Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

báljait (vagy mondjuk mulatságait) s utóbb maguk is részt vesznek azokban, a kik a főgondnoknak az állítólag „nagyított" hirek ügyében (tehát csakugyan volt mit nagyitni . . .) oly fölterjesztést tesznek, a mely azt is tudja, hogy nem az egyik tanárnak, ki a mulatságok kérdésében a tanodai fegyelem fenntartásának volt szószólója, ablakát akarták meghajgálni a renitensek, hanem az ugyanazon házban lakó könyvárosét, a miért könvveit drágán árulja (talán csak nem álltak összeköttetésben a hajgálókkal, hogy célzataikat is ösmerik . . .) Szóval nem az kisebbíti Enyedet, a ki a testén rágó sebet karddal is ki akarja metszeni, hanem a ki a sebet talán okozta, vagy keletkeztében látva, mindent el nem követett a továbbterjedés meggátlására. De ám legyen az enyedi főtanoda tanári karában a legszebb egyetértés (bár lenne ! s bár ne haladnának el egymás mellett ismeretlenek módjára!); ám álljon ott az iskolai fegyelem a legjobb rendben : tény az, hogy egyházkerületi közgyűlésünk épen a vizsgáló bizottság jelentése nyomán s magának a megbecsülhetetlen érdemekkel fényeskedő gr. Mikó Imre ő excjának elnöklete alatt „az enyedi gondnoki és tanári kart, kezdve gr. Mikón s végezve Székely Ferencen" (a vagyoni ügyek kezelésére nézve, m. &.-val szólva) „gondnokság alá helyezte", illetőleg a vagyoni ügyek intézésére egy 3 tagu bizottságot küldött ki; tény az, hogy a gazda-gondnoki állomás felállítását és betöltését, ugyanezen gr. Mikó Imre elnöklete alatt maga az enyedi elöljáróság kérelmezte, s a kórelmet az 1873. évi közgyűlés egyhangulag teljesitendőnek találta, — s még is most m. Jc. a ki (engedelmet kérek az anonymitás leplének szellőztetéséért) nagyon is közel áll az enyedi malcontentusok seregéhez, nem tud hová lenni a történtek feletti elégedetlenségében, s isten tudja minő haszonleső, gyűlölködő, fogalom-ellenes célzatokat insinuál azoknak, a kik Enyed vagyoni ügyeinek rendezését akarják. Ismétlem, nem tudom miért rántotta bele m. Jc. a mi püspökünk igazoló levelébe az enyedi kérdéseket, mert az, hogy ő az enyedi, ha ugy tetszik „petroleumos atyafiságnak," a Szabó Sámuel révén, szintén connexiojában áll, még nem elég ok arra, hogy a „jószágigazgatósok" célzataival érdekközösséget süssünk reá, a mint hogy ő, legalább nyíltan, még nem exponálta magát ez ügyben, ha ugyan ilyennek nem veszszük azt a nyilatkozatát, melylyel az enyedi theol. seminarium Kolozsvárra költöztetésére célzó indítványnak a közgyűlésen való előterjesztése alkalmával, a gyűlés-termet odahagyá, mert „ily communistícus törekvés tárgyalásában részt nem kiván venni" (persze ez a törekvés valósága akkor nem volt communistikus, midőn Nagy Péter, ugyanezen seminarium tanáraként több évig Kolozsvártt húzta az enyedi tanári fizetést, sőt a seminarium Enyedre történt visszaköltöztetése után még négy évig szintén Kolozsvártt irta meg az enyedi fötanodai pénztárnok által honorált u. n. „nyugdíj" nyugtáit); vagy pedig azt a kijelentését, melylyel az ig. tanács gyűlésében, mint elnök, személyes kezességet vállalt aziránt, hogy az egyházkerületi közgyűlés által hivatalából felfüggesztett Szabó Ferenc az egyházkerületet, mint meghatalmazott, képviselje egy püspöki jószág tagosításánál, a külhatósággal szemben. Ezeknek leszámításával, tehát, a mi főt. és mólt. püspökünk közvetetlen részt nem vett az Enyedre vonatkozó kérdésekben, s igy azt hiszem bátran mellőzhetem ez ügyek további fejtegetését, valamint az enyedi theol. seminarium Kolozsvárra költöztetése ügyét is, mely amúgy is a traktusok és főtanodák véleményeinek meghallgatásával az ig. tanács által még csak ezután formulázandó javaslat alapján fog a jövő pünkösd után eső első vasárnap megnyitandó közgyűlésen megállapittatni. Egyszerűen csak jelezni kívánom itt álláspontomat, melyet ez ügyben elfoglalok, s mely szerint egyházkerületi közgyűlésünk törvényes többsége feltétlenül és vógérvényüleg jogos határozatokat hozhat egyházkerületünket illető bármely kérdésben, egyetlen korlátot e tekintetben csak is az ország törvényei képezvén, de a melyeknek határain belől teljesen szabad intézkedési joga van. Ha tehát a közgyűlés helyesnek és célszerűnek találandja megrendelni a jelenleg N.-Enyeden létező Bethlen-főtanodának , hogy theologicum semináriumát Kolozsvárra átköltöztesse, avagy valamennyi főtanodának, és a tractusoknak, hogy a megállapítandó arány szerénti járulékaikkal s a központi (egyházkerületi) pénztár igénybe vételével is, beszolgáltassák eszközeit egy Kolozsvártt felállítandó egyházkerületi seminarium fentartásának ; ez elhatározásának foganatosításában nemcsak semminemű hatalom meg nem gátolhatja, hanem ez intézkedését, akármely irányban, csak hogy országos törvényeket ne sértsenek, isten és ember előtt jogszerűek is lesznek. Ám ezek fölött vitatkozni sem m. Jc. úrral, bem azokkal, ezúttal, nem kívánok, a kik a világot csak akkorának tartják, a mekkora rész belőle az enyedi torony ablakából meglátszik, s a kik Enyed (a régi Enyed!) elleni attentatumnak, az atyák hamvai megsértésének, a nevelő anya iránti hálátlanságnak bélyegzi k, ha valakinek az a becsületes meggyőződése van, hogy a szabad protestáns szellem jövendőbeli apostolai igazabb, felvilágosodottabb, szabadabb protestáns szellemben fejlődhetnek az erdélyi részek szellemi középpontjában, mintsem a régi fényéből aláhanyatlott Enyeden, hol semmi társadalmi, aesthetikai, tudományi közélet. De épen mert ily fölfogást táplálok egyházkerületi közgyűlésünk hatalmi köre felől, nem tehetem, hogy a leghatározottabb undorral rá ne mutassak az egyházi chouanok *) féket nem ismerő áskálódásaira, melyekkel törvényes formák között megalapított egyházalkotmányunk keletkezte gálád insinuatioknak tétetik tárgyává; maga az alkotmány persiÜáló színben tálaltatik a viszonyokkal nem ösmerős közönség elé ; törvényes többség által hozott közgyűlési határozatok személyes és isten tudja micsoda érdekek alácsusztatásával gyanusittatnak, kigunyoltat-, nak ; közintézeteink nyilvánvaló megkárosításai, sebei, kendőző szerekkel elfödöztetnek, -s azok kik — morális érzetök ezek fölött felháborodva — actioba lépnek, az ügy, az eszme ellenségeiül, elárulóiul pellengérre állíttatnak ; egyház-kormányunk vezetőitől, tehát egy gr. Mikótól, egy br. Kemény Ferenc és Gábortól, egy Szacsvai Zsigmondtól és gr. Kun Kocsárdtól megtagadtatik „a bölcsesség, a higgadtság ós őszinteség." S mindez ugy.n miért!? Hogy köpenyéül szolgálhasson püspökönk azon tettének, melylyel a püspöki körözvenyeket — a szerkesztői hatáskör eltérő magyarázatának két kézzel megragadt alkalmából — jövőre nem az Erd, prot. Közlöny hasábjain, hanem gyalog posta utján fogja az egyházkerület illető közegeinek tudtára adni. Ugyan vigyék önök e herostratusi vívmányukat, ez ily áron nyert prédájukat diadallal s csakugyan meglehet, hogy a Prot. Közlönynek némi anyagi kárt valóban okoztak e genialis sakhuzásukkal, mert hát akárhány szegény pap lehet, ki az egyházi főuökének anathemájával sújtott, ez elátkozott lapot többé kezébe sem meri venni, sőt, lehet, csupa kedvkeresósből, jövőre az „Evangyeliomi Protestáns lapot" fogja e helyett járatni. De én önöket ebben a kedvtelésökben háborgatni nem kívánom. *) Heyse szerint a cbat-buant (éjjeli bagoly) összevonásából alkotott chouant származéka, s a dugárusok gúnyneve.