Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

is. De hiszen, hogy is ne ? Ősei, messze visszamenőleg a protest. egyház leghívebb, önfeláldozóbb fiaiként, harcosaiként ismeretesek! A buzgó férfiút előbb a turóci-, majd a pesti egyházmegye választá meg felügyelőül, ezelőtt 12 évvel pedig a hazai egyetemes evang. egyház fő felügyelői székében emeltetett. S e megtiszteltetést valóban meg is érdemelte. Mert az egyházi s tanügyi célokra ő mindenkor kész volt áldozni; igy p. o. a szegény egyházak segélyezését célzó alaphoz 4,000 forinttal járult ; úgyszintén ha az egyház jogaiért kellett küzdeni, ő az előharcosok között állott. Különösen a Thun-féle pátens ellenében kifejtett működésével maradandóvá tette emlékét. A pátens megjelentekor a saját költségén számos küldötséget vezetett fel Bécsbe, hogy a pátens visszavonását kérelmezze. Midőn Thun a prot. tanintézetektől megakarta vonni a nyilvánosságot, Prónay a prot. tanférfiak köréből sokakat, mint háza vendégeit gyüjté össze Ácsára, s megbeszélte velük a teendő lépéseket. Ő tervet készítetett a hitoktatás s az egyházi közigazgatás reformjai tárgyában, bejárta a felekezeti iskolákat, és a hol szükségesnek látta, nem riadt vissza a nagyobb áldozatoktól sem Kormány és felekezei között gyakran a közvetítő szerepét játszá; ba nemzetiségi viszályok merültek fel, ami a legutóbbi conventen is megtörtént, rendesen békéltető szerepet játszott-De e mellett kitűnt ő más téren is. Különösen a széptanra s zenére kora ifjúságától kezdve kiváló hajlamot érzett s tannsitott. Már tanuló korában zenedarabokat irt s adott ki ; később a zenede emelése körül nagyban buzgólkodott, áldozott. De buzgó munkás volt ő kivált ifjabb éveiben a politikai téren is. Előbb nógrádi aljegyző volt, majd az 1828-ik országgyűlésen Turócmegye követe. Ezután beutazta az európai államokat, komoly tanulmányokat téve ; az 1848-ik országgyűlésen ismét Turóc-megye egyik kerületét képviselte. A forradalombaa nem vett részt; de az 1850-ik évben már „Ansichten eines constitutionellen aus Ungarn" című röpiratot adott ki a letiprott haza érdekében; 1854-ben pedig „Vázlatok magyarhon életéből" című diszkönyvvel gazdagította irodalmukat, melynek képeit maga rajzolta, s párisi művészekkel metszette. Szóval egy oly vallásos, művelt, nemes és hazafias főúr volt ő, a kinek elvesztése mindenkor valódi veszteség. Egy hónap előtt súlyos csapás érte, forrón szeretett neje meghalt. A megtört szívű férfi négy gyermekével együtt Flórencbe utazott, hogy fájdalma enyhüljön, de őt attól már csak a halál szabadította meg. A haláláról szóló gyászjelentés a következő: Báró Prónay Dezső saját és neje br. Prónay Iphigenia és testvérei Eóza, Irma, Gábor, valamint nagynénje, özvegy aszódi b. Podmaniczky Lajosné, született tót-prónai ós bla'nicai b. Prónay Zsófia nevében, megtört szívvel jelenti forrón szeretett apjuknak, ipjának és illetőleg testvérének, nagyméltóságú tót-prónai és blatnicai báró Prónay Gábor urnák, ő felsége val. bel. titkos tanácsosának és kamarásának, a vaskorona és a mexikói Quadelupe-remi nagykeresztésének, a Szt. István-rend vitézének, a porosz királyi Szt.'-János-rend jogi vitézének- és több külföldi rend lovagjának, az ágostai hitvallású evangelikus egyház egyetemes felügyelőjének, a magy. tudományos akadémia levelező tagjának, a nemzeti zenede elnökének, 1875-ik év ápr. l-jén, életének 63-dik évében, szélhűdés következtében Flórencben történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei f. évi április 3-án az ág. hitv. evangelikus egyház szertartásai szerint beszenteltetvén, f. évi április 7-én délután fognak Acsáu a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Azon kiváló férfiak, kik életökben tiszteletre, halálukban könyüyekre, haláluk után örök emlékezetre méltók, a mult napokban egygyel újra megkevesbedtek. Megkevesbedtek, és pedig nt. Z e 1 e n k a Dániel volt vanyarczi lelkész s nógrádi evangyelmi kiérdemült főesperes halála által, mely, a mint azt az egyházi és politikai lapok annak idején egyaránt jelezték, folyó 1875-ik évi márcz 6-án úgy az egyház, miut a boldogult családja nagy fájdalmára, hirtelen — m-írt szélhűdés folytán — bekövetkezett. Azon ritka egyének közé tartozott, kik temetők, véralkotuk, buzgó, fáradhatatlan tevékenységűk, bölcsesóggel párosult buzgóságuk, határozott, nyilt fellépéseik, más részről családias érzületök, s tanúsított gondos szeretetök által igen emlékeztetnek Lutherre, a nagy reformátorra. A boldogult, szerényebb hatáskörben, igazán méltó hasonmása volt a hithősnek. Az egyházakban, malyekben működött, mindenütt áldást eszközölt ugy anyagi, mint vallás- erkölcsi tekintetben ; mint esperességi hivatalnok erős kezekkel vitte a kormányt; s mint a kerület egyik férfia ott tanácskozott, ott küzdött a kerület élén a nagyokkal, a hősökkel. Eseménydús életének főbb mozzanatai a következők : Született Csornádon (Pestmegyében) Zelenka Pál lelkész és Zeberer Anna kun-halasi szüléktől 1812. január 23-án. Mint lett, hogy a kun-halasi származású szülék, tót egyház népének váltak lelki vezéreivé, az, az ő élettörténetök keretébe vág, elég legyen itt felemlíteni, hogy az isteni bölcs gondviselés ugy szüleit, mint őt magát csodás módon választotta s nevelte e hivatásra. Csodás módon, merf

, csak hogy a megboldogultra vonatkozólag bizonyisak, atyját 3 éves korában elveszte s ime! ámbár édes anyjának a papözvegység szegény sorsa, neki pedig a korai árvaság jutott örökségül, egyházkormányzó férfiúvá fejlődött, Isten dicsőségének egész életével hirdetője, s népének hazafias szellemben vezérlője lett. Az elemi iskolákat a csomádi népiskolában kezdé ; 8 éves korában legidősb testvére Pál, Hontmegye tesszéri lelkész vette gondja alá, s maga készité elő arra, hogy a gymnásium első osztályába felvehető legyen. Ebbeli szívességét bátyjának később szeretetteljesen hálálta meg az által, hogy korai halála miatt özvegységre maradt nejét családja körébe vette, számos éveken át, mind ekkorig az özvegység sanyarú sorsa ellen oltalmazta, s gyermekeit arra szoktatta, hogy az özvegyet „más mama"