Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

tették a kietlen hazát a nópmiveltsógnek egy ország által sem megközelített magaslatra emelése áltaL Önök közül többen álmélkodva és a felekezeti rokonérzet örömével szemlélték a bécsi világkiállításon a svéd iskolaház nagyszerű berendezését. Én az iskola egyik kis fülkéjén merengtem el soká, hosszasan. E fülke „népkönyvtár" feliratot viselt, s két nagy szekrény köiiyvet foglalt magában. Állítsunk népiskoláink mellé, ahány iskola van annyi könyvtárt. Könyvtárt, mely gondosan megválogatott darabjaival ellássa ugy az iskolába járó gyermekeket, mint a népet. Kezdjük meg ez érdemben a cselekvést azonnal, halogatás nélkül; valósítsuk meg az eszmét bár mily szerény alakban. Fődolog a kezdeményezés! Kezdeményezzék önök az eszmét a maguk, a nóp, az általános köz mű velő dós ós a haza érdekében ! * * * * * (A „Pesti Napló" cikkezője.) Némi pótlások s kiigazítások. Midőn y-nak „Felszólalás és felelet —i -r közleményére B.-Somogyból" címii cikkét, — melyhez én az utolsó szót nem mellékeltem volna, de ez y. dolga — elolvastam, ha nem említené is irója. hogy közel 4 évtizede szolgál az egyházi pályán, taktikája elárulja, hogy ő már veterán, s azt is, hogy ő politikus férfiú. Nem érti, vagy jobban mondva nem akarja érteni azt, hogy cikkem megírására mi indita, s bár elismeri, hogy én egé^z átalánosságban beszéltem egyházi állapotunkról; bár cikkembő', ugy a mint megjelent is, kiolvashatja, hogy az egyházmegye, tehát rávitelesen a lelkészi kar, mert hát mégis csak ezek vannak leginkább képviselve a határozathozó gyűléseken, mint egész, mint testület, épp a kívánt irányban meghozza is helyes intézkedéseit ; s vannak, kik ez intézkedéseknek eleget tenni is iparkodnak, a kikre nézve aztán a kivételt megtenni én sem mulasztottam el, mégis ugy akarja feltüntetni a dolgot, mintha én csak is e. megyénk lelkészi karára, hanem erre aztán egész átalánosságban követ dobnék, hogy igy azok mindegyikét neheztelésre, boszankodásra lázítsa ellenem. Hogy igy törtónt, azért némileg magamat okozhatom, miért tettem változtatást eredetileg felküldött cikkemen, alkalmat nyújtván igy y-nak arra, hogy ő mint politikus férfiú, az alkalmat megragadva, az e. megye lelkészi kara védőéként szerepelhessen, s mint ilyen, vívja ki az egri nevet. Hanem hát eme módosításnak is meg volt a maga oka. Én t. i. cikkemet, a febr. 6-án vett esperesi levél vétele után azonnal, tehát a „Ptot. Egyh. és Isk. Lap" 7-dik száma vétele előtt megírtam, s pár napra reá el is küldtem, s még akkor helyin valónak láttam e cikket, a tényállás előadása, s a kérdések tételére alkalmul szolgáló esperesi levél beszövésével felküldeni; később azonban, midőn cikkem lapba jutását — a szerkesztői üzenet után — a mart. 14-én megjelenő 12-ik számban hittem, mivel nekem cikkem felküldésével csakis az ügy lelől tisztába jövetel volt célom, az időre s létező viszonyokra való tekintetből, azt mart. 11-én postára tett levelemben, mint erről nt. szerkesztő ur is tanúbizonyságot tehet, a tényállás részletes elősorolása, s az esperesi levél közlése nélkül kértem közöltetni, igy is remélvén eligazító választ kérdésemre. S hogy csak ez volt célom, ez indított arra is, hogy az e. megye megnevezése nélkül, csakis ennek határozatait emeltem ki, a melyeknél fogva én az esperesi levélben foglalt utasítást helyesnek nem találtam. Hiba volt magam iránt, de azért tettem, mert a 7-ik s 8-ik számban megjelentek után, cikkem eredetiben demonstratiónak tűnhetett volna fel. Hogy azonban mind y. mert szüksége van reá, mind a kivétel nélkül ellenem zúdítani szándékolt lelkésztársaim, mind a tisztelt olvasó közönség, ha figyelmét az ügytől nem sajnálja, tisztába jöhessenek, kényszerülve vagyok a kihagyott helyeket utánpótolni. Jelesen eredeti cikkemben, a 14-ik számban, a 420-ik lap alján, azon mondat után : A mi a magunk határozatát illeti stb. ez állott. Fájdalom, nekem legalább ily nyilatkozatot kell tennem. Hogy miért ? szóljanak helyettem a tények. A közelebb tartott can. visitatió alkalmával, melyet nt. esperes ur helyett, annak személyében egy tanácsbiró végzett *), midőn azon kérdésnél, köttetett-á vegyes házasság ? azt feleltem, kettő köttetett, a 3-dik megkötendőben van, s erre egyik előljáró ezt jelenti, hogy az a most hirdetés alatt levő legén}7

, még se ágendát nem tanult, se urvacsorával nem ólt, én, tartva magam a helytartósági rendelethez, s az e. megye határozataihoz, igy nyilatkoztam, ugy ez házasságra lépése elé akadályt gördít, majd a visitatiót teljesítő tanácsbiró úrhoz fordulva igy folytattam : egyébiránt kérem a visitatiót is e részben nyilatkozni. Mire a visitátiót teljesítő J. bíró álláspontomat hely ecelte**), jónak látta mindazonáltal e körülményt magának megjegyezni, megbízója elé terjesztés végett, engem is oda utasítván, várjam be még is az esperes ur válaszát. A válasz ez volt : „Egy n—i ref. kan ászbojtár egy n—i nővel, ki katholika, akar egybekelni, de egy előljáró állítása szerint, a bojtár se nem confirmáltatott, se úrvacsorájával nem élt, és Tisztelendőséged ezt az egybekelésre nézve akadálynak tartja. Véleményem ez: egy bizonyság semmi bizonyság, s ha az előljáró az esküt leteszi is, a törvény *) Erre nt. Esperes ur gyülésileg van jogosítva. —i—r. **) Midőn egy előljáró által is az említtetett — hát ha az a legény áttér? Visitatiót teljesítő t. bíró ur igy nyilatkozott : „Jobb ha a száraz ág lehull a fáról, mint a fát disztelenitse —-i—r. 28*