Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

hogy a Krisztus istenségről szóló orthodox-tan érdekében magának a német Imperatornak kellett császári tekintélye súlyát a latba vetni, — vájjon nem elmélkedett ezen jelenségek, s ezeknek keletkezése, s nálunk is igen könnyen bekövetkezhető ismétlődése felett? És ha elmélkedett, nem jutott eszébe, hogy az a berlini s más német nép, mely most az eddigieknél szabadabb szellemű állami törvények meghozatala után oly egyszerre elrugaszkodott az egyháztól, s a politikai hatalom által font fék megtágitásával egyszerre hátat fordit vallásnak, egyháznak, papnak, sakramentomnak, mely gyermekét tiz eset közül nyolcban nem viszi kereszteltetni, házasságát nem akarja az Ur szolgája által megáldatni, — hogy az a nép 1815, vagyis a politikai reactio kezdetétől egészen a közelebbi időkig oly lelkészek s hittúdorok lelki vezetése alatt neveltetett, a kik Filó ur ékes beszéde szerint: „Nem kivánának a hit mezején a tudásfájának tiltott gyümölcséből enni, s ahifc elvont igazságainak részletei felett lebegő szent fátyolt is lerántani/ ós a kik Filó úrral együtt évtizedek óta hirdették ezen fenséges, bár előttem érthetetlen axiómát : „hogy aprotest. orhodoxia körében a helyes nézpontba igazított ész ós tudomány nem ellensége a vallásnak, sőt eszköz annak mélyebb, áthatóbb, ós boldogitóbb felfogására nézve" (1. Figyel. 1875. 6—7. 1.) Ha önnek és társainak nem jutott is eszébe, de nekünk igen. és eszünkbe jut hetenként, midőn a német lapok megérkeznek. S attól félünk mi épen hogy az a helyes nózpoutba állított tndomány a mi lelkészeinknél s a mi népünknél is olyasféle „ mélyebb s áthatóbb fel'ogására" vezet a vallásnak, mint németországon. Félünk mondom, hogy nálunk is, ha majd ma vagy holnap a vallásszabadsági törvény meghozata Iával az eddigi egyházi kötelékek megtágulnak, nem lesznek a helyükön kellőleg megálló őrállók ; hogy midőn egyrészt az ultramontanismus, másfelől a vallásromboló Internationale gőzerővel dolgozik az evangyeliomi szabadság ^lvén felépült protestantismus megdöntésén, nem lesznek lelkészek, kik a szent Sión megvédelmezéséért valódi apostoli tűzzel, reformátori lelkesültséggel s áldozatkészséggel harcolnának. Mert avagy képzelik-e önök, hogy az a fiatal ember, — kivált ha kissé kitűnőbb lelki tehetségű — a ki 18 éves koráig a mai kor szellemében növekedett fel, a tudomány s műveltség ujabbkori vívmányainak legalább az elemeivel megismerkedett, ós a ki három, négy óv után ismét kikerül abba a ro-z világba, hol, mint fentebbi cikkemben mondám, a kabátot viselő emberek között nem talál, talán száz közül ha egyet, a ki az önök hittóteleivel egyetértene, — hogy az a fiatal — mondo n — a papi vizsgán ha túlesik, lelkesülni tudjon az önök avult hittételei mellett ? Képzelik-e önök, hogy az ilyekből „a vértanuknak ós reformátoroknak méltó ivadékai" lesznek? Lesznek ám kenyérért, bérért szolgáló hivatalnokai az egyháznak, lágymelegek azon egész ügy iránt, melynek harcosaiúl kenetendik fel magukat, lelkesültség és lelkesítő erő nélkül. És még a jobbak is az ily korszellemellenes nevelés alól kikerültek közül lesznek olyanok, a kikre majdan Filó ur egy későbben megírandó cikkében elmondhatja ismét a Figyel, jelen évi 6-ik lapján mondott eme szavait: „Komoly, őszinte szándékukat kétségbe nem vonom ; ők igyekeznek a belső meghasonlás elenyósztetéén. De sem vallásos tudatukat megtagadni, sem azt a tudománynyal öszhangzásba hozni nem tudják . . . Bármennyire is akarják magukat a vallás kenetes szavainak hangoztatása, s a valláserkölcsiség fontosságának emlegetése által megnyugtatni : füleiket teljesen el nem zárhatják a r

enyegető moraj hallásától," melyet az ujabb kor műveltségének revelatiója vallásos öntudatuk ellen, a keblükben b kozó zavaros mélység felé hangoztat. Sőt épen megfordítva — feleli erre Balogh F. ur — mert hiszen „az orthodoxia halhatatlan dicsősége az, nogy a tudósok mellett főleg jellemeket teremt" (Evangy. 32. 1.) Igaz, s mi is hirdetjük ezt, csakhogy mi az orthodoxia alatt nem „az evangyeliomelvűsóget" értjük, mint ő, mert e definitionak mi értelme sincs, vagy inkább nagyon is tág értelme vau, s a szerint bátran elfogadhatja B. ur orthodox hitrokonainik az unitáriusokat is, mert hiszen ők is evangyeliomelvűek, csakhogy az evangyeliomot B. űrtől e^tórőleg értelmezik; hanem mi orthodoxia alatt értjük azt, a mikor valaki teljesen meg van győződve azon hitigazságok felől, a melyeket övéinek vall, s igazakul hirdet. Az ily értelemben vett orthodoxia igenis jellemeket teremt, a mint ezt a zsidóságnak, az izlamnak, s a keresztyónsógnek több ezer éves történelme igazolja. S igazolja a többek között magyar protestáns orthodox őseinknek fényes példája, a kik az ágostai ós helvét hitvallás, s általában a 16. s