Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-06 / 23. szám
iránt lelkesült vagy érdekelt tisztek, a pokol kénköves lángjáról szóló igék közzéjök dörditésével, még az ily tömeget is tűibe menesztik, hanem a kissebb seregnél, nem csak a vezénylők, de minden egyes közkatona értelmességes lelkesedésére is szükség van, ha már győzni nem is, de legalább megmaradni akar. És nekünk ez helyzetünk, s megmaradásunkat hiszem y. is akarja. Volna, mint mondám a kérdésekre adott válaszokra is néhány szavam, hanem az most máry. hozzá szólása után általános vita kérdéssé lett, erre tehát nem terjeszkedem ki. Szabadjon reménylenem, hogy a fentebbiekből y. is meggyőződik mi volt célom, ugy a kérdéses ügybeni nézeteimet felfejtő cikkemmel, mind e válaszommal. Tenni mit lehet, egyházunk java s virágzásáért. Erre vonatkozólag a magam részéről, irányelvem a „vallási egyesülés ideája" Írójának, műve végén olvasható eme szavaiban határozódik : „azon legyünk, Irgy azon ekklezsiát, melyben vagyunk, inkább intensive, mint extensive öregbítsük, s annak tagjait inkább fontolni, mint számlálni kívánjuk." S hiszem ugy egyházmegyénkben, mint azon kivül, nem állok egyedül ez elv mellett. — i—r. T IFI C Corpus scriptorum eccíesiae Hungaricorum. in. (Folytatás.) Veresmarti convertálása ezután a hir szárnyára kelvén, bejárta az egész országot. Nyilt titokká vált, melyet a közrendű lakosok is tudtak, ujjal mutogatván reá: „im ez akar ám pápistává lenni s azért gyűltek ám ide most ezek zsinatra." Veresmarti hosszas huzavona ut4u ügyét nagyszombati hitközsége elé terjeszti. Az ottani kálvinista község szellemi támasza a pozsonmegyei származású Szenei Molnár Albert, főembere a hitbuzgó Asztalos András, ki Veresmarti tótelei megcáfolására is Szeneitől kér theologiai iratokat, melyekkel nehézségeire megfelelhessen. Szenei Molnár és Asztalos levelezése Szenei Molnár Albert levelezési albuma cím alatt eredeti kéziratokban a magyar akadémia könyvtára tulajdona. Innen közölt Licbner Pál „Szenei Molnár Alberthez 1608 -10. évben rott 12 levél" cím alatt érdekes közleményt, *) melyet Ipolyi ugyan nem ismer, de azért e körülmény mit sem von le műve teljességéből, mert ezt, melynek adatait Toldy Adalékaiban szintén használta, ő az eredetiből dolgozta föl. Asztalos leveleiben többek kö^t arról is ír, hogy Veresmarti igen megtébolyodott a hitnek dolgában. „Inkább hiszem — irja, — hogy a bosszúság vette arra őtet a miben vagyon." E föltevésnek van alapja. Ipolyi tagadja, s azzal akar bizonyítani, hogy Veresmartinak mily jó állása volt felekezete körében mindenha. Mintha bizony csupán a zsíros állás elégíthetné ki, a szíve mélyében buzgó ós vallásos embert. Ha igy állana a dolog, akkor ugyan más szemmel néznők Veresmarti élete második felét. *) Értesítő a pozsonji ág. h. ev, főisk-láról 1861—62. tanévben. Poa zony7 1862. 3-19 J, Másban kell elégedetlenség-* indokait keresnünk. Ő benne férfi korától fogva, jelleme kiforrásával meggyökerezett azon egyeztető iránylat a különböző felekezetek egyesítésére, melylyel később annyit gyanúsítva és szidalmazva, lelkesen föl is lépett irataiban. S türelmetlen korban türelem gyakorlása — ádáz dühre fakasztja az ellenvéleményüeket. Sok pirongatást, sértést, igaztalauságot kellett elszenvednie egyházában, — nem csoda, ha bosszús volt annak képviselőire, a prot, papokra. Azok ugyan még egyszer megteszik az utolsó kísérletet ; de már későn. Ekkor lép föl Pázmány, kivel és Lósy Imrével Veresmarti már előbb közié vallási kételyeit. Pázmány Bécsbe megy vele, s ott *) Veresmarti 1610. aug. 15-5n, ugyanazon a napon és helyen, hol 169 évvel ezután Bessenyei szintén oly lelki harcok után katholizált — meggyónván, megáldozván, a hit-vallást Pázmány kezébe letette. Hajdanában egy hadvezér erős várat ostromolt. A várkapitány felajánlá az erősséget, s átadáskor saját magát is rendelkezésre bocsátotta. A hadvezér visszautasiíá : én a várba védelmezőt ateirok tenni, nem árulót. Vallási dolgokban ellenkezőleg áll a dolog. Ha kit megnyerhet az ellenfél, örömest fogadja kebelébe, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy ezek szoktak a legbuzgóbbak, gyakran túlbuzgók lenni az vj ügy mellett. Ki múltjára nem tekinthet vissza, uj pályáján jövőt készít elő, melyen összes erejével munkálkodik. *) A jezsuita évkönyv a Pázmány, mint jezsuita által s a jezs liták házában végrehajtott tényt a társulat térítési sikerei közé számítja Ámbár nincs benne kitéve a két férfiú neve, mert a társulat évkönyve az illetők neveit többnyire elhallgatja, mégis a tudósításból könnyen rájok ismerhetni. Csupán az a feltűnő, hogy a megtérést nem Bécsben, hanem „in Posoniensi missione" mondja megtörténtnek. Lehet, hogy Pázmány a pozsonyi missió tagja YQÍtt s annak sikerei közé iktatták a nem mindennapi térítést.
