Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

a tisztes öreg, ünnepelte hivatalba lépésének ótvened i k évfordulóját. Habár ez örömünnepély „a legnagyobb csendben" tartatott meg. mégis elég oly jelenete volt, mely a jelen volt üdvözlőket, s magát az üdvözöltet is meghatotta s mintegy ünnepi haugulatba hozta. Délelőtt 11 órakor a helybeli lyceum tanári kara testületileg vonult a tisztes öreg lakásához. E küldöttség élén állottak : Sólcz Frigyes ur, a lyceum igazgatója ; tiszt. Linberger István lelkész ur mint az evang. egyház képviselője, és Payer Hugó egyházi felügyelő ur. Sólcz igazgató ur a Iyceumi felügyelőség, tanártársai, az ünnepeltnek jóakarói, számos egykori tanítványa ós még számosabb barátja nevében üdvözölte az öreg urat egy megható és emelkedett szellemű beszédben, melyben ennek félszázados, fáradsággal teljes, de lankadatlan és áldásdús működését emelte ki, működéséért őszinte szivből folyó köszönetet mondott, s azután beszédje végén, szives üdvkivánatok után, mint érdemei elismerésének „csekély jelét", egy értékes ezüst serleget nyújtott neki át, melyen ez egyszerű felirat áll : „Dlhányi Józsefnek, 50 éves tanári működése emlékeül ! Tisztelői. Késmárk, 1874. deczember 27-én" Erre t. Linberger lelkész ur a tiszai kerület és a helybeli ev. egyház nevében üdvözölte az öreg urat megható, s az előbbivel hasonirányú beszédben. Az üdvözölt velünk együtt mélyen meghatottnak látszott a pillanat komolysága által. Azután hos-zabb beszédben köszönetét fejezte ki egyrészt a tanuló ifjúság nevelése és képzése körül tanúsított lelkiismeretes fáradozásai elismeréseért, másrészt a személyét ért különös megtiszteltetésért. Az ünnepély ezen komoly réíze után már most annak vígabb, kedélyesebb része következett. A kedves öreg ur, derült kedélye és tréfái segélyével valóban mesteri módon változtotta át mindnyájunk komolyságát derültséggé. A derültséget, valamint az öreg ur örömét fokozta Gretzmacher János lőcsei tanár urnák ez alkalomra irt hosszabb költeménye, melyet ő, gvöngélkedése folytán akadályozva levén egykori laktársát és ifjúkori barátját személyesen üdvözölhetni, unokaöcscsének Gretzmacher Gyula késmárki tanárnak küldött, oly célból, hogy ő mint nagybátyjának helyettese, azt az erre alkalmas pillanatban felolvassa. A költemény az öreg ur költőileg feldolgozott életrajzát tartalmazta. A két öreg ur Pozsonyban töltött „kedélyes trienniuma", valamint a végapotheosis azon pontok, melyek leginkább kitűntek egyrészt humor, másrészt emelkedett szellem által. Az öreg urat az őszinte barátság e nemes kifejezése annyira megörvendeztette és boldogitotta, hogy kijelentette, miszerint ez képezi öröme koronáját. Azután még néhány rövidebb de azért szintoly szives üdvözlet következett a jelenvoltak részéről, s ezzel elváltunk a kedves öreg úrtól, szivünk mélyén hordván eatft szivet-lelket emelő ünnepély emlékét. Gr. Gy. Lelkészkör. A bóldva-sajómelléki ref. lelkészkör mult év december hó 10-ik napján tartá meg alakulása után első gyűlését Bábonyon. A kör tagjai mindnyájan megjelentek. A kör elnöke t. Tóth Menyhért meleg, s igazán szivből fakadó szavakkal üdvözölte a kör egybegyűlt tagjait, s mint mondá, azon készségből itélve, melylyel a kör tagjai felszólítására pontosan megjelentek, még inkább megerősödött azon reményében, hogy a kör tagjai, — dacára azon gyanúsító nyilatkozatnak, mely a mult évi Prot. Egyh. Lap 40-ik számában ellenünk emelkedett, nem fognak buzgalmukban csüggedni, s az akadályoktól meghátrálni, hanem lelkiismeretes szorgalommal és tettekkel befelelni. Mire nézve az egész lelkészkörre és ennek egyes tagjaira istentől áldást kérve, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. A gyűlés első s legfontosabb teendője volt Os. K. damaki lelkész és tagtársunk által készített munkálat felolvasása, melynek cime ez : „Miniszteri, egyh-kerületi, egyh.-megyei rendeleteknek kivonatos összeállítása az 1858-ik évtől az 1874-ik évig bezárólag évsorrendben a kelet számainak pontos feljegyzésével." A felolvasás alatta nevezetesebb pontoknál a hivatolt rendelet a Rendeletek könyvéből kikerestetett, egész terjedelmében felolvastatott, e felett aztán a kör tagjai között megindult az eszmecsere, és tartott addig, míg annak helyes értelmezése megállapittatott. A több kormány rendeletek között különösen a katonák házasságát szabályozó miniszteri rendeletek vétettek szorosan vizsgálat alá, melyek sok helyen homályosak és ellentétesek, annyira, hogy e miatt nem csak újonc, hanem régebben hivatalnokoskodó lelkészek is, nem ritkán szabálytalanságot követnek el, pedig a felelősség terhe csakugyan a lelkészre nehezedik. Szükséges volna tehát^ hogy az ily fontos rendeletek fogalmazása tiszta, érthető, egyszerű, minden kétértelműséget teljesen kizáró legyen. Ebből kifolyólag körünk azt véleményezi, hogy szükséges, sőt méltányos volna, hogy a közös hadseregben szolgáló hadfiak katonakönyvei magyar szöveggel is láttatnának el. — Igaz ugyan, hogy körünk feltételezi minden lelkésztárs felől, hogy iskolai tanulmányai után tud annyit németül, hogy a leirottat helyesen értelmezze, igen ám, ha a leirott olvasható volna, de sokszor a katonai irodák hivatalnokai ugy irnak, hogy a leirottat nem csak értelmezni, hanem kibetűzni is lehetetlen. E tapasztalatból kifolyólag körünk elhatározta, hogy a legközelebbi egyh.-megyeí gyűlésen tétessék indítvány, a katonakönyveknek magyar szöveggeli ellátására nézve, hogy azt magává tévén terjeszsze a f. t. egyh-kerületi gyűlés eleibe, hogy ez illetékes közegei által hasson oda, hogy ezen paritás elvéből önként folyó kívánalom egyszer 4