Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-17 / 3. szám
dezzünk legelőbb ? hogy több mint egy évszázad mulasztásait miként lehetne legcélszerűbben s minél gyorsabban ha csak némileg is jóvá tenni ? A theologia mindenik ágában oly végtelenül sok tenni valónk volna, ha külföldi hitrokonainknak csak árnyékába akarnánk is jutni. Ily szempontból tekintve a közelebb megjelent pár müvet, azt hiszem az egylet igen jó választást tett, és e két kötetben nagyon sok liiáuyt pótoló dolgozatot adott a t. közönség kezébe. Nevezetesen Hase Polemikájának a mi viszonyaink között először is megvan az a nagy előnye, hogy ez nem pártszinezetü, hanem általában védelmezi az egész protestántismust, ugy a modern, mint az orthodox irányzatút, s illetőleg ostromolja a protestántismusnak közös ellenségét, a római katholicismust ; kimutatja ritka alapos tudományossággal, de nem kevesebb elevenséggel, éllel, nem ritkán élccel annak gyenge oldalait, a protestántismus és az ujabb idők szelleme által a róm. katholicismus erődjén lőtt réseket, ki azon lejtőt, melyre ezen egyház, s kivált ennek némely elavult intézményei az idők folyama által vitettek, s azon hova-tovább lejjebb és lejjebb sodortatnak. Külföld protestánsai is nagy érdekkel fogadták e művet, s alig tiz év alatt 3 kiadásban jelent meg ; hát reánk magyarhoni protestánsokra nézve, kikre az ellenfél szabadon áraszthatott mindenféle rágalmat, vádat, gúnyt, kiönthette epéjének még salakját is, neküuk pedig több mint másfél száz év óta nem hogy az ellenfelet visszavagdalni, de még a reánk mórt csapásokat felfogni, magunkat védelmezni sem volt szabad, hogy ne volna ez becses mü, legyünk bár liberálisok vagy orthodoxok, egyháziak, vagy világiak. Egy másik kiváló becse e műnek a mi viszonyaink között az, hogy az egy kis könyvtárt pótol. Ezt, a még sajtó alá ez évben adandó utóbbi felével végig tanulmányozva, megismerkedik a t. olvasó az egész egyháztörténetein több lényeges fejezetével, majdnem az egész dogmatörténelemmel ; meg a római kath. egyh. hitcikkeivel, s legujabbkori kitűnőbb hittudósaival, ezekkel szemben a protestánstismus tanaival, régibb és ujabb tudósainak nézeteivel ; megismerkedik a katholikusok által ellenünkben felhozott vádakkal, de meg az ezekre adandó feleletekkel is. S végül, mellőzve e mü több előnyös oldalának felemlitósét, becsessé teszi ezt az is, hogy szerző lekíséri a római kathol. egyház tanait, intézményeit, s némileg történelmét egészen a legújabb időkig 1870 végéig, következőleg nem csak a múltra, de a jelenre a legközelebb történő és történendő eseményekre nézve is kellő tájékozást nyújt az olvasónak. A t. fordító ugy látszik egész keddvel foglalkozott az érdekes munkával, s lelkiismeretes gondot fordított arra, hogy e munkát a magyar közönség tiszta folyékony magyar nyelven élvezhesse, s hogy a tartalom szépségé vei s az eredeti nyelv könnyüségóvel, a fordítás is versenyezzen. Ezen lelkiismeretes gondosságért azt hiszem sokak nevében nyilváníthatok köszönetet. — A kiállítás csinosságát díszét felesleges megemlítenem, hasonló lévén ez mindenben a theologiai könyvtár első kötetéhez. A megjelent 1-ső kötet tartalma a következő : Előszó. Első fejezet: A katholicismus. A) az egyház egy; B) az egyház csalhatatlan ; C) Az egyház egyedül üdvözítő. Második fejezet: Hagyomány ós szentírás. Harmadik fejezet: A klérus. A) A papság ; B) a püspöki hivatal ; C) a nőtlenség. Negyedik fejezet : A pápaság. A) a pontifex maximus ; B) a pápa csalhatatlansága ; C) a pápa világi uralma. Azon olvasóink kedvéért, kik e müvet netán még nem olvasták volna, tájékoztatásul ide igtatjuk „a pápa világi uralma" cimű cikknek következő pár passusát. A pápa politikai állása, melyet az egyházi állam szükségkép feltételez, az oka, hogy az olasz nép nagy része előtt a szellemi pápaság, vagy talán még ennél több is, a boszuság, sőt utálat tárgya lett. A pápát a szultánnal hasonlították össze, a haldoklót a beteg emberrel: a pénz után való szorongó kiáltozás hirdeti a pápaság végét, valamint Törökországnak is ez a halálkiáltása. Garibaldi hősiessége, valamint határtalan Önzéstelensége által a nép kedvence maradt, jóllehet népies beszédekben mint Dyilt leveleiben kimondta, hogy : „Mi a Krisztus vallását valljuk, nem a pápáét és a bibornokokét, mert ezek Olaszország ellenségei. A pápaság rákfenéjét ki kell metszeni Olaszországból. Szakadjatok el a papi alakot öltött viperáktól, az ördög helytartójától, a római Antikrisztustól. Újítsátok fel a régi keresztyénséget, mely az önmegtagadás!, a kölcsönös megbocsátást és az emberek egyenlőségének szent dogmáját hirdeti. Ezután az olasz pap hirdesse a szószékből a haza megszabadulásának evangéliumát és a vatican elátkozását.0 1 ) A pápa-király képzete egészen uj, a régi pápák elvilágiasitásnak, a középkoriak lealázásnak tekintették volna, hogy igy a földi fejedelmekkel egy vonalra helyeztessenek. Az egyházi államot szükséges, de a menny és pokol fölötti szellemi hatalomhoz képest csekély függeléknek tekintették. Ez az Összetétel először a papság világi hatalmának ostromlóinál lett jelszóvá.2 ) Midőn IX. Pius arra hivatkozott, hogy Krisztus helytartójának trónját nem Olaszország népei, hanem csak némely istentől megfeledkezett emberek akarják felforgatni, ésAntonelli azt állította, hogy a pápai kormány csupán a turini kabinettel, és nem az olasz néppel szakított, egy messzehangzó népszózat igy felelt: Le a pápa világi hatalmával, le a pápakirálylyal! éljen Victor Emmanuel a kapitoliumon ! Olvasni lehetett ezt számtalan feliratban, s nyomtatva némely ablak mögött, névszerint a régi pápai városban Bolognában. Azon összefoglalás az egyházi törvények egyik alapeszméjének is ellentmond, mely szerint isten a keresztyénség üdvére minden hatalmat a királyság és a papság közt *) Pantaleo atyáboz, a paviai tanulókhoz és Olaszhon papjaihoz intézett nem épen szerencsés irályu levela; , valamint elszerencsétlenedett regényei. 2) Azt mondják, hogy Passaglia találta ki.
