Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

A magyar pfotestáns egyház, eltöltött századaiban, talán mert szüntelen éles kard függött felette, s annyiszor vagdalta, hogy kioltsa életét: nem érzett, nem bírt magában erőt, hogy lelkének az evan. gyéliommal egyesült fény világát magán kivül messzebb ragyogtassa, s járjon járatlan utakon és vidékeken, ha itt vesztett: keresve ott ujabb tért; fakasztva forrást vagy növelve legalább kis harmatcseppeket, melyek a hit, szabadság s nemzeti lét ostromai közt, s védelmében küzdő öntudatát táplálnák, sebeit enyhítenék, s az evangyeliomi világosság és szabadság nagyobb mérvű kihatásáért lángoltatnák. így a midőn magából kívülre nem hatott és működött, nem szőtte erőit, nem ragyogtatta tovább életét, kívülről nem szivta, nem nyerte az élet levegőjót, mely nélkül lassan lassan a hit elérzéketlenül annyira, hogy végre az apostol szerint meghal ő magában, hasonló lesz Ezékiel próféta megszáradt tetemeihez, elszórt c ontjaihoz. A körülmények zsibbasztó, sőt leverő hatásán, s az önvédelem, mint első kötelesség teljesítésén kivül, egy épen nem apostoli gondolat, mely iránynyá nőtt, terjedt el a magyar protestáns egyházban. Szülte ezt a római katholicismus által gyakorlott kényszerítése a lelkeknek, mély bántása a hitbeli meggyőződésnek és szabadságnak. Táplálta az evangyeliom hatalma s győző erejében vetett túlságos önbizalom. Ugy fogták fel egyhámnk v< zetői a protestántismus evangyéliomi feladatát, hogy az első nagygyőzelem után, s a későbbi veszteségek közt, elég ha kitüzhettük s megtarthattuk a zászlót, elég ha élünk, s az Ur kegyelmével táplálkozhatunk. Nem nézték, talán nem láthatták ez oldalról a viharok sötétében a mult fényes példáit, hogy azon lelkesedjenek; nem az apostolokat, kik más világrészekbe is szólylyeljártak terjeszteni a lélek ós igazság vallását s örök szentségeit; nem az első keresztyéneket, kik az apostolokat utazásaikban kisérék, biztaták ós lelkesítek; nem a reformátorokat, kik hazájokon kivül is, vagy személyesen, vagy levelezéseikkel terjeszték az evangyéliomi hit s lelkiismeret szabadságának azon elveit, melyek kapcsolatában és fel ölelésében, a keresztyén vallás, mint irányadó intézmény, kezdte áthatnj és megszentelni a lelkek erkölcsi világát, s a polgári társadalom egyetemét. A nélkül, hogy a nem protestáns keresztyén hitbuzgalmak nemes munkásságát csekélyeinők, talán pirulás nélküli Önérzettel mondhatjuk, hogy negyedfél század óta a keresztyénség körében éá körén tul, a protestántismus hordja az evangyeliomi hit, lélek és gondolatszabadság missióját. E missió teljesítése azonos az ő életével, s pályája küzdelmeihez szükséges önbizalmával. Tudva van, s nem szükség bizonyítgatnom, hogy ezen missiót, a magyar protestáns egyházon kivül, nincs külföldi protestáns egyház, mely nem teljesítené. A protestántismusnak, még egyes kicsiny felekezetei, ha szabad ugy vennünk, elvált, letört darabjai is, mint drága részek, a helyen kivül, melyet elfoglalnak messzebb is kiterjesztik fényöket, munkálkodásukat, nagy áldozatokkal, minden faji, nemzeti érdek, ha ugy vesszük, mint nálunk emlegetve volt: különösebb haszon nélkül. A keresztyéni nemes buzgalonban példaadó külföldi protestáns testvérek, azon meggyőződósben v annak, hogy az evangyéliomi hit és örökigazságok terjesztése, s ezáltal az emberiség erkölcsi gyarapítása, kül- ós belmissiók utján, egyjelentésü a keresztyénség nemesebb és magasabb felfogásával. Ez az egyetemes keresztyénségnek, különösen a protestantismusnak életszüksége. Az ő missiőja a lelkeknek az evangyeliomi igazságok, hit, szeretet ós remények általi meghódítása mindenütt, a hová elér segy talpalatnyi tért foglalhat, a hol az elhagyatott nép, a keresztyén hit, erény és szabadság gyömölcshozására még nincs képesítve; másként: ahol hiányzik még a lélekből, mint életeszme az örökkévaló isten, a Krisztus által felfogott ós kijelentett világosság ós szeretet környezetével, s az ember erkölcsi magas kötelességeinek öntudatával. Hanem hát menjünk tul a bizonyításokon, keressünk fényt, melyet a munka szül, a hit áld, a szeretet termékenyit. Isten kegyelméből, ezelőtt tizenöt évvel született s indult pályára lelkünkből a magyar protesttáns missió eszméje. Mint máremli'ém, néhány évig szolgáltuk, néhány évig kínaiban szenvedtük, néhány év óta nem gondolunk vele semmit, Megszabadultunk egy nagy tehertől, megfosztottuk lelkünket egy szent öntudattól. Yegyük fel azt az eszmét, mienk az, egykor lelkünkkel tápláltuk. A konvent, mely e tárgyban annyira határozati képességű volt, hogy minden méltánylat ós protestáns eljárás ellenére, egy felvilágosító szót sem engedett meg : erdélyi egyházkerületünk vezetőit bizta meg a moldva-oláhországi