Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

Fenyegeti Yeresmartit is. De az nem tágit: „Vasat (bilincset) — úgymond — esztendeig tovább is elpengethetek, vársöpróst, kertásást, egyéb munkát felvehetek. Egy nvnmot sem megyek !" Mégis elkellett mennie. 1604-ben aratás idején ki. jött érte a nyitrai várőrség porkolábja fegyveres népével és őt kedve ellen is kocsira tévén, egyenest a nyitrai vártőmlöcbe vitte. Veresmarti elkeseredetten kérdezi elfogatása okát. A püspök nem marad adós a felelettel. Lapidarisan rövid néhány sorban ugyanazon cédula hátlapján válaszolt : „A te fogságodnak az az oka, hogy te egy kálvinista eretnek vagy, ki a Krisztus juhait eltántorgatod és az igaz keresztény hitet gyalázod hallgatóid előtt." E laconicus válasz élénken jellemzi Forgách püspök határozottságát s akkori hangulatát, ő inkább az élet és gyakorlat, mintsem az iskola és elmélet embere. Ugy látszik még munkáját is : de compescenda haereticorum petulantia: az eretnekek kihágásai megfékezéséről, — nem csupán elméletképen irta ! Veresmarti elfogatása azonban nem várt feltűnést és megütközést okozott. A nyitrai vár rabja, püspöki sanyargatójának kemény válaszát sietett supeiattendensével közölni. Megküldötte Dobronokinak a levelet Komjátiba. Nemcsak a református papság, hanem még Nyitravármegye is mindent megtett kiszabadítására. Egymásután három követséget küldött a püspökhöz, — minden siker nélkül. Forgách ura maradt szavának, s Veresmarti áttóritését vette munkába. Kerseztesi Máté nyitrai kanonokot küldi hozzá a börtönbe. A kanonok nem boldogul a nyakas kálvinistával. Forgách tehát magához üivatja « vitára szólitja föl, — mit Veresmarti dacosan utasit vissza, s a hatalmas püspök re infecta távozik. Mikor visszaviszik börtönébe ott találja Bellarminnak, azon kor katholikus controversista, hitvitázó theologusok legszellemesebbjének nagy munkáit. Önvallomása, hogy visszaborzadt, megirtózott tőlök. Eddig csak hiróből ismerte e vaskos müveket. Ugyan gonosz hírük volt előtte. Bellarmin-munkáinak az ezen kori száoms conversiókban nagy része vala. Kevés ember tudóit Bellarmin mély hatásától menekedni. Forgách pedig ugy látszik jól ismerte egykori tanára könyveinek ezen erejét és hatását, b különben is Veresmarti kételyekkel eltelt vallásos érzetét Keresztesi kanonok társalgása elbeszéléseiből már ismerhette. Sokáig érintetlen maradt ott Bellarmin foliánsa, hová a püspök inasa letette. Veresmarti csak nagy sokára lassan-lassan, vontatva, fogsága unalmas és nyugtalan óráiban kezdi kezébe venni. Nagy ellenszenvvel, irtózva és elfogulva nyitja föl. Olvassa, s az olvasás még több anyagot ad neki a töprengésre, mint Keresztesi ékesszólása adott volt. Kételyei tornyosulnak. Olyanok is azok fogékony kebelben, mint az avarba esett tüz : szüntelen terjednek, nem lehet gátat vetni elébök. Ugyancsak próbálták. Mert Bellarmia Veresmartira félreismerhetlenül megrázó sőt elhatározó hatású volt. S ő, ámbár a kanonoktól ujabb látogatásakor elfordult, mégis, mint az ügyéhez nem bizó ember dór-durral felelt neki : a katekizálásnak hagyjon békét ! Kiszabadul. Komjáti prédikátorrá lesz, Campiant olvasgatja s forrongó lelkében az átalakulás végbe megy, de a külső áttérésről még szó sem lehetett. Azonban neje meghal, s ez eset sietteti elhatározását. Elszánta magát, hogy lemond a predikátorságról Erős okai voltak rá. Erősebben szított már a katholicus tanhoz, mintse a hogy legyőzhette volna ez iránt mindinkább növekedő hajlamát. Ezen vallási meggyőződése időnként nemcsak beszélgetéseiben és társalgásaiban, hanem egyházi szónoklataiban és tanításában is kezdett nyilatkozni, s nehezen kelle éreznie Surinak ós saját iskolamesterének Fövényesnek ellene agyarkodó gyanúsításait. Veresmarti érezhette, hogy becsülettel nem töltheti be meggyőződésével össze nem férő helyét, s ezért, a legközelebbi zsinaton lemondott. Ismét neki áll a vallás igazságai keresésének, s ered ménye az, hogy viselete, hitf. lekezetét mindinkább aggasztja. Volt lelkésztársai házasítani akarják, aztán meg kiviszik, hogy a nagyszombatiak prédikátorukká hívják meg. *) ő ez állást elfogadja, de azért egyre nem nyugszik Vallási nehézségeit elhatározza irásba foglalni. A Bellarminból vett tételek alapján szerkesztett 8

(

irat elkészül és Suri ezekkel szemben Pareus heidelbergai tanár thesiseit állítja. Verosinarti nem elégszik meg velők és nyilt vitatkozást sürget, melyet Dobronoki a Barsra összehívott zsinatra csakugyan ki is tűzött. Veresmarti leghatalmasabb ellene Suri Orvos Mihály komjáti pap, ki mint tanult, ügyes és tehetséges ember kortársai előtt általában jeles irodalmi férfiú hírében állott. Mint hitvitázó, a barsi zsinaton, mindig válaszra kész dialecticusként tűnik föl. Gyorsan tud gondolkozni, s feleleteiben rendkívül leleményes. Akárhogy szorítják, mindig megleli a kibúvó ajtó nyitját. „Az uraim kegyelmediül elsőben azt kérdik, ha disputátiót kívánsz-e ő kegyelmeiktől vagy orvosságot-e ?" — kérdi Veresmartitól, kit a fogárdos és váratlan kérdés mindjárt elein zavarba hozott. Válaszai is zavarosak, néhol katholicismusra hajtást magyaráznak ki belőle censorai, s a vérmesebbek sok feddés, pirongatás után azzal válnak el tőle, hogy: „quod facis, fac cito: amit elKezdtél, bánj el vele, legyen meg hamar." E beszédre mindnyájan megdöbbennek, és Suri, ki megakará őt tartani egyházának, pillanatra védelme alá veszi. Veresmarti is védi magát, s kérleli a zsinatot szépen, szivrehatólag : *) Érdekkel lapoztam Stelczer Károly idevágó monograpbiáát: „Geschíchtlicher. Darstellung der Schicksale und GLaubenskámpfe der ev. Ivirchengemeinde in der Freist. Tirnau. Pest. 1870." de benne egyenest Veresmartira vonatkozó adatot egyet sem lelhettem.