Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

missió, illetőleg a kész egyházak gondozásával, de fenmaradt lelkesedésünk közremunkálásának kötelessége. Nemcsak a moldva-oláhországi, ugy a hogy rendezett egyházakban s területén kell újból felvennünk s folytatnunk a missiót, hanem minden helyet, ahol a mult banegy lépést már tettünk, ahol hitünk megjelent, s verítékünk, sőt könyünk is folyt: ismét töltsük be buzgalmunkkal. A magyar protestáns egyháznak kelet felé van nagy missiója. Folytassuk a már egyszer elkezdett, de meg nem szilárdulhatott, s az idő hovatovább igazolandja, hogy meg nem értett ós meg nem becsült munkát. Menjünk át Törökországba is. Egyesítsük törekvésünket az angol s amerika testvérek ottani törekvésével; és nem tapasztalás nól kül mondom, hogy a magyar protestáns missiói műin kásság, bármely más nemzetek működésénél több sikert fog arathatni. Egyházkerületeink majd megteszik a kellő pártfogást, kormányunk, mint a más kormányok missionariusaiuak védelmét. Ez legyen a külmissió, mely buzgalmunkat, hitünk életét, hazánk határain tul vigye, s munkájában megáldja. És aztán, illetőleg a külmissióval együttesen és kapcsolatban, kezdjük meg már az oly rég emlegetett belmissiót itthon, hazánk területén. Fájó szívvel halljuk mindenfelől, hogy a magyar protestáns egyház ernyed; a kálvinismus hanyatlik ós vele nemcsak Erdélyben, de másutt is pusziul a magyar faj, nemzet és jellemisóg. Vannak vidékek, kitetsző nyomaival a pusztulásnak, városok, mint közelebb olvastuk Kaposvár, ahol van kikért, csak fel kellene emelnünk a protestantismus zászlaját az evangyeliomi hit és örökigazságok vallásáuak hirdetésével, a missió eszméjének valósításával. Egyes egyházmegye, kerület, a protestáns egylet sem—bár próbálja — nem fog e hiányon segíteni; nem bírhatja a mulasztást kipótolni. Nekünk egyesülnünk kell nem hivatalos téren, de magán uton egy egyetemes magyar protestáns missió-vagy térítő társulatba. Avagy nem tehetjük-e ezt ? ós nem állithatunk-e majd buzgalmunkkal s istenüuk segedelmével egy a bázelihez hasonló missiói intézetet? A külföldi protestáns missiók mind a keresztyén, mind a pogány területekre kihatólag, magán társulatok buzgalmának eredményei. Fogjunk mi is a szükséges munkához. A nézet és felfogás különfóleségéből származott szenvedélyeket s gyarlóságokat hátrahagyva, az egymás kárhoztatásánál jobb sorsra érdemes lslki erőnket s buzgalmunkat egyesítsük azon keresztyéni szeretetben, melynek mindennél főbb elve a mit Urunk mondott tanítványainak : „ menjetek el és tanítsatok minden népeket ; s a mit nektek a setótben mondok, a háztetejéről prédikáljátok !K Ezelőtt tizenöt évvel, a missió eszméjének előttünk járatlan útra kelése, sokakban elébb szánalmat, később lelkesülést keltett, s ha a szolgálat gyarló volt is, az eszme m?gmutatta szükségét ós diadalát. Most már nemcsak több tapasztalással rendelkezünk, de több okunk is van, hogy lelkünk nemes hajiamát, s hitünk buzgalmait a növekedő szükség betöltésére s az élet és igazság diadalára egyesítsük. Vegyünk azért szentlelket, az istennek ama lelkét, egy hittérítő társulatnak maguokból, hitünk, lelkesedésünk s áldozatunkból megalakítására. Jöjjünk össze valahol inielébb; állapodjunk meg a munka kezdésének mikéntjében; s nem a világnak, de istennek szentlelke fogja munkánkat áldani, s törekvésünket nem várt haszonra, s még nem ismert örömre segíteni. Az Ur kegyelme és szent lelke legyen velünk. CZELDER MÁRTON. Egy kis szóváltás a hivőkkel. (Vége.) Nagy fába vágtam a fejszót, vagy akarom mondani, nagy erdő kiirtására vállalkoztam, a mikor e szóváltást megkezdettem, ós a „Figy." három-nógy füzetében és az „Evangy. lap* ma már 19-re növekedett számaiban előforduT

ó, szerintem helytelen s fonák nézeteket megcáfolni szándékoztam. Nagy és sűrű erdő ez! Nem egy gyenge emberi kéz, de egy gőzsajtó kifáradna ily munkában. Legyen azért vége. S legyen elég ha ez alkalommal még a kegyes irány egykét vezórférfiának egynómelyik cikkéből rövid commentár mellett, rövid töredékeket közlök, ós ezekből azután itóljen maga a t. olvasó, éo azután gondolja hozzá, hogy ha a vezérfórfiak fő cikkeiben is ily ellenmondó, majd a pápistaság, majd a liberalismus határaiba át-átcsapó, tóves, zavaros nézetek fordulnak elő, hát akkor a rózsalugosból írt „ Falusi levelek''-ben és a „Vaskalap*, „Egy visitator naplójából" címmel írt klassikus költemé-40*