Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-17 / 3. szám

alapigét. A szellemek ily lebilincselése elvetendő és, a szabad textus mindenütt megengedendő. A szabad alapigével egy lényeges feltételt nyertünk a sikeres egyházi szónoklathoz. Hogy ehhez még mi szükségeltetik, azt egy világi egyén a svájci Reform 1874. évi 14. számában ekképen fejezi ki : „A lelkészeknél még nagyrészben uralkodik az, mit vallásos phrázisnak nevezhetünk, mit Eulenspiegel e rövid, de találó szavakban fejezett ki a sertéseket juhok helyet nyirván: Viel Geschrei und wenig Wolle. A világi ik nem kívánnak ma csak szép szavakat, hanem világos gondolatokat, nem akarják magukat a templomban szépen hangzó, de semmit sem mondó szokásos kifejezések által unattatni, de igen is akarnak a lehetőleg rövid idő alatt világosságot, épülést és vigasztalást nyerni, akarnak világosan látni, és a homályos vallásos képzeletből kiszabadulni, akarnak vallásos kételyeikre határozott feleletet hallani . . . Azonkívül találkozik ma a küzdelmeknek, kérdéseknek, kísértéseknek és eszméknek egész sokasága, mely azelőtt ismeretlen vala, miért nem bocsátkoznak a lelkészek annak tárgyalásába?" Ezek szerint az egyházi szónoknak nem szabad ignorálnia a jelen idő mozgató eszméit, ós községének szellemi szügségleteit. Épen ezért nem foglaland el elfogult dogmatikai álláspontot, és tartózkodni fog a dogmatikai szőrszálhasogatásoktól, melyek, akárhogy veszszük a dolgot, elveszítették a vonzó erőt, és nem keltenek érdeket. De annál inkább kitárva maradand előtte a történet és a természet nagy könyve, mert az ezekből merített példák és tények sokkal meggyőzőbbek mint sok szószaporítás. Facta loquuntur. Az egyházi szónok továbbá igyekezni fog, hogy jártas maradjon az irodalom jó ós classikus termékeiben, mivel azokat is néha használni fogja. E tekintetben már Tholuck is mondja: „Oly időben, hol Shakespeare miveltjeink előtt nagyobb tekintély mint Pál, és Göthének egy verse gyakran nyomatékosabb bizonyítékot képez, mint az egész római vagy galatai levél, — oly időben nem szabad a lelkésznek tájékozatlannak lenni az irodalom terén, ha hatni akar községére." Ha lelkészeink a mai egyházi szónoklat ily kellékeinek tekintetbe vételével fognak gyülekezeteik előtt fellépni, akkor ha nem is mindent, de legalább sokat tettek, minek következtében szónoklataik megint vonzóbbakká, az isteni tiszteletek látogatottabbakká lesznek, mert a miveltebbek által is fel fognak kerestetni. Hogy azonban ily szellemben prédikálhassunk, szükséges sok tudomány, és Fentsch Lajos jóakaró intésének tekintetbe vétele : „0 wie viel muss da anders werden in der Bildung unserer Theologen! Das sicb Gott erbarm! ... Die Bekentniss Starrsucht und die Ruditát in andern Bildungsfáchern als dem ibrigen, wie man sie bei unseren Confesaionellen bisweilen sogar mit dem Fanatismus des Dummstolzes zur Schau getragen findet, ist jene Barbarei, die Schleiermachers prophetischer Geist mit Wehmuth und Besorgniss voraussah. Das muss anders werden — ganz und bald, wenn die Cultur nicht über di Ruinen der Kirche hinwegfachreiten oaer vielmehr selbst an diesen Trümmern zu Falle kommen soll." Pred. d. G. 1874. IV. Szükséges tehát hogy theologusaink sok tekintetben más kiképeztetést nyerjenek, mint az eddig szokásban volt. Én ily reformot a „Magyar Tanügy" mult évi utolsó számaiban javaslatba hozni bátorkodtam. De még a candidaticum letételével sem szűnik meg a lelkész kiképeztetése, hanem igyekezui fog egész erejéből érvényre emelni a magyar közmondást : a jó pap holtig tanul. Ily uton birtokába jutand a lelkész azon kellékeknek, melyek nélkül a sikeres igehirdetés nem is gondolható. Weber Samu. W T -trl O -A. Könyvismertetés. A Protestáns Polemika kézikönyve. Irta Dr. Hase Károly, jénai theol. tanár. A harmadik német kiadás után fordította Hegedűs János, nagy- enyedi theol. tanár. Reviedálta Makkai Domokos, nagyenyedi tanár. Elsőkötet. Az Egyház. Budapest, 1874. Kiadja a magyarországi protestánsegylet. Az ős keresztyénség történelme. Irta D*. Bauer Ferdinánd Christián. A harmadik német kiadás után fordították Dósa Dénes, szászvárosi tanár és Jeskó Lajos, pécsi lelkész. Budapest, 1874. Kiadja a magyarországi protestánsegylet. A lefolyt óv utolsó negyedében két felettébb becses művel szaporodott hazai épen nem gazdag theologiai irodalmunk ; s talán szabad reménylenem, hogy ezen két műnek irodalmunkba való átültetéséért, s Szeremley urnák ugyancsak a prot. egylet által kiadott eredeti dolgozatáért elismeréssel ran s köszönetet szavaz ugy az egyletnek, mint a t. fordítóknak s illetőleg irónak az egész hazai prot. közönség, talán még azok is, kik oly igen pestises intézménynek szeretik az egész prot. egyletet tekinteni. T. olvasóink közül talán ismerik többen azon helyzet nehézségét, melyben a világba kilépő kevés vagyonú s jövedelmű uj gazdák vannak. Pénzük kevés, szükségük pedig házuk berendezésére temérdek. Nem kis feladat, a quid opus ós quid necesse szerint osztályozni a szükségeket. A prot. egylet, midőn könyvkiadási vállalatát megkezdette, s Önkényt értetőleg még most is, midőn csak a kezdet elején áll, sokat küzködött és küzködik ezen kérdéssel, hogy a legégetőbb szükségek közül, melyeket fe-