Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-09 / 19. szám

jóakaratu esperes és s. gondnok urak csak nem óhajthatnak ily „kőolajzóhoz" illő (Balogh F. úr szótárából való) dolgokat. Yalamint — ad vocem nyilatkozat — rosz néven veszem ezektől a tisztes öregektől ezt a kifejezést is: „mert megvagyunk nyugtatva". Hogyan ? Hát önök erős hitű őrállói és felvigyázói tiszántúli egyházunknak csak most lettek megnyugtatva ? Hát önök lelki nyugalmának biztositéka azon négy szál debreceni tanárban rejlik, a kik porból vétetett s porrá leendő gyarló halandók, mint mi mindnyájan ? Ne mondják ezt kérem. Én legalább az aláírók közül a kiket ismerek, oly fórfiakv ként ismerem, a kik mielőtt a mostani debreceni tanárok ketteje a világra született vulna, már megvoltak nyugtatva a felől, — s ezen hitök nem ingadozott soha, — hogy magyar reform, egyházunk valamint eddig túlélte a lefolyt negyedfélszázad dühöngő viharait, úgy túlólendi a következő századok, ezredek sok minden oldalról jöhető ostromait is. Nem a négy debreceni tanár védelmezi meg ezt, hanem az Úr, a ki addig is oltalmazója volt, ós ezentúl is őrködik, hogy habár támadnak is ellenében, talán önnön fiai részéről is viharok, de azért felette sem a debreceni tanárok korszellemellenes orthodoxiájában rejlő, sem a modernerTiDeransmus<io<ui rejteni képzelt veszélyek, de sőt még a pokol kapui is diadalt ne vehessenek. Mi legalább ezen hit árnyékában nyugoszunk, ós azt hiszem, hogy önök is. (VégA következik.) FARKAS JÓZSEF. Az állani és egyház közti viszony rendezése ügyében kiküldött bizottság a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában jelentésót az utolsó tilésbenhitelesitette, s azt a képviselőház egyilc közelebbi ülésében beterjesztő melyet kiváló érdekénél fogva im szószerint közlünk : A bizottság véleménye az állam és az egyházak közötti viszonyok rendezésére szükséges törvényhozási teendőkre nézve. Az állam' és az egyházak között századokon át szövődött, s a régi ma már Európaszerte, s hazánkban is megváltozott politikai, jogi, társadalmi s egyházi állapotok szerint képződött viszonyokat a nemzet átalakult alkotmányának, ebből folyó jogrendszerének, a jelen társadalmi és műveltségi szükségeinek megfelelőleg rendezni törvénynyel: ezt ép ugy halaszthatlanul követelik az államnak s a polgári szabadságnak, mint a hitelfelekezeteknek s a vallásszabadságnak érdekei. Azonban ugy a polgári magán, s a politikai közéletben, mint másfelől a hitfelekezetek egyházi életében sokfelé elágazó igen különféle ügyekre vonatkozó, s hagyományosan meggyökerezett mindezen viszonyokat, egyszerre, egy törvény által újra rendezni; a hosszú történelmi képződés által összebonyolodott kérdéseket a törvényhozás egyetlen intézkedésével megoldani: nem lenne célszerű, s tán lehető sem, sőt mindenesetre lehetetlen volna a nélkül, hogy a viszonyoknak óhajtott tisztázása s rendezése helyett, ha csak átmenetileg is, erőszakosan meg ne zavarnánk mind a jogi, mind az egyházi állapotokat. Enöélfogva az állam és egyház közötti viszonyok rendezésére véleményadásért kiküldött bizottság azon nézetben van, hogy a kérdéses viszonyok ne együttesén az összes megoldandó kérdéseket magába ölelő egy törvénynyel, hanem fokonként a positiv állapotokat tekintetbe véve, s a gyakorlati szükség szerint rendezendők több egyes oly törvényekkel, melynek mindegyike egyfelől a gyakorlatban legsürgősebb intézkedéseket foglalja magában, s másfelől tervszerűen előkésziti a törvényhozás által kitűzött irányban való továbbfejlődést. Igy tekinti a bizottság egyik legelső teeudőnek oly házassági törvény alkotását, melyben a házasság polgári jogi viszonyai az ország minden lakosára nézve átalánosan kötelezőleg szabályoztassanak, ós a melyben a családélet jogi alapja az államban egységesen reudeztessék, sértetlenül fennhagyatván a vallási momentumnak az illetők hite szerint való érvényesítése. A bizottság ezen ügyben még a mult J874. évi juuius havában benyujtá véleményes jelentését a t. háznak, és a jelen alkalommal is az azon jelentésben kifejtett okoknál fogva ismételten kéri, méltóztassék a házassági törvény alkotása iránt minél előbb intézkedni. Akár elvileg, akár a gyakorlati szükséget tekintve, a házassági jogiviszonyok szabályozása mellett legsürgősebbnek látja a bizottság a vallás (és pedig bármely vallás) szabadon gyakorolhatásáuak törvénynyel biztosítását és rendezését. Az 1848. XX. t. cz.-ben az unitária vallás bevett vallásnak nyilvánittatik és a bevett vallások között — legalább elvben — tökéletes jogegyenlőség és viszonosság mondatik ki. — Ezen egyenjogusság és viszonosság az 1868. LIII. t. cz.-ben némeiy ügyekre vonatkozólag részletesebben állapittatik ugyan meg. De a kimondott jogegyenlőség és a belőle következő vallásszabadság is mind a két törvényben egész mai napig csupán a már 1848-ig törvényesen bevett hitfelekezetekre van szorítva, és sem a nem keresztényekre, sem a többi keresztyén felekezetekre nem terjedhet ki a törvény értelmében. Mig az állam annyira benső összeköttetésben akart állani bizonyos keresztyén egyházakkal, hogy saját intézményeit is azon illető egyházak elveihez s tanaihoz alkalmazta, s ennélfogva a polgári s politikai jogok gyakorlását is csak azon lakosoknak engedte meg, kik azon uralkodó vagy legalább bevett vallások hivei voltak : addig ugy más országban, miut hazánkban volt jelentősége, (áőfc bizonyos szempontból szüksége is) annak, hogy a vallás