Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

17-ik század protest. orthodoxiájának befolyása alatt oly tiszta s erős jellemű hithősökké képződtek ki, hogy vajha csak sarujok szíjjának megoldására mé.tó unokák gyanánt érezhetnők magunkat. Kétségkivül az orthodoxia jellemeket teremt. Ámde mit gondol B. ur, a debreceni collegium, avagy egyik másik külföldi egyetem képezte ki azokat a 17-ik század értelmében vett igazhivőkkó? Távolról sem ! Beszívták ők a hitvallásos protestántismust az anyai tejjel, be azon légkörből, amelyben gyermekéveiket töltötték, be a népiskola majd a középtanoda falai között, a theologiai tanárkai* pedig csak meg edzette, az alaposabb tudományosság zománcával bevonta azoknak igazhitüségét. De ayagy ma ily fiatalságot kapnak-é önök nővendókekül ? S képezhetni-é valódi jellemeket az által, ha a még forrongásban levő, életkoruknál fogva szilárd, higgadt nézetekkel még nem bírható fiataloknak oly elveket, oly tanokat hirdetünk, melyek nyolc évi tanulmányaikkal, s eddig elsajátított összes ismereteikkel ellentótben vannak, vagy legalább a melyek miatt Filó ur szerint eddigi eszüket ós tudományukat uj „helyes nózpontba kell igazitaniok"? Mi legalább azt hiszszük, hogy erősebb jellemek képződnek az által, ha azt mondjuk a leendő avagy már működő lelkésznek: igyekezzél az evangyeliomot és a mai műveltséget, hitedet ós eszedet öszhangzásba hozni, ós a mit összhangzatba tudtál hozni, ahhoz ragaszkodjál szived melegével, annak érvényre juttatásáért lelkesülj, küzdj, ha kell áldozz ! De hát ki beszól a műveltség, a haladás, a tudomány ellen? kérdi B. F. ur, hisz „mi — úgymond — merev orthodoxok nem vagyunk, s évekkel előbb kifejtők, hogy mi a védvehaladó irányt tiszteljük" (Evangy. 24. 1.), s alig egy hétre reá újból ezen evangyeliomot hirdeti: „Mi a haladás ellenségei lenni nem akarunk, nem is vagyunk, nem is leszünk* (Evangy. 31. I.). Filó úr pedig szebb szavakban tiltakozik a fentebbi feltevés ellen, mondván : „Nem aludt ki a hazai orthodoxia kezében a világosságnak a reformatio által meggyújtott szövétneke, s nem is akarja azt eloltani, sőt igyekszik annak fényét időről- időre tisztábbá ós áthatóbbá tenni. Ennélfogva nem üzen az harcot a tudomány szabad fejicdése ellen, s nem fél annak vívmányaitól, sőt a szabad vizsgálódást jogosultnak tartja a vallástudomány terén is". (Figy 4. 1.) Valóban szép szavak ! Csakhogy ma már az üres szavak keveset nyomnak a latban. Hirdettetik a haladás, de az előterjesztett hitvallomásbán annak semmi nyoma, sőt alig néhány lappal hátrább világosan kimondatik, hogy „ők (a modemek) kivül helyezvén el magokat a helv. hitvallás szerinti Krisztusegyházon, abban jogosan nem szavazhatnak, mert ott számot tenni mgeszüntek" (Evangy 62. l.j. A haladás elve ma már annyira uralkodó, hogy ez ellen a legtulzóbb ultramontán sem mer nyíltan felszólalni; sőt nagy örömére a debreceni haladóknak a „Religio" legközelebbi számai épen ezen cim alatt hoztak vezércikkeket „H a lad á s a kathol. egyházban," és hogy mint tükörben felismerjék magukat t. ellenfeleink, idézünk az april 21-iki számból néhány sort: „És mégis van az egyházban haladás-— mondja a „Religio," — egymásután fejti ki az egyház az örökké változhatlan kinyilatkoztatott igazságokat. A pápa csalatkozhatlansága p. o. minden időben hittárgya volt .... azonban csak most lett kénytelen ezt nivatalosan megállapítani. És ez haladás! még pedig nagyszerűen haladás! A dogmák ilyetén kifejtésével mindig egy-egy csillagot nyer az egyház . . , Halad az egyház másképen is. Fölismerni a hibát, s azt meg is tudni javítani, kérem ez nagy haladás. Az egyház pedig-különösen működik ez irányban. Minél inkább harsog a lég a rágalmak zajától : „az egyház a prófán tudomány vívmányaival haladni nem akar", „ö még mindig középkori eszméknek hódol" stb. annál inkább kimutatja az egyház, hogy ő halad : kárhoztatja az idétlen tinókat, melyek a kinyilatkoztatás örök igazságain változtatni, azokat pláne egészen mellőzni akarják. Yivj ki, ha bízol erődben egy olyan tant, mely az egyház tanítását, mint valótlant képes feltüntetni, s ezáltal kivívtad, hogy az egyház tetszésed szerint fog haladni, mert megszűnt egyház lenni." Mindezeket— újból figyelmeztetjük t. olvasóinkat, — nem a „Figyelmező" vagy az „Evangyeliomi" lap, hanem a „Religio" (1. 252. lap) mondja. De viszont mondja meg a t. olvasó mi különbség van ezen beszéd ós Filó vagy Balogh urak beszéde között ? Nem egy ós ugyanazon szellem sugallatából származik-ó mindegyik beszéd, nem egy ós ugyanazon állásponton vannak-é, akik igy beszélnek. De összevág az ő beszédük még találóbban is. P. o. az evang. lapban ezt olvassak : „Mí a ker. vallást, mint kijelentett tudományt örök érvényűnek ós változhatlannak ismerjük el, mikóp örök és 34*