farkas József maga oly nagyon, mint szóváltásának negyedik cikkében látszik, meg ne nehezteljen. Hogy ő felhozza ellenünkben nemcsak a reformátorokat, hanem Voltairet, a jezsuitákat, a párizsi forradalmat, az ultramontánokat, a Religiót, sőt a Politokat és Mileticseket is: ez mutatja, hogy minden kezénél volt lövegeit lehetőleg harcba vitte, és hogy e polémiái dráma inscenirozására mindazt megtette, a mit csak a színpad ismerete előnyül nyújthatott. De ezzel nem vette el tőlünk a jogot, hogy a szöveg tartalmának hiányait adandó alkalommal kimutassuk ós neki beszámítsuk. A reformátorokat mi is majd megtudakozzuk; azt hiszem, lesz azoknak hangjuk mellettünk is. A mi pedig a madárijesztő gyanánt ellenünk állított föbbi alakot illeti: azokkal nem lesz nehéz dolgunkat végezni. Farkas József azonban „szóváltás"-ábau ennél még tovább is megy. Ellenmondásokat keres köztem ós elvtársaim között, s egymással akarna bennünket leveretni. Ez valóban kónyelmes, sőt mulatságos módja is lenne az ellenfél legyőzésének ; csakhogy ez a tactica ma már ritkán sikerül ! Én osztom ugy a „Figyelmező", mint az „Ev. Prot. lap" elvi álláspontját és irányát, s ugy tudom, hogy azok szerkesztői is a magukóval egyezőnek találják az enyimet; s bármennyire keresse is Farkas József közöttünk egyes kifejezésekben az eltérés és ellenmondás szálait, a tényleges keresztyénség védelmezésében és a modernismus mostani álláspontjának és irányának ostromlásában egyeknek fog minket tapasztalni. Egyébiránt ha ő mencsak velem, hanem Balogh Ferenccel és a debreceni theol. tanárokkal, sót dr. Révész Imrével is elbánni akar : ezt a „szóváltás"-nál és ellenmondások keresgélésénél kissé nagyobb szabású munka számára hagyja fen. A debreceni theol. tanárok programmja ellenében állítson ő is egy kimerítő programmot, ós körvonalozza szabatosan a maga és elvtársai álláspontját. Dr. Révész Imrének pedig a prt. egyletről irt munkájára feleljen tüzetesen. Ez méltóbb és háládatosabb tér lesz akár írói tehetségének foglalkoztatására, akár a modernismus helyes voltának bebizonyítására s álláspontunk gyengeségeinek kimutatására, mint holmi egyes szókból s mondatokból kipréselt ellenmondásokkal való táborjárás. Szememre veti továbbá Farkas József megengedő periódusaimat, s azt mondja, hogy a mit azoknak első részében megengedek, azt azoknak „de"-vel kezdődő másik részében mind visszaveszem ; — majd Balogh Ferencnek azon rólam elismerőleg tett nyilatkozatát, hogy „ha szólok, mindkét félnek szólók", ellenem fordítja s gúnyolódó ide-oda magyarázgatással rám nézve gyanút vető árnyékká akarja átképezni ; sőt „a