Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

hiszen „Filó ha szól, az jellemzi — moudja B. F. — hogy mindkét félnek szól." Vagy midőn F. ur azt mondja : „a ki semm't sem hisz, közel áll ahhoz, hogy mindent higyjen* (Figy. 30. 1.) ez ellen megint nincs semmi ellenvetésünk, sőt nagyon ajánljuk igazhivő atyánkfiainak, hogy F. ur ezen szavainak, bár távolról sem állítjuk, hogy ő talán Rupertus volna, adjanak teljes hitelt, s épen a modernek hangoztatják azon axiómát nagyon is sűrűen, csakhogy megfordítva, t. i. hogy : a ki mindent hisz, vagyis a kivel mindent el akarnak hitetni, az közel áll ahhoz, hogy semmit se higyjen, — mint p. o. a jezsuitanövendékek; s ebből kiindulva hangoztatják azt is, hogy a kivel nagyon sokat elakarnak hitetni, az utóbb nagyon keveset fog hinni, s azt is csak lágymelegen. E meggyőződós vezette épen az illető vezérfórfiakat a protest. egylet megalakítására is, azt óhajtván ez által elérni, hogy az emberek inkább higyjenek kevesebbe*, de ahhoz a kevéshez azután ragaszkodjanak lelkök egész melegével, szívök teljességével. S részemről is közelebbi cikkemben épen a miatt nyilvánítottam egyik aggodalmamat, hogy ha a leendő lelkészekkel nagyon sokat — már t. i. a mai kor műveltségének szempontjából mérlegelve a sok és kevés fogalmát, — ha mondom nagyon sokat el akarnak hitetni, félő, hogy majd „közel állandanak ahhoz, hogy mit se higyjenek." Az efféle állításait nem megdönteni, de lehetőleg támogatni óhajtan ók F. urnák. Vannak azonban cikkében oly nézetek is, melyeket nem írhatunk alá, de nélkülünk is eléggé megcáfolják. P. o. azt mondja egy helyütt (Figy. 3.) F. ur „a hazai prot. orthodoxia ... a symbolikus könyveket az egyház társadalmi programmja gyanánt, az együvé tartozás szükséges kapcsa ós kiegészítése gyanánt tiszteli;* vagyis a ki eltér a syinbolikus könyvektől, az megszűnt azon egyház tagja lenni, „abban jogosan nem szavazhat" — mint Heisler ur is mondja. Ámde az evangy. lap 6-ik száma nagy dicsérettel említi fel Révész I. urnák egy a f. óv elején tartott egyházi beszédét, melyben a több ;

k közt az evangy. lap által is kiemelt ezen szép passus fordul elő: „Mi református keresztyének menjünk talán Luther, Zwingli, Kálvin, Melancütonhoz ? Ők, ha találkoznának velünk, bizonyosan azt mondanák: azt kövessétek, a kit mi követtünk, Jézust, a világ világosságát," s igy R. ur elismer bennünket református hitrokonainak, hozzátartozóinak, ha nem követjük is vakon Kálvint és a helvét hitvallást. Balogh F. ur pedig még tovább megy, s lapja 15-ik számában több nagy tekintélyre hív: tkozva, kimondja, hogy még az apostoli hitvallás, a Credo is „csak ugy kötelező, ha a szantirásból kivonhatók" az abban foglalt tételek, és a/.t ugyan nem vallja ki, hogy önnön maga miként érti ezt a tételt „szállá alá poklokra", ele nem botránkozik meg abban, ha némely magyarázók ezt ugy értelmezték, hogy ez „egyszerüleg a Jézus valódilag meghaltságát (sic) fejezi ki". De maga Filó ur sem valami konok symbolumimádó, sőt előbbi szavai után csak két pontot tű

sz, egyet lélekzik, és azután mindjárt igy folytatja: az de a reformátió bevégzettségét („orthodoxia) nem állítja, sőt azt a biblia alapján és szellemében tovább folytatandóriak tekinti." S Igy az egész periódus tartalma ez lesz: A symbolikus könyvektől eltérned nem szabad, mert akkor nem tartozol hozzám: de azért folytasd a relormatio bevégzetlen munkáját. Értem! Vagy p. o. a protest. egylet a valláserkölcsi élet felelevenítésére irányzandó működésével indokolván egyrészről keletkezése jogosultságát, F. ur, hogy az egyleteseknek ezen egyik támaszát megingassa, nemcsak, de hogy kimutassa, miszerint a modernek a nép vallásos életére inkább rombolólag, mint üditőleg hatnak, ezen állítást kockáztatja: „A népnél nincs megingatva a keresztyén igazságokba vetett hit." (Figy 31. 1.) Való ez? B. F. ur ugyan azt mondja, hogy F. „a történelemből, tapasztalatból, léi ktanból vett érvekkel" cáfolja a moderneket, ós ugy ezeu állitásnak is igaznak kell lenni. Ámde ugyancsak B. F. ur mondja ezt is: „Nálank a francia forradalom óta meglehetősen hanyatlásnak indult az egyházi élet" (Evang. 23.); majd pár lappal hátrább: „Azt hiszszük oly széles nálunk a hitközöny mai korban, hogy felesleges a dogmákat feszegetni" (Evang. 25.). Ugyancsak az evang. lapban Heisler ur ezt mondja: „Szerintünk a magyar prot. egyház azért beteg, mert meggyengült benne azon szellem, mely teremtette, a tiszta örökké isteni evangy eliomi hit." (63. 1) A nyitrai levelező szerint pedig pláne : "„Az Úr mindég kissebbségben volt" (Evangy) a mi gondolom nemcsak azt teszi, hogy több Nyitrában a paraszt, mint a kabátos ember, de talán azt is, hogy a nép egy nagy részénél meg van ingatva a hit. De nem is kell Nyitrába mennünk, a tőszomszédságából F. urnák irja Dobos J,