Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

a tisztes öreg, ünnepelte hivatalba lépésének ótvene­d i k évfordulóját. Habár ez örömünnepély „a legnagyobb csendben" tartatott meg. mégis elég oly jelenete volt, mely a jelen volt üdvözlőket, s magát az üdvözöltet is meghatotta s mintegy ünnepi haugulatba hozta. Délelőtt 11 órakor a helybeli lyceum tanári kara testületileg vonult a tisztes öreg lakásához. E küldöttség élén állottak : Sólcz Frigyes ur, a lyceum igazgatója ; tiszt. Linberger István lelkész ur mint az evang. egyház képviselője, és Payer Hugó egyházi felügyelő ur. Sólcz igazgató ur a Iyceumi felügyelőség, tanártársai, az ünnepeltnek jóakarói, számos egykori tanítványa ós még számosabb barátja nevében üdvözölte az öreg urat egy megható és emelkedett szellemű beszédben, melyben en­nek félszázados, fáradsággal teljes, de lankadatlan és ál­dásdús működését emelte ki, működéséért őszinte szivből folyó köszönetet mondott, s azután beszédje végén, szives üdvkivánatok után, mint érdemei elismerésének „csekély jelét", egy értékes ezüst serleget nyújtott neki át, melyen ez egyszerű felirat áll : „Dlhányi Józsefnek, 50 éves ta­nári működése emlékeül ! Tisztelői. Késmárk, 1874. de­czember 27-én" Erre t. Linberger lelkész ur a tiszai kerület és a helybeli ev. egyház nevében üdvözölte az öreg urat meg­ható, s az előbbivel hasonirányú beszédben. Az üdvözölt velünk együtt mélyen meghatottnak látszott a pillanat komolysága által. Azután hos-zabb be­szédben köszönetét fejezte ki egyrészt a tanuló ifjúság ne­velése és képzése körül tanúsított lelkiismeretes fáradozá­sai elismeréseért, másrészt a személyét ért különös meg­tiszteltetésért. Az ünnepély ezen komoly réíze után már most an­nak vígabb, kedélyesebb része következett. A kedves öreg ur, derült kedélye és tréfái segélyé­vel valóban mesteri módon változtotta át mindnyájunk ko­molyságát derültséggé. A derültséget, valamint az öreg ur örömét fokozta Gretzmacher János lőcsei tanár urnák ez alkalomra irt hosszabb költeménye, melyet ő, gvöngél­kedése folytán akadályozva levén egykori laktársát és ifjúkori barátját személyesen üdvözölhetni, unokaöcscsének Gretzmacher Gyula késmárki tanárnak küldött, oly célból, hogy ő mint nagybátyjának helyettese, azt az erre alkal­mas pillanatban felolvassa. A költemény az öreg ur költőileg feldolgozott élet­rajzát tartalmazta. A két öreg ur Pozsonyban töltött „kedélyes trienni­uma", valamint a végapotheosis azon pontok, melyek leg­inkább kitűntek egyrészt humor, másrészt emelkedett szellem által. Az öreg urat az őszinte barátság e nemes kifejezése annyira megörvendeztette és boldogitotta, hogy kijelen­tette, miszerint ez képezi öröme koronáját. Azután még néhány rövidebb de azért szintoly szives üdvözlet következett a jelenvoltak részéről, s ezzel elvál­tunk a kedves öreg úrtól, szivünk mélyén hordván eatft szivet-lelket emelő ünnepély emlékét. Gr. Gy. Lelkészkör. A bóldva-sajómelléki ref. lelkészkör mult év de­cember hó 10-ik napján tartá meg alakulása után első gyűlését Bábonyon. A kör tagjai mindnyájan megjelentek. A kör elnöke t. Tóth Menyhért meleg, s igazán szivből fakadó szavak­kal üdvözölte a kör egybegyűlt tagjait, s mint mondá, azon készségből itélve, melylyel a kör tagjai felszólítására ponto­san megjelentek, még inkább megerősödött azon reményében, hogy a kör tagjai, — dacára azon gyanúsító nyilatkozatnak, mely a mult évi Prot. Egyh. Lap 40-ik számában ellenünk emelkedett, nem fognak buzgalmukban csüggedni, s az akadályoktól meghátrálni, hanem lelkiismeretes szorga­lommal és tettekkel befelelni. Mire nézve az egész lel­készkörre és ennek egyes tagjaira istentől áldást kérve, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. A gyűlés első s legfontosabb teendője volt Os. K. damaki lelkész és tagtársunk által készített munkálat felolva­sása, melynek cime ez : „Miniszteri, egyh-kerületi, egyh.-megyei rendeleteknek kivonatos összeállítása az 1858-ik évtől az 1874-ik évig bezárólag évsorrendben a kelet számainak pontos feljegy­zésével." A felolvasás alatta nevezetesebb pontoknál a hi­vatolt rendelet a Rendeletek könyvéből kikerestetett, egész terjedelmében felolvastatott, e felett aztán a kör tagjai között megindult az eszmecsere, és tartott addig, míg annak helyes értelmezése megállapittatott. A több kor­mány rendeletek között különösen a katonák házasságát szabályozó miniszteri rendeletek vétettek szorosan vizs­gálat alá, melyek sok helyen homályosak és ellentétesek, annyira, hogy e miatt nem csak újonc, hanem régebben hivatalnokoskodó lelkészek is, nem ritkán szabálytalan­ságot követnek el, pedig a felelősség terhe csakugyan a lelkészre nehezedik. Szükséges volna tehát^ hogy az ily fontos rendeletek fogalmazása tiszta, érthető, egyszerű, minden kétértelműséget teljesen kizáró legyen. Ebből kifolyólag körünk azt véleményezi, hogy szükséges, sőt méltányos volna, hogy a közös hadseregben szolgáló had­fiak katonakönyvei magyar szöveggel is láttatnának el. — Igaz ugyan, hogy körünk feltételezi minden lelkésztárs felől, hogy iskolai tanulmányai után tud annyit németül, hogy a leirottat helyesen értelmezze, igen ám, ha a leirott olvasható volna, de sokszor a katonai irodák hivatalnokai ugy irnak, hogy a leirottat nem csak értelmezni, hanem kibetűzni is lehetetlen. E tapasztalatból kifolyólag körünk elhatározta, hogy a legközelebbi egyh.-megyeí gyűlésen tétessék indítvány, a katonakönyveknek magyar szöveggeli ellátására nézve, hogy azt magává tévén terjeszsze a f. t. egyh-kerületi gyűlés eleibe, hogy ez illetékes közegei által hasson oda, hogy ezen paritás elvéből önként folyó kívánalom egyszer 4

Next

/
Thumbnails
Contents