Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

PROTESTÁIsTS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Elölizetési dij: Hirdetések díja: Kiadó-hivatal: VIII. Ker. Mária-utca 10-dik sz. első em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasá,bos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Pünkösdi tárgyul Nem oly régen volt még, könye fel sem száradt, sebe be sem hegedt: még'is feledve van. Másfél évtized előtt a magyar protestáns reformált egyház közönsége, egy gyenge lélek odaadásában jelentkezett eszme körül összpontositá vallásos lelkesedését s áldozatát. Néhány évig tartott a lelkesedés, munkált az eszme, a magyar protestáns közönség hite és buzgalmának élő voltát hirdetvén, jóltevő fényét ragyogtatva idegen földön, melynek lakói keresztyének ugyan, de kiknek lelkéből és templomából, az evangyóliomi hit fénye s homályban reszkető világa még nem hatott ki, nem bírt ölelkezni az ő dicsőségre segitő testváróvei: a szabadsággal. Az eszme működése folytán, az idő ós körülmények által id-gen földre szóratott hit ós vórrokonokból, evangyéliomi gyülekezetek kezdtek alakulni, majd azok számára iskolák, templomok épülni, honnan és miből ? A hitbuzgalomból, melynek minden lehető. Mi volt cz: nagyon jól tudják a protestáns lapok és érdekek figyelemmel kisórői, akik még emlékeznek azon első szent hevülésre, midőn a magyar protestáns hitbuzgalom, a térítés eszméje elment kelet felé, kezdeni és futni, előttünk körvonalozni sem tudott pályát az önfeláldozás lelkesedésében, a hit kitartásában s a magyar nemzet szétszórtjait, keletnek a tengerek közt eső fővárosáig, vallás, erkölcs s nemzetileg megtartani kibánó törekvésében. Ez volt a moldva-oláhországi első magyar prot. missió. Öt évig élt és munkált az elismerés fényében, mondhatni: a diosőség koszorújában, mely egészen a közönség érdeme, mert abban hitének érdeme ragyogott. Szintén öt évig küzdött a dicsőséget megelóglett, s a megsemmisítésére felviharzott akadályokkal. Öfc éve, hogy hivatalos kezekben van, nem meghalva mert az eszme darabjai ugy ahogy móg élnek egyes egyházakban, de nem is élve, mert nemhogy gyarapodásukról értesülnénk, de hírt is alig hallunk már felőlük. Mit tegyünk? Elfeledjiik-e az eszmét, mely egykor nem csak bennünket hevített, de az egész magyar protestáns közönség, mondhatni az egész fólország lelkét nemes lángolásban tartá; s hagyjuk a darabokat lassan-lassan elporlani, s tekintsük az egész dolgot hideg számi láss il ? Megtettük iránta kötelességünket, áradva az erdélyi egyházkerületnek; kiházasitottuk fekete ruhával; volt a miénk; ugy sincs belőle semmi hasznunk, többé iránta szerelmet nem érezünk! Ez lehet egy fásult kebel nyilatkozata, de neaa egy az örök igazságok életét ós diadalát szomjazó ós kereső lelkületé. Kekünk ismét fel kjll vennünk a feledós homályába indult missió eszméjét mind ama távoli elhagyott vidékek, mind hazánk határain s pusztuló leikeire kiterjesztőleg. Nem elmélkedem hosszan, midőn az eszme lángjait most is érzem; csak röviden jelzem missiónkat; ugy a mint egykor érte küzdve, lelkemben tartogattam, s mai napig megőriztem. Tény, hogy e mi időszakunkban, a magyar protestáns közönségben, a missió eszméjét, a vallásos élet ezen szent ragyogását, a moldva-oláhországi hitrokonok iránt érzett testvéries szánalom költötte fel és táplálta, mely szerint szigorúan kötelességteljesítésnek mondható. Hanem a kötelességek teljesítése vezérel az azontuli nagyobb erények gyakorlására. Az nyit utat a léleknek magasabb és már őt nem o;y közel érdeklő lelkesülésekre, s az evangyéliomi hit- ós vallás tárgyánál: a térítés eszméjének hordozására.