Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-09 / 19. szám
rében kifejtenek, részint a felett, ho»y ezen munkásságuk íelől a nagy közönséget is időnkint értesitik, s ezáltal is a többi hazai intézetekben levő testvéreiket hasonló munkásságra serkentik. De enr.ek dacára ne vegyék rosz néven, ha figyelmeztetem önöket azon szerencsétlen lejtőre, melyre nyelv s irály tekintetében jutottak — nem önöket vádolom érte, nem önök az okai, — s ha figyelmökbe ajánlom F. urnák, vagy akár mindkét ftévész urnák zamatos, magyaros irályát. Fiatal embernél az efféle beszédeket: „hogy megkönynyebbitessók az egyháznak szolgálás nehéz, de dicsőséges utja, hogy a gyenge cseaete a megvesztegetett korszellem dagadó hullámai közt, viharokkal dacoló erős árboczczá fejlődhessék/ még csak elnézném, mert bár a korszellemnek nincsenek hullámai, és ha volnának is, azok közt a csemete aligha fejlődhetnék erős árboccá, de hát az efféle dagályosság tetszik fiatal embernek. Melyőnk nem használt ennél még cifrább frázisokat is? Fiatal embernél ez nem btj, habáraz is jobban teszi, ha nem a korszellem romlottságára, hanem a nyelvtani hibákra fordítja figyelmét. Hanem az efféle beszédeket, minőkből itt mutatványt közlök, valóban nem állhatja meg szó nélkül az oly ember, aki frz ifjúságnak barátja, szerelője, annak jövő fejlődése, műveltsége iránt szívből érdeklődik. Magokra bízom önökre, Ítéljék meg, hogy magyar ember beszéde-ó ez: „Ezen u. n. ünnepélyes gyűlésen Balogh F. felügyelő tanárunk a keresztyénség világnézletét veszélylyel "fenyegető uj elméletekről tartott évi megn)itó beszédet. Ezen elméletek egyike sem^ tehát sem a darwinismus, mely a különböző állat és növényfajok lételét átalakulásból, sem a majomtól származottság theoriája, mely az embert majomtól, sem az evolutionismus, mely minden a földön létező szerves és történeti életet egy egyszerű elsőkoru növénysejtből, sem a „britt társulat" által felújított Demokritféle atom-elmélet, mely a mindenséget a mozgatlan és láthatlanból mozgó és láthatóvá lett parányokból származtatja, s következetesen keresztül víve rideg materialismusra vezet, miután csak hypothesiseken alapuló elmélet, bármily szép eredményeket hoz is létre a természettudomány terén, mint a természet törvényei nyomozásával foglalkozó vizsgálódás, kivül esvén a hittan körén, melynek feladata a végokok s isteni áldás kiemelésével foglalkozás : ezen elméletek egyike sem dönti le — úgymond — a biblia azon tanát, hogy a világ végoka az Isten." „Buzdító beszédét Ezékiel prófétától vett széprajzzal végzé, hasonlitván a lelkészi pályára komolyan törekvő ifjakat Izrael magasló hegyére, dús gyümölcstermés és kitűnő cédrusokká levés végett, ültetett cédrus csemetékhez. ..." „A. gyakorlati gyűléseken az imízás s egyházi beszéd-részleteket előadásra nézve, szemelőtt tartva mindkettőnek valódi célját, mely az Istenhez felemelkedő sziv meleg érzelmeinek hü kifejezésében, s az Isten igének a hallgatók keble felinditásában s ugyanabban munkássá levésében áll, korunkhoz ós értelmünkhöz képest, bírálat alá vetjük mindazokkal, kik e téren haladni akarva, munkásságukról tanúbizonyságot adnak." Nem uraim, ez nem jól van. Nyelv tekintetében hibás uton vannak. Ám próbálgassák önök — ha örömük telik benne — eszüket helyéből kificamítani, eddigi tudományos ismereteiket a helyes né^pontba illesztve különbözőleg fogni fel valamit az isteni tekintély határai között ós azokon kívül; de a mi kedves magyar nyelvünket ne ficamítsák ki a skótok kedvéért, ha leikökben nagy is a zavar, a midőn megérteni törekesznek az érthetetlent, felfogni a felfoghatatlant, de nyelvök legyen tiszta, egyszerű, világOS. MáS a SkÓt. má« » rna.& yo.»o*a a 6.& l tiszta, világos, amaz ködös, sűrű. Ha tollat vesznek kezökbe kövessék azokat, kiket az imént mesterekül felemiitettem, mert bizony félek, hogy mire esperestekké lesznek, önök is úgy járnak, mint az „Evangy. lap." legközelebbi számában megjelent „Tiszántúli nyilatkozat" t. aláírói, a kik tizenöten egy huszonkét soros nyilatkozatot készítenek, ós azon kívül, hogy majd mindenik sorban van egy-egy nyelvtani, vagy szókötési, szórendezési hiba,—a végén, a hol a bunkó volna, épen az ellenkezőjét mondják annak, a mit mondani akarnak. Igy végzik ugyanis hitvallói nyilatkozatukat a „hit hű Nehémiások és Gideonok* — mint Balogh F. úr gondolom el fogja őket nevezni: — „Örömmel telünk el, hogy a ... mert megvagyunk nyugtatva, hogy a magyar ref. egyház az evangyeliomilag nevelt hitbuzgó lelkészek bátor közreműködése által túl élendi a .fenyegető viharok borzasztó lutását, mely az egyház jelenlegi őrállóinak és felvigyázóinak is buzgó óhajtása," — a minek az értelme, miután a „mely" szócska csak a „borzasztó hatás"-ra vonatkozhatik, — az volna, hogy az egyház őrállói a fenyegető viharok borzasztó hatását buzgón óhajtják. Pedig azok a derék, tisztes,
