Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

szesülhet felavatásban, a mennyi lelkészi állomás v*n üresedésben ; de jelenleg ma, egy-egy egyh. megyében egynél több felavatott segédlelkész is van működésben, s kérdés, hogy a sorozat mellett, a több felavatottak közül, melyik lesz választhatható akkor, midőn a 2-ik pont a belépés szerinti elsőséget, a 4-ik pont pedig (világosan) minden felavatotta t „választhatónak" nevez. Ez ellentétes, s egymásnak a jelen viszonyok szerint, még ma ellentmondó §-ok összhangba hozása, a törvény visszahatása nélkül nem eszközölhető. Vagy, minden eddig már felavatott segéd- és helyetteslelkész „el keléséig" — a mint egy t. ur kifejezte, — törvényes kivételt képez a törvény alól *, vagy pedig az e. kerület egy ujabb §-a által gondoskodik arról, hogy a már felavatásban részesült segédlelkészek is, szigorúan a belépés szerint, sorozatot kapjanak. Azt is állitottam, hogy lehetne, s talán lehet is eset arra, hogy a „szabadválasztás" biztositéka dacára is, a választás „szabadsága" kijátszásával — nem lenne választható az, ki a püspöki felavatás folytán már választható. Hogyan ? Lássunk egy példát. A. egyh. megyének B. egyházközségébe C. felavatott segéd- vagy helyetteslelkész működik, de van kivülötte az egyh. megyében több segéd is; — ha az egyh. megyei elnökség rendelkezési jogával él, s a megtiresült B. egyházból, a működő C. felavatott, tehát választható segéllelkészt ott hagyja, s nem rendel helyébe —csak a választás időtartamára, — egy más nem választható segédlelkészt, C. habár nem ragadta is meg a már elébb kinálkozó alkalom üstökét, séma keresztelőt, lakodalmat, haloti tort, hanem dolgozott, s erkölcsi feddhetetlensége, munka szeretete és példás élete által, a gyülekezet bizalmát s szeretetét kinyerte, bár C. képessége s erkölcsi élete nem jön kifogásba, de mert épen B—n van, és mert éppen onnét el nem rendeltetett, B—n, bár óhajtaná az egyház rendes lelkészéül, s C. maga is elfogadná a meghivatást, — nem választható. És ezen méltányosságot és igazságat is sértő, sőt magának az elvnek ellentmondó akadályt nem lehetne-e valami mód által még elhárítani ? Ha az e. kerület a II. cikk 4-ik pontja helyett: „választható — a választó gyülekezetben mőködő segéd- vagy helyetteslelkész kivételével — minden oly rendes és felavatatott se" géd stb." ezt teszi: „választható, minden oly rendes é3 felavatott segéd stb." tehát kihagyva a törvényjavaslat szövegéből e zárjegy közé illesztett részlelet: „a választó gyülekezetben működő segéd- vagy helyetteslelkész kivételével," ezáltal segiteni fog a hiányon. Illetőleg ha fél s kikerülhetetlennek hiszi az e. kerület azt, hogy a jellem és papi tekintélyt aláásó korteskedés, a helyszínén működő segéd- vagy helyetteslelkész által csak feltehetőleg is űzetnék: vegye számításba a dolog ellenkezőjét is, s ekkor a Il-ik szakasz 4-,k pontját szószerint hagyja meg, de az utolsó sor után kikezdve, a következő szöveget illesztesse : „A választó gyülekezetben működő segéd vagy helyetteslelkész azonban, a választó gyülekezet kívánatára, vagy saját kérelmére is, személyesen, vagy írásban beadott kérelme folytán a választó egyházból, a választási idő tartamáig, az elnökség által más segéd- vagy helyetteslelkészi állomásra helyezendő." Ezáltal, — mint törvényhozó jog — és igazság szerint, szigoruau teljesítette törvényhozó kötelességét, kizárva a törvény „magyarázat" megkésett szükségét is. E most idézett módosít ványt, a b.-somogyi egyh. megye legközelebbi közgyűlése alkalmával, a jelent volt segéd és helyetteslelkészek, mint külön véleményt, az e. kerület elé felterjesztették, jogos bizalommal lévén az iránt, hogy a dunántuli e. kerület ft. közönsége, a majd tárgyalás alá veendő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, nem Lgja mellőzni az alanti közegeitől jövő szerény véleményt sem. Vajha, az uj törvény által, a régi ember mindenekben megölettetvén, támadna fel ott az uj ember, a valóságos uj életre; hogy az egyházak békéje s felvirágozása alapján azok nyugalma, és a lelkészi tekintély a munkásság befolyásával, teremne hitbuzgalmat és ügyszeretetet Barakonyi Kristóf. Nyilt kérdés egyházi tiszttársaimhoz. Kárpótlandók-e az egyházi hivatalnokok egyházaik által, ha fizetésbeli földjeiket az árviz egészben vagy részben minden évben elborítja, ugy hogy annak semmi hasznát sem vehetik és ez által évi fizetésük igen tetemes részben csökken ? Ezen még tudtomra sem az egyházmegyéken, sem az egyházkerületeken meg nem oldott igen égető kérdést egyházi, s különösen a folyóvizek mellett lakó, s igy e csapásnak velem együtt minden évben kitéve levő, szolgatársaim elibe tenni. Szóljanak hozzá, tisztázzuk a kérdést, hogy az egyházkerületek ez ügyben oly Ítéletet hozhassanak már egyszer, mi által mind az egyházhivatalnokok, mind az egyházak, ezen köztük fel-felmerülő s majd minden évben meg-megujuló kényes kérdésben, magukat tájékozhassák s azutánra tudhassák, hogy mit követelhet az egyik, ós mire köteles a másik fél. Én — kit 9 éves papságom alatt 8 éven át ért azon csapás, hogy papi földemből 33 holdat, kitűnő minőségűt, a Kőrös vize, minden évben elöntött, úgy hogy nem csak hogy a földnek semmi hasznát mm vettem, egész nyáron át is rajta levén a víz, hanem még a ráfordított munka és belevetett mag elvesztése által tetemes és kiszámithatlan károm is volt, megvallom, sokszor fájdalmas érzések között gondolkodtam e tárgy felett, meghánytam vetettem a mellette vagy ellene nyilvánuló érveket pro et contra, és a nagy károk miatti érzékeny veszteségem fájdalmai lecsillapultával is, higgadtan gondolkodva felette, az lett a feleletem az elibem feltett fentebbi kérdésre: hogy igen is tartoznak az egyházak hivatalnokaikat vízkáraikért pótolni, mert: 1. A hivatalnok nem oka annak, hogy gyülekezete törvényes vagy szokásos gyakorlata ellenére is, nem a vá-37*