Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

szeretetteljes névvel tiszteljék. A gymnasium 7 osztályát Selmeczen, 8-ik osztályát Pozsonyban végezte, a hol aztán a tkeologiai tanfolyamot is Grosz, Zsigmondy, Mar­tinyi, Severlai hires tanárok alatt befejezte. Mind ezt, hogy mily sikerrel ? bizonyítványaiból világlik ki, melyek szerint minden tudományból kitűnő osztályzatot nyert, de kiviláglik abból is, hogy a candidaticumi vizsgát Bilnicza Pál pozsonyi superintendens alatt kitűnően állta meg. E fényes siker mellett bizonyít azon körülmény is, hogy az alumneum seniora volt, s hogy a theologia végeztével Zsigmondy helyett a másod éves theologusokat 3 félé­vén át tanitá. Mint ily kitűnő ifjút, a tudományszomj a külföldi egyetemekre vonta, de azok látogatása ekkor el volt zárva. 1834-ik év dec. 1-én Losonczra lett meghíva segédlelkész és tanárnak, s e meghivat ás folytán volt azután dec. 15-én Jozéfy Pál superintendens által Tiszolczon a lel­készségre felavatva. Losonczon tanítványaival mindjárt az első félévi vizsgán meglepő eredményt mutatott, magára vonván a figyelmet kivált az által, hogy a kérdéseket könyv nélkül egészen szabadon tette fel. Mint segédlel­kész pedig köztetszést vívott ki magának templomi szó­noklataival annjira, hogy szónoki hire csakhamar bejárta a környéket s Losonczon való tartózkodásának második évében 1835 febr. 1-én a cseh-brezói egyház már papjá­nak választá, El nem tántorította az egyházat tőle az ak­kori esperesnek egyszersmind losonczi lelkésznek azon nyi­latkozata sem, ( hogy a törvény értelmében a felavatási költséget tartozik megtéríteni. A boldogult gyakran em­legette, hogy az illető egyház egyszerű gondnoka, nem­csak hogy zavarba nem jött e miatt, de sőt büszkének érezte magát, hogy a tarsolyához nyúlva a 64 ft. 12 krnyi dijt (mi akkor nagy pénz volt) felelet helyett tett­leg kifizethette. 1835 oct. 27 ikén vette nőül ai akkori gyarmati lelkész Benedicty Károly leányát Benedicty Má­riát, a ki neki fenkölt nemes lelkével haláláig valódi őrangyala volt. A munkás szorgalom hatáskőre nemsokára tágulni kezdett számára, igénybe vette őt 1840-ik évben maga a nógrádi ev. esperesség az által, hogy jegyzőjének vá­lasztá, amely tisztét 15 éven át viselte. A megye sem hagyta figyelmén kivül, mert 1842 ik év apr. havában táblatffirája lett. Hogy ez idŐtájt megyeszerte jó hírben állott, tanuja annak azon körülmény, hogy 1842-ik oct. 9-én a megye egyik széléről a kis-honti oldalról, a megye ellenkező szélére, Pestmegye határához Yanyarcra hivatott lelkésznek, a hova az ekkori nagy sáltengeren nehéz aka­dályokkal küzdve, de azért nagy örömmel s lelkesedéssel vit­ték a hivek, kik között azután élete fogytáig jó és balszeren­cse közt hivatásának élve megmaradt. Itt érte őt az 1848—49. év, a hazafias lelkesedés korszaka, a mikor mint jó magyar szónok a közellevő városban Szilákon nem egy politikai irányú beszédet tartott felszólítás folytán, a melyekért később a gyász idők beálltával üldözőbe is volt véve. 1857 oct. 21-én az egyházmegye főesperesének vá­lasztá, s mint ilyen u volt a nógrádi ev. esperesség feu­állása óta a 25-ik esperes. 1860. ós 1863-ban újból meg­választatott, akkor azonban már végleg leköszönt. Az ő fő­esperesi hivataloskodása idejében történt a pátens kiadása, mely harcot támasztott, a mely harcban alkalomszerűnek találta a panslavismus felemelni fejét. E harcban ő, mint az egyházi alkotmány rettenthetlen védője s a panslávok os­tora tíint ki az 1859. dec. 7-iki esp. gyűlésen oly hatá­rozat hozatalára iráuyzoit hatásával, melynélfogva a pá­tens elvetése lett az esperesség által kimondva, a pansláv patentalisták ellenében, kiket ugyanakkor buzgósága he­vében „törpe töredék"-nek nevezett. Hogy e harcban és annak következményeiben övé volt az oroszlány rész, vi­lágos abból, hogy Liebesberg kormánybiztos a jegyző­könyveket átkutatta, hogy 1860. jan. 29-én Gyarmatra id'ztetett, a hol Pápay nevű biztos előtt 6 óra hosszat védte egyházát és esperesi eljárását, s esperessége érdekét. Azonban nemcsak a harc szenvedéseiben, de diadalában is osztozott. Megérte, hogy a pátens vissza lett vonva, az egyház alkotmánya pedig visszaállítva. "Dr. Székács supe­rintendens felavatásánál ama lutheri alak a szószéken, ugyan tót szóval az ajkon, de hazafias szellemmel a főben, val­lásos ihlettel a szívben — az ő volt. Öröme fokozódott az által, hogy ugyanekkor vanyarci egyházának egyik tekin­télyes tagja DessewfFy Ottó a superintendentia felügyelőjévé, másik tagja Veres Pál az esperesség felügyelőjévé lőnek megválasztva. Az esperességi, kerületi és egyetemes gyű­léseknek szorgalmas látogatója, később tényezője volt 1843—1864-ig. Ahol az egyház szabadsága, a haza ér­deke, az igazság ügye lettek veszélyeztetve, ott hallgatást, alkut, félelmet nem ismert. Ellenségei ha voltak, csak azért voltak, mivel az igazat nemcsak tartózkodás nélkül nyíltan szemökbe mondta, de mert ellenökbe a vita, a harc tüzében olykor vágó éllel fejezte ki magát. Épen ezért a még egyrészről tartottak tőle, másrészről önkénytelenül becsülték. 1864-ik évben a nyilvánosság teréről visszavonult Csupán a „Protestáns egyházi beszédtár" című vállalat­ban megjelent beszédeiből tudhatta a közönség, hogy él. Beszédei közül több olyat közlött, melyeket nevezetes csa­ládok halottjai felett, más egyházak körébe híva s magyar szónoknak felkérve tartott. Mély vallásosság, bizodalomtel­jes hit Istenben, nemes lelkesedés áradoznak e beszédekben. Szónoki tehetsége fényes emlékei ezek. Vajha leírható lehetne családi élete minden részle­teiben ! Igazán tanulságos volna. Álljon itt ennek jellem­zésére csak annyi, hogy 8 élő gyermeket fényesen nevelt fel; fényesen annyiban, hogy a míg szigorral párosult szeretettel elébb otthon maga oktatta, vezette, később a távolban is figyelemmel kisérte, el nem vont tőlök sem­mit, a mit sokoldalú kiképeztetésökre okvetlenül szük­ségesnek látott. Négy fia különböző pályán atyja fárad­hatlan szorgalmát, pontosságát, buzgóságát örökölve mű­ködik, Károly fia, mint járásbiró, Pál fia, mint miskolci ismert jó hírű lelkész, János, mint tanitó, Gyula, mint tanárjelölt s nevelő ; mindannyi egyszersmind kitűnő zongorász, nyelvész, mathematikus s aesthetikus. Leányai

Next

/
Thumbnails
Contents