Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

-Valahára teljesülve is legyen. Valamint az is óhajtandó volna, hogy a magyar szöveggel ellátott katonakönyvekben nyittatnék egy oly rovat, melyben ki lenne téve, hogy a sza­badságolt hadfi engedélylyel, vagy engedély nélkül nősül­het. Ez körünk véleménye szerint sok félreértésnek venné elajét, ós meg is könnyítené a nem ritkán bonyodalmas ügyet. Majd maga a fent emiitett munkálat vétetett egész­ben birálat alá. És miután a mü a benne foglalt tárgyak helyes csoportosítása, valamint tiszta, s világos irálya által mint célszerű tárgymutató közhelyesléssel találkozott, körünk e munkálatot azon elhatározással teszi magáévá, hogy azt leirás s illetőleg használat végett tagjai között körözni fogja, sőt azon lelkésztársakkal is, kik bár kö­rünknek nem tagjai, ha birni óhajtják, szives készséggel közöljük. Második tárgya volt gyűlésünknek két communio fe­letti agenda, melyet szerzője S. J. balajti lelkész és tag­társ olvasott fel oly célból, hogy arra a kör tagjainak vé­leményét s illetőleg bírálatát ki kérje. A kör, miután az e téreni mozgalmat s munkálkodást nagyon isidőszerűnek véli, a fent jelzett munkálat komoly bírálatába bocsátko­' zott, és azt, mint prot. egyházunk hitelveivel teljesen meg­egyező, s ezen kivttl kor- és népszerű munkálatot hasz­nálhatónak ítélte. Ezután körünk házi ügyeit rendezé, a mennyiben négy tudományos hazai folyóirat megrendelése iránt téte­tett intézkedés, és ezeknek a kör tagjai között leendő kö­röztetése szabályoztatott. Valamint felolvastatott egy uj tagtársunk Apostol Gyula laki lelkésznek betegsége miatti meg nem jelenését, igazoló irata, mit a kör tagjai rész­véttel vettek tudomásul. Ennyi, mit a bóldva sajó-melléki lelkészkör első gyűléséről a nyilvánosság elé hozni, Ígéretem szerint is, kedves kötelességemnek ismertem. Lehet, hogy azt mondja valaki, mind ez sok is, kevés is, de az ilyen gáncsolódó bölcsnek csak azt mondom, hogy ne feledje el, miszerint mi járatlan s töretlen uton haladunk, hol a sok égető kérdés közül a legégetőbbet kiválasztani, s a helyes egy­másutánt megtartani, bizony nem könnyű dolog. De igy­is isten jóvoltából, ha lassan is, mégis haladunk. Végezetre egy örvendetes jelenséget nem hallgatha­tok el szó nélkül, nem nevezetesen azt, hogy a kör össze­gyűlt tagjait a legnemesebb buzgalom lelkesítette. Nekem ugy tetszett, hogy amit e kicsiny kör óhajtva keresett, feltalálta, a szellemi rokonságot, mely minden egyes tag­ját szeretettel tanítja, testvériesen világosítja, s együttesen ezen gyémánt paizs alatt törekszik a magasztos cél felé ! Adja isten, hogy másutt is igy legyen !! Simon József, ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Bessenyei Györgynek egy eddig ismeretlen müve. *) (Folytatás és vége.) Egyesülés a Krisztus testével. Testestől lelkestől veszi magához a Krisztust a ki áldozik, de n e m t u d j a, hogy. Mint eledel a gyomorba nem száll alá emésztésre, oda már csak nem mehetett az értelem a mindenhatóságnak vetvén is vállait, hogy Krisztust a gyomor sárjába sülyeszsze alá rothadásra. E hát az egyesülés, hogy igazán ve­szed, de veled egy nem lesz. Rágod, nem nyeled, beléd száll, de nincs benned. Mert ha testiképen egyesülsz vele, ugy minden áldozat után egy emberrel sokasodnál meg. Nem volt a világon oly nagy óriás, mint egy harmincz esztendős pápista lenne. El nem hitedheted magaddal a mindenhatóságnál fogva is, ugy, hogy a magadhoz vett úristen benned maradna és ott lakozna, hogy lelke lelkeddel, teste testeddel ösz­szevalóságosodva vagy általvalóságosodva élne együtt. De mit is csinálna benned az istenség, mikor nevét részegen káromlod, mikor csalsz, hazudsz sat ? Nincsen is ember e földön, ki e szemtelenséget, vakmerőséget annyira vigye, mely szerint magáról állítani merje, hogy benne megsze­mélyesedett istenség lakozik. Hát osztán, minekutána ve­szed a Krisztust, meddig van benned, hol tartózkodik? Mikor hagy ott ? Ha veled egyesül és azonnal ott hagy, hibáidat jóra nem hozván, minek ment oda? Micsoda baszna van veled lett egyesülésének, ha csakugyan azon bűnökkel, erőtlenségekkel jösz templomodból ki, a melyek­kel oda mentél? Lehet-e feltenni, hogy az istenség dicső­ségének egeiből egy halandónak romlott erkölcseibe száll­jon ugy, hogy ott igazítást ne tegyen ? Már pedig, kevés erkölcs változik általa vagy egy sem. Megigazította Sándor pápát a szent ostya és fiát Borgiát ? Hogy száll­jon az isteni móltóság, szentség a bűnöknek fertelmességei közé le egy gonosztevőbe? Hogy maradjon meg annál, a ki pokolba megyen ? Mert csak kárhozik el pápista is; pedig a szentség, akárkinek adják, senkinek szájából ki nem ugrik, sem foga alól el nem szökik. Szeutok voltak-e hát mindazok, valakik ostyával éltek e földön ? Ha nem, ördög edényeivel egyesülhetett-e csak egy szempil­lanatig is az isten ? Gondolj rá csak? Nem lóhusból beszélek. Valld meg hát te, k i á 1 d o z n i s z o k t á 1 s Krisztussal élsz, hol, miben juttat született gyen­geségedből erőre ? Micsoda istenség az, mely beléd száll és nem érzed, ott ül, nem tudod, dolgozik nem tapaszta­*) Ezen felettébb érdekes cikk közlését legjobb akaratunk mellett is mult évi számjainkban nem fejezhettük be ; de talán így sem baj, s volt olvasóinkkal mi injuria sem történt, miután a mult évi t. előfizetők — mint örömmel tapasztaljuk — ez évben is' Wek maradandnak lapunkhoz. bzerk.

Next

/
Thumbnails
Contents