Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

„Kérem kegyelmeteket az egy Istenért is, hogy erővel ellenségtekkó ne tegyetek, mert eddig barátotok, atyátokfia voltam, vagyok is. Semmi kedvem sincs ahhoz, hogy hitem ellen támadjak, azt vádoljam ; hanem inkább ugy kivánom annak igaz voltát, mint akárki közületék, vagy mindnyájan is kívánjátok s igazságának világosságra hozásában is veletek együtt fáradok. Csakhogy annak mások által való vádolása ellenében be nem hunyhatom szememet, sem igazságban megfogyatkozás ellen mégis tovább a velemaradásra szivemet meg nem keményíthetem." Ekként a magyar protestáns egyház benső reformja első sürgetőjének vehetjük őt, kinek a protestáns egyház akkori állásával szemben igaza lehetett. Ha az egyház természetfelettiségeket átvett, nem méltán állott-e elő sürgetéseivel, hogy vagy törüljék el e tanokat, vagy pedig mivel ezekben nincs visszalépés, ha a-t mondottak, b-t is kell mondaniok s declarálniok, hogy a létező nagyobb egyház már hagyományainál fogva is egyedüli sáfárja lehet a hitigazságoknak. A zsinat azonban egy fokkal sem hagy alább. A legtapintatlanabb kifejezések, vádak és kifakadások egymást érik, s Yeresmarti nem birván magával, fölháborodik. Mikor lefinomabban tett kérdéseit sem akarják elérteni, odafordul Surihoz s szemébe mondja, hogy „a mit mondasz, mind jó volna, csakhogy épen azokat, melyeket nagy bátran bizonyosnak mondasz, kellene bebizonyítani, mert azok vannak kérdésben." Suri erre a zsinati törvényszék tekintélyére hivatkozik, s annak megalakítását sürgeti: — No a traktához ha kezdünk, beveszed-e arbiterül birául a mi seniorinkat ? — Kicsodákat? kérdi Veresmarti. — Im a superattendens uramat és senior (öspöröst) uramat, mond Suri. — Micsoda móddal lenne az ? — Ugy, hogy mi ketten, kegyelmed s én s az énvelem együttlevő, uram, egymásközt traktáljunk. És a min meg nem egyezhetünk, ő kegyelmök eleibe támaszszuk, s a miben ők hagynak, abban maradjon. Veiesmarti azonban nem fogad el a tudományban tekintélyi alapot, s pedig annál kevésbé, mert ez az alap épen legtüzesebb két ellenfele: Dobronoki superattendens és Puha esperes volna. Okokat kér kételyei eloszlatására, — szitkokat kap. Igy ezzel a gondolkozó emberrel is megtörtént, mint annyi mással ő előtte és ő utánna, hogy a türelmetlen orthodoxok által erőnek erejével átzavartatott az ellentáborba. De azért még most, földre borulva követi meg a gyűlést. Minő helyzet! Yajjon a pápaság, vagy a fekete kabinet censuráihoz hasonlit-e jobban ? (Folyt, köv.) Dr. B a 11 a g i Aladár. BELFÖLD. A veszprémi ref. egyházmegye közgyűlése és lelkészi értekezlete. Folyó évi april 6—8. napjain, Veszprém városában szép számú közönség jelenlétében tartotta a veszprémi ref. e. megye ezen évben első képviseleti közgyűlését; s ugyan a közgyűlés első napja délutánján tartott lelkészi főértekezletet is. A közgyűlés elnökei: Csonka Ferenc esperes, és Végheli Imre segédgondnok; — a főértekezleté : Pap Gábor superintendens. Mind a közgyűlésnek, mind a lelkészi értekezletnek voltak olyan tárgyai, melyeket kiválóbb fontosságuknál fogva érdemesnek tartok szélesebb körben is ismertetni. És mivel a lelkészi értekezleten felvett fontosabb tárgyak a közgyűlés elé beterjesztetvén ez által is felvétettek, tehát én is külön sorzat nélkül együttesen adom elő: 1. Conventügy. A határozatképességre jogosított convent eszméjét elejtendőnek véleményezve, az egyházkerület által kimondott azon megállapodást teszi magáévá e. megyénk, mely szerint ily legfelsőbb hatóságu közeg felállítására csak zsinat lehet illetékes. Az egyházmegyéket ós egyházkerületeket, ugy egyenkint mint összesen a convent felállítására jogosulatlanoknak ítéljük; s ha mégis ezek által felállíttatnék, előre kijelentjük, hogy mi annak határozatait e. megyénkre kötelező erővel birokul elismerni soha sem fogjuk. (E határozat a j. könyvi pontban bővebben van indokolva.) 2. A lelkészválasztási szabályok revisiója tárgyában e. kerületileg kiküldöttbizottság munkálata. Ez az elvi megállapodásokat illetőleg általánosságban elfogadtatott; a pontok részletes tárgyalásánál is csekély észrevételek tétettek. Ilyen észrevétel az: hogy az elnökségnek adott ajánlási jog törlendőnek véleményeztetett, azért, mert ez ugy adva a mint van, csakis irott betű maradna minden praktikus érték, minden kőtelező erő nélkül, csak az olyan választó közönség adna rá valamit, a melyik irott szabály nélkül is hajlandó lenne felsőbbsége tanácsát kikérni, mig a másik csak azért sem hallgatna az elnökség ajánlatára, nehogy ez által szabad választási jogát feladni láttassék. Tehát: aut, aut. Vagy a régi gyakorlat szerinti candidatio, vagy attól egészen független szabad választás. Hogy melyik lenne kívánatosabb? eltérők a nézetek. Mindegyik védelmére hatalmas érveket lehet felhozni. A teljesen szabad választás elméletben szép, nagyon szép, és jogilag is igazolható, s aki ennek védelmére emeli fel szavát, könnyen megtalálja az utat a népszerűséghez, mig aki ellene érvel, arra némely oldalról kész az anathéma; ámde ha azon kérdést vetjük fel, hogy a valláserkölcsi életre üdvös-e a minden candidatiótól független szabadság a lelkész választásnál ? e kérdésnél hat évi tapasztalatunk a theoria minden érvelését ledöntő határozottan tagadó választ ad. „A szabadságnak is meg van árnyéka", 27