Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

Veresmarti is csak ekkor lépett igazán a tevékenység terére. Tüstént áttérése után Pázmány fölhívására első munkájának megírásával foglalkozik, s „Tanáchkozás" cím alatt megkészül Lessius Lénárt müve fordítása, mely 1611-ben látott napvilágot, s a következő évben második kiadást ért. A kellemesen írt, népszerű tankönyv, világos tételeivel, eszköz volt az ellenreformátorok kezében, — csak ugy, mint Veresmarti, ki még ekkor, sellyei plébános korában, érintkezésben állott elhagyott feleivel, hogy azok előtt áttérését igazolja, s ha lehet őket is megtérítse. E közben Forgách bíbornok halálával a vallás ügyében ujabb fordulat állott be, Thurzó nádor a hitjavitás élén, kedvezett a mozgalomnak, mely megrengeté a hazai katholicismu3 alapjait. A. fölkelt jobbágyok, különösen a nagyszombati jezsuita collegium birtokai ellen dühöngtek. Sellyén is, mely a rend birtoka s első megtelepedésük egyik főhelye volt, a templom elfoglaltatott. Veresmarti elűzetett. Azután mikor már pozsonyi kanonokká nevezik ki Veresmartit, a káptalani házakat foglalják el a lutheránus papok számára. Az ő házát a tanács a német prédikátornak rendelte. Ipolyi ugy vélekedik, hogy ezen német prédikátor, kit Veresmarti csupán Andreas N. följegyzéssel emlit önéletírása szélén, Andreades Mihály lehetet*-. De Andreadest ezen időközben, 1614—18-ig nem német, hanem ellenkezőleg tót-magyar prédikátornak találjuk följegyezve. *) Egyébként Ipolyi is kifejezi kételyét a személyiség fölött, s az ottani egyházközség jegyzőkönyvei, vagy más emlékeiből hiszi meghatározhatónak. Van azonban hiteles nyomtatott forrásunk is. Ugyanis Klein nagy művét forgatván, abban egy egész fejezetre akadtunk, mely Gross Andrásról, miut ezen kort pozsonyi német papról szól. **) Neve az idézett helyen vagy magyarosan van írva N. (agy) Andrásnak vagy az N. itt a név nem tudását jelzi. Gross pozsonyi papságában az is összevág, hogy ő Klein szerint: mint prédikátor jött Pozsonyba, a Németországba hívott Vollgnad Gáspár helyére 1618-ban. Nyomban a rákövetkező évben foglalta el Bethlen Gábor a várost, birtokába ejté a magyar koronát és átadá az evangélikusoknak . . . sz. Márton templomát. ***) Pozsony visszavétele után Veresmarti visszatért káptalanába, s ugy látszik egészen az irodalomnak élt. Igyekezetében nagy hatással volt rá Pázmány igaz*) „Michael Andreades, mystes líberae ac regiae cívitatls PosonieDsis Salavo-Hunnicus." Fabó : Codex Evangelicor. in Hung. et Transylv. Dipl. Pest, 1869. I. 103. **) I. S. Klein : Nachrichten von den Lebensumstanden und Schriften Evangelischer Prediger. Leipz. u. Ofen, 1789. II. 200. Alkalmasint ezután emliti Hornyánszky is : Beitrage zur Gesck. evangelischer Gemeinde in Ungarn. Pest, 1863. S. 213. ***) Klein i. h. 200 l. ságra vezérlő kalauzának megjelenése. E korszakalkotó mű, mely Bellarmin nyomdokán halad s egykorulag attól átvett plagíumnak tartatott *), a Veresmarti vitáinak is tartalmasságot kölcsönzött. Hogy lelkesedéssel tanulmányozta a vaskos könyvet, bizonyitji a pozsonyi káptalan hivatalos iratai között létező dolgozata, mely a kalauzban előjövő homályosabb szentírási mondatok magyarázatát adja, s az 1623-ki kiadás több ívre terjedő tárgymutatóját. Mikor aztán óbudai préposttá, majd bátai valóságos apáttá neveztetett ki: javadalmainak nemcsak anyagi részét karolta föl, hanem szellemi érdekeit is. S tudtára esvén, hogy a báLai nép közt terjed a reformátio, iparkodott alattvalóit régi hitökben fenntartani. E végből irta leghíresebb munkáját az Intő s tanitó levelet, melylyel úgymond a czimlapon, „a régi hitben a bátaiakat erősiti Apáturok." Ez a levélalakban írt munka a hazai irodalmi, vallási és egyházi állapotok akkori ismeretének gazdag kútfője. S hogy az akkori hittudomány magas színvonalát nem éri el, abban leli nyitját, hogy a szerzőnek föltett célja csupán a népies előadás, népszerű tanítás, a köznapi vallá:vita volt. 1641-ben Veresmaiti két munkát is irt. Egyik: „Az eretnekeknek adatott hitnek megtartásáról" szóló egykorulag jelent meg nyomtatásban is, a másik egy történelmi kis munka latin nyelven. Ez a pozsonyi érseki palota Szent-László kápolnájának leírása. Az alig néhány ívnyi leírást „A pozsonyi érseki palota kápolnája" cím ala't, Csáka Károly fordításában Knauz Nándor adta ki. **) Sok érdekes adatot foglal magában s többek közt születési éve ós hónapja felől uj véleményt enged fölállitatni. Ipolyi szerint Veresmarti 1572-ben született volna, a hónapról nincs tudomása. Ez iratkában azonban erre nézve néhány tájékoztató sort találunk. „Ezt — t. i. a kápolna története megírását, mondja Veresmarti — követelni látszik a kápolna hálaképen, már csak azért is, minthogy annak jövedelmeit Isten kegyelméből 17 éven át élvezi s élvezni fogja mindaddig, míg a jó Isten a márciusban 70-dik évet elért aggastyánt élni engedi. ***) E szerint Veresmarti 1571. márciusában született volna. A kérdés azonban csak a hónapra nézve van tisztába hozva, az év nem biztos, mert ezzel ellentétben szerzőnk, megtérése históriájában s Intő levelében (1610) 38 esztendősnek vallja magát, s ez esetben 1572-ben született volna. Melyiket fogadjuk el biztosabb vallomásnak — nem tudhatjuk ; s igy e kicsinyes kérdés oda dől el, hogy ő vagy 1571. vagy 1572. márciusban született. Egy másik fölhasználatlan adat még ez iratkából, az, hogy V^-resmarti a szent László egyház gondnoki *) Lásd Geleji Katona István, A Váltság Titka. Váraion, 1645. III. 1128. — Comaromi C. György: Pápis^aság Újsága. Colosvarot, 1670. előljáró beszéd. **) Magyar Sión. Esztergám, 1868. VI. 109-116. *** U. o . 110. 1.