Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

esténkilit körbe ülve, kéri, nógatja a gyermeket a könyv felolvasására. Nemde, kiváló örömetérzesz a családi élet e nemes irányú átalakulásán, s a gyermek nevelésére leghelyesebb és nagy eredményt igórő módját látod abban,hogy ön jószántából ós a szülék felhívására olvas könyveket odahaza. Tovább merengvén, látsz könyvekért jönni élemedett, meglett korú nőket és férfiakat, kiknek nincs iskolábajáró gyermekük, s látsz ifjakat, kik már elhagyták az iskolát. Hogy örülnek ezek a serdülő legények, ha valami uj, valami szép könyvet kaphatnak ki. És a könyvekkel a legények eltávoznak, hazamennek, s otthou ártatlan családi körben gyönyörrel olvassák azt, eszükbe sem jutván, hogy vasárnap délután van, s hogy ilyenkor korcsmába szoktak volt hajdanában dőzsölni elődeik. E ködképen, tzives olvasó, nemde a nóp társadalmának megváltozását, a nép józan, vallásos mivelődósének egyedüli helyes irányát látod? Mert tőled, a könyvtár felügyelőjétől függene gondolni arra, hogy minő könyvek vétessenek be a könyvtárba. És merengve igy a képzelet szárnyain, lehetetlen, hogy vágy ne támadna benned, híveidnek oly világító oszlopot állítani. De porbahulsz a „hogy a nK kérdésénél. Igaz, tagadhatatlanul nagy kérdés volt eddig, hogy miként legyenek szervezhetők a népkönyvtárak ami szegény irodalmunkból, Ámde most már anuyi jó, népkönyvtárba alkalmas könyvvel rendelkezik a magyar literatura, hogy azokkal, nagyon tekintélyes népkönyvtárt lehetne alakítani. Sőt van egy külön vállalat is e c?l megkönnyítésére, a D o 1 i -n a y Gyula által szerkesztett „Hasznos Mulattató®. E vállalatból egy óv alatt 32 füzet jelenik meg, tehát egy kis könyvtár. A füzetek mint többször volt elmondva e lapok hasábjain, csinosak, és ugy szerkesztettek, hogy azok minden tekintetben alkalmasak legyenek a népkönyvtárba. A vállalat óvi dija 6 frt, s jelenleg harmadik óvfolya mából a 10. füzet is megjelent. Tehát a „hogyan" kérdés egyik fele meg vau oldva, a másik felének megoldása a hivatását jól felfogó lelkészekre vár. Csak akarat legyen, s a népkönyvtár akár pár nap alatt felállítható. Arra találjon a lelkész utat s módot, hogy könyvtárra egy pár forintot összeszerezzen. Igen, csak egy pár forintot hozzon össze, már elmondhatja, hogy: kezdett. Én pedig mindig és mindig azt állítom, hogy egy lelkész akár híveihez intézett buzdító felhívás, aláírások által, akár iskolai, egyházi vagy községi alapból képes 10—15 forintot előteremteni. -> Csak akarat és mindig csak ez kell! Ha 10 —15 forint fordítható a könyvtár alakítására, már az szép összeg, már abból takaros kis könyvtár áll elő, miután az ily féle könyvek olcsók. Azután később ha évenként csak 5—6 forintot fordítnak is a könyvtár gyarapítására, tessék után számítani, hogy 10—20 év alatt mivé fog ez fejlődni. És mily áldást áraszt a népkönyvtár! Taneszköz lesz a tanitó kezében, melynek alkalmas darabjait a gyermekek által olvastatja. F egyelmi eszköz lesz, melylyel jutalmazhat. A könyvtár darabjainak olvasgatása által a gyermekben feltámad az o 1 v a s á s v á g y, önképzés, az i r od alom pártolás. A folyton olvasgatás által az izlés nemesbül, az ismeretkör szélesből. Ebből a nemzedékből lesz a mivelt, haladni tudó, józan gondolkozású nóp. A könyvtár által átalakul a nép családi élete, a gyermek hazaviszi a könyvet, a családtagok olvassák vagy a gyermekek által felolvastatják, s igy a téli hosszú esték hasznosan, kellemesen telnek el. A népből a ponyvairodalom csak népkönyvtár által irtható ki. Mert a krajcárhoz is ragaszkodó nép nem fog többé egy fillért sft adni a ponyva termékeiért, miután annál szebb, jobb olvasmányt kaphat a könyvtárból akár mindennapra egyet egészen ingyen. De ki győzné elősorolni azon eredményeket, melyeket a jól szervezett ós gonddal kezelt könyvtár előidézne. A lelkészre, mint a könyvtár megteremtőjére, főfelügyelőjére a nép áldólag tekintene, Nemzeti geniusunk pedig örömkönyeket hullatna, ha honunk 10 ezeret meghaladó népiskolája mellett, mindenhol egy-egy népkönyvtár terjesztené a haladást, felvilágosodást. A könyvi ár kezelése nem járna valami nagy bajjal, mert azt a tanitó, egy pár gyermek segédkezósóvel végezné. A Mkész csak ellenőrizné és érdeklődő figyelemmel kisérné a könyvtárt. Vegye fontolóra azért a lelkészikar a népkönyvtárak nagy horderejót, s ragadja kezébe a kezdeményezést, mig az rá nézve dicsőséggel jár, mig azt vallása örökké melegítő tüzhelyévó teheti. Vegyenek önök példát a svéd lelkészektől, kik nagygyá