Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-02 / 18. szám
lekezetnek lelkipásztora, collegátusban a hírneves ősz lelkész és esperes Hajnal Ábel úrral, nem különben, hogy vállalatának eddig — tudomásom szerint — Ígérkezett munkatársai is, többnyire oly egyházak hivatalnokai, melyekben a lélekszám 6-és 34,000 között váltakozik ; kétségkívül a legszebb reményeket köthetjük e vállalat jövőjéhez, alaposan várhatván, hogy körébe a gyakorlati lelkészet és oktatás minden mozzanata fel leend véve, mi csak bennünket közel vagy távolról érdekel. Ma már tehát felesleges többé egy ilynemű uj lap, illetőleg „Pásztorról" gondoskodnunk. Ezzel azonban éppen nem azt akarom mondani, mintha T. A. ur reflexiói feleslegesek volnának; sőt inkább annyira jó időben jöttek, hogy éppen a vidékünkön is megpendített szép eszme s melegen óhajtott cél szempontjából üdvözöljük a legmelegebben. Volna azonban egy szerény indítványom is. Ha a „Pásztor" még nem született meg: szabad legyen, az eszme első nyilvános megpenditője, Szegedi tiszttársunk íavára, tisztelettel kikérnem azon méltánylatot, melyet ilyformán fejez ki a régi példabeszéd : „qui prior tempore potior jure." Ő általa már, e vállalat érdekében, figyelemreméltó kiadások is tétettek, mi már magában véve is méltánylandó, ha a munka mechanizmusát nem számítjuk is. A fő cim ne zavarjon senkit, miután az csak a kiindulási helyet *) jelzi egyszerűen ; maga a folyóirat az ev. protestáns felekezetek közlönye leend. Kik tehát a megpendített eszmének életrevalósága s kivitelének szükségessége felől meg vagyunk győződve, nem tehetünk sem okosabb, sem pedig méltányosabb dolgot, mintha Szegedi ur vállalatját részesítjük komoly éh érdemleges páltfogásba. Nem kételkedem végre a felett, hogy a „Pásztor" reménybeli, s a „Békésbánáti Füzet ek" nemsokára megjelenendő programmja között, aligha fog lényeges különbség fölmerülni, legkiváltképp azon esetben, ha e folyóirat kellően széleskörű támogatásban rószesittetik. Még csak egy pár szót záradékul. „A számból vette ki a szót Török József ur" kezdi cikkét egész őszinteséggel T. A. ur. Midőn tehát sorait meg a többek között, e szavakkal végzi: „Ki tegye? ki kezdje? erre már nem tudok felelni" : engedje meg nekem, ha ón meg szájába, akarám mondani, fülébe súgom e szavakat : „Szegedi Károly ur már *) „Nazer étből támadhat-e valani jó? Nem lehetetlen, hogy e pontnál ezen kérdés merül fel némely olvasó előtt, mire feleletül csak annyit röviden, hogy: „igenis származhat, mintha pesti, illetőleg dunamelléki; ugy a debreceni, illetőleg tiszántúli egyházkerület kebeléből is, nemcsak valami, hanem a mennyi csak szükségeltetik. A b. b. füzetek a mint a velem közlött irányelvekből megítélhetem, nem fognak pártok szolgálatában állani, sőt céljuk minden irányból közkincsünkké tenni a hivatott gyakorlati munkásság gyümölcseit, a szó szoros értelmében tárgyilagosan. Ne legyünk tehát elfogultak, ne egymásirányába gyanakodók, sőt testvérek mindazokban, melyek ev. prot. egyházunknak javára és az Urnák dicsőségére szolgálnak. G, Gy. a komoly munkát egész buzgalommal megkezdette; hol vannak tehát az ügybuzgó tiszttársak kik e nemes vállalatot örömmel óhajtják gyámolítani. Garzó Gyula. Egy szó a dunántuli ref egyh. kerület uj lelkészválasztási törvényjavaslatához. (B.-Somogyból.) A mult 1874. évisept. 21—24. napjain Rév-Komárom városában tartott kerületi gyűlés alkalmával beterjesztett, s elvileg már el is fogadott törvényjavaslat némely pontjaira, e lap 13. száma hasábjain y—n alatt némely megjegyzések már tétettek. A tárgy fontossága, s elvi és gyakorlati iránya érdemében, megérdemel ez ügy még egy e 1 n e m k é s e tt szót, — mely. ha a Dunántuli egyh. kerület közönsége előtt méltatásra találhatna, az „indokolásban" kifejtett szabadválasztás elvének megsértése, vagy a „javaslat" szellemének ellentmondása nélkül is, a „törvényben" joggal helyet foglalhatna. y—n szerint, ha a törvényjavaslat elfogadtatnék, igen nagy megszorítása s csaknem kijátszása lenne az 1869-ben érvényre jutott szabadválasztásnak ; s véleménye szerint a javaslat törvénynyé emelése által nem előre, hanem visszafjlé akarnánk menni; mig ellenben én szerintem ezen kezdeményezést nem visszamenés, hanem előretörő s radicalis haladásnak mondhatjuk. De igenis, e törvénynyé leendő javaslat látkörében én is veszek észre oly ködképeket, melyek a jelen átmeneti időtartam alatt részint a fenttartott szabadválasztás elvét, még a „szabad" választás biztosítéka dacára is, pusztán csak figurává tennék ; részint pedig visszahatással is lekötnének, az elébbi, törvény által megszabott jogos viszonyokra. Igaz, hogy e vélemény az elvi érdek mellett a beigazolt egyéni érdekek követelménye is ; de mert nemcsak látszata a valóságnak, hanem maga a tényállásra való rámutatás : e g y m ég el nem késett szóval nem lehetetlen, a jog és érdek követelményeivel szemben, az elv érdemében az e. kerület által történendő bölcs intézkedés. Mert „uem mindig a felhők nagysága, hanem azok alakja és szine után jósolja a gyakorlott szem az előre látható vihart" — olvastam valahol nem régiben. Cikkíró, ki nyíltan bevallja, hogy csak segédlelkész, szintén csak a segédlelkészekre vonatkozó I. és II. cikkelyek egynémely pontjaival fog foglalkozni. Hogy a törvény visszaható erővel lehet az előbbi — szintén törvény által biztosított — jogos viszonyokra, azt a javaslat 1-ső és 4-ik pontjainak összevetett tartalma igazolja. Az 1-ső pont szerint: „minden segédlelkész sorozatot nyer", s a 4-ik p. szerint mégis: „választható minden rendes és felavatott segéd- vagy helyettes lelkész." A 3-ik pont előzőleg kimondja ugyan, hogy # csak annyi, sorrend szerint következő segédlelkész ré-"