Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-09 / 19. szám

lölt ki: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből." Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez : „S/eressed felebarátodat mint tenmagidat. Ekét parancsolattól függ az egész törvény és a próféták Írásai"; akkor pedig lehetetlenné válik Önökre nézve pártoltjaik észfelettiségeinek, mint elengedhetlen főbb tételeknek aláírni. Azonban mindez hagyján, ha Önök tovább nem mennek és kiközösitési műveletbe nem fognak. De Önök egész odáig mentek, és ón kérdem : mely qualiÜcatio jogosította fel Önöket az egyház kebelében néhány év óta mind nagyobb mérveket öltő üdvös mozgalmat, mely a keresztyén tudomány hűséges múeléséből kiindulva, a valláserkölcsi élet megujulását tűzte ki magának célul, „a világosság angyala jelmezébe öltözött dúló hitetlenségnek" bélyegezni ? Önök-e annak illetékes meghatározói, melyik oldalon van a hit, ós melyiken a hitetlenség? Mikor az utóbbi időkben, majd az internationale, majd az ultramontanismus képében dúló anyag-lviség vallásos hitünk alapjait fenyegette; mikor művek, mint a Renané, Straussé a keresztyénség alapjait lámád ták meg, Önök emelték-e fel szavukat a nyilvánosság előtt a romboló áramlat ellen, vagy mi? 8 a hitigazságoknak magasb szellemi természetünkben gyökerező örök voltát Önök iparkodtak-e kimutatni vagy mi? Mikor mi ama szent javakért hűséges harcot vívtunk, Önök hallgattak és bölcsen cselekedtek, mert nem illik okos emberhez olyasmibe bele zólani, amihez nem ért. De ami elleneinkkel szemben oktalanság lett volna, azt ellenünk fordítva minek nevezzem ? Ez utolsó kérdést már most Önökhöz is intézem, nt. (speres urak! és felszólítom Önöket, mutassák meg nekem azt az isteni vagy emberi törvényt, mely megengedné, hogy valakit azért, mert hitvallásának elve szerint cselekszik, hitetlennek, sőt „világosság angyala jelmezébe öltözött" hitetlennek, tehát képmulató, elvetemedett, erkölcsű embernek mondhassunk. És mit tettünk mi egyebet, minthogy a protestantizmus szabad vizsgálódási elvét követve, gondolkodtunk, tanulmányoztunk, és tanulmányok utján nyrit vallási meggyőződéseinket okokkal támogatva előadtuk ? Mi jogosította fel tehát Önöket m'nket azért hitetleneknek mondani, sőt amennyiben dolgozatainktól a vallásos tartalmat elvitatni nem lehet, ezt „a világosság angyala jelmezének" bélyegezni ? — Nera magam, hanem egyházunk becsülete érdekében sokért nem adnám, ha ezen insiiiuatió, mely nem hiszem, hogy az igazi orthodoxia szellemével inkább egyezzék, mint az erkölcsiség elveivel, soha napvilágot nem lát, ós részemről kész vagyok a nem annyire reánk, mint Önökre nézve dehonestáló mondatot lapsus linguae-nek tekinteni. Csakkogy az Önök részéről ez alkalommal ejtett lafsus linguae, tartok tőle, botlásnál jóval többé, derekas botránynyá fog fajulni ; miután Önök pártoltjai, kiknek eddigelé sem igen volt szerencséjük az igazmondáshoz, ezentúl, amint az „Evangy. prot. lap" utolsó számárak csaknem minden cikkéből látom, Önök tekintélyére támaszkodva a ráfogások és ferdítések mesterségével nagyobb mérvben szándékoznak élni, és ez uton ország világ előtt, nem engem, hanem magokat ós egyházunkat fogják prostitmlui. Teljes meggyőződésem, hogy Önöknek e gyarló tette mély nyomokat fog egyház1

életünkben hagyni, ós én ezennel Isten és emberek előtt teszem Önöket felelőssé, egyfelől minden következő botrányokért, másfelől azon szellemi pusztításokért, melye ket Önök biztató szava „a lelkipásztori fontos pályára készülő iíju nemzedék" soraiban fog tenni. Ha a „debreceni jelenlegi theologiai tanárok hittani álláspontja" Önöknek kedves jelenség, akkor Önök szerint is a bibliai tudománynak az az egyedüli feladata, hogy a szent igékből ma is csak azt olvassuk ki, és mást abból ki ne olvashassunk, bármit bizonyilson is a haladó tudomány, mint amit a 4-ik század emberei hiendőül megállapítottak; akkor a pliilosophiai kutatásnak is nem más a célja, mint keresni azt, amit 15 századdal ezelőtt már megtaláltak, ós a iniveltsóg legmélyebb hanyatlása korában megállapítottak : Önök prófétáinak eljárása tehát teljesen correct, midőn a helyett, hogy a theologiát bensőbb és mélyebb tudományos alapokra fektetni törekednének, feladatukat ugy vélik legkönnyebben megoldhatni, ha a lelki tunyaság kedvenc tanát a vallási igazságok ész felettiségéről ismételve, a theologiai tudomány summáját a „Hiszek egy"-nek kenetes elrecitálásába helyezik, ós nagyon okosan cselekesznek, liogj az afféle tudományt a vizsgáló ész ellen mentesíteni akarván, azt zavaros beszéd által az értlietetlenség ködébe borítják. De nem látják-e Önök, hogy midőn e soi disant igazhivőség a jövő nemzedéket oly módon a komoly, tudományos vizsgálódástól elvonja, azt azon