Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

testületekkel szemben érvényesíteni. Hanem az már csakis törvényhozásilag orvosolható baj, hogy az egyes főtanodák tanári karai, a fennálló törvények értelmében azon absurd kötelességet is teljesitik (?), hogy az illető tanoda gazdasági ügyeit első sorban ők kezelik, s ha aztán e gazdasági ügyek oly terjedelműek, mint a dominiumokkal biró nagyenyedi főtanodáéi, elképzelhető az absurditás óriási mérve, mely az ottani tanárokat a szó teljes értelmében tiszttartókká, pincemesterekké, erdőkerülőkké stb. teszi. Csoda-e aztán, hogy — csupán Enyednél maradván — a vagyoni és gazdasági zavarok ez absurd rendszer folytán nem valának ritkák; legkivált az oly nagy terjedelmű ingatlan vagyonnal biró Enyednél Ily zavarok, vizsgálatok, rendkívüli intézkedések fordultak elő a mult évszáz közepén, a midőn a tanárok és gondnokok részéről elkövetett visszaélések visitatoria comissio kiküldését eredményezték, s a gazdasági ügyek vezetése egy időre az elöljáróság kezéből kivétetett; ismét az 1830-as években gr, Bethlen Imre kurátorsága alatt; majd a szabadságharc pusztításai nyomán, midőn az oláh csordák Enyedet, s benne a főtanodát feldúlván, a'főtaijodai birtok-viszonyok rendezésére fizetéses gazda-gondnok állíttatott be a főconsistorium által Fosztó Ferenc személyében (a mai fizetéses-gazdagondnoki állomás tehát még sem oly fából-vaskarika, mint m. k. mondja) s legutóbb, a midőn Fosztó Ferenc gazda-gondnoki állomásáról lemondván, a gazdasági ügyek vezetését ujolag az elöljáróság vette kezébe, s első sorban a b. e. Kasza Dániel inspector-professor, kinek — nem tehetem, hogy a hála, elismerés, tisztelet adójával e helyütt is ne adózzak, mint egjkori emelkedett szellemű tanáromnak, s mint közvetlen tapasztalatból tudom, az iskola vagyoni viszonyai fáradhatatlan buzgalmu rendezőjének, - de kinek sirját némelyek, páratlan cynismussal, mulasztási bűneik temetőjetii használják, holott aki ösmerte Kasza Dánielt, látta lángoló munkásságát, mely halálát sietteté, tudja, mily tiszta, Ugy buzgó férfiút veszített Kasza Dánielben az erd. ref anyaszentegyház, a tanügy, s első sorban a n.enyedi főtanoda. Denique a Kasza halála után ismét zavarok tűntek föl az enyedi főtanoda vagyoni viszonyaiban. Nem kivánom e zavarok részleteit kutatni, mert ártatlant gyanúsítani nem akarok; de tény az, hogy a Kasza halála után inspector professorrá lett Hegedűs János idejében már acuttá vált a baj. Szabó Ferenc (sógora), Kovács Gyula (vejének testvére), Tatár Sándor a gazdasági ügyek vezetője évek óta nem számoltak a kezelésök alatti ügyekről, illetőlegszámadási difficultások kőzött mozogtak. Tény az, hogy dr. Kovács Ödön, a kérdéses időkben az elöljárósági gyűlések jegyzője, az 1875-ban kinevezett vizsgáló bizottság elé csak impurumban készült jegyzőkönyveket tudott r.dni, melyekben a törlések, az utalványozott összegek kiigazított vagy pláne hiányzó számai a vagyoni kérdések kitisztázását lehetetlenné teszik ; tény az, hogy a b. e. Kasza Dániel által készített s számtalan tanú által látott vagyoni kimutatás — eltűnt; tény az, hogy Szabó Ferenc és Tatár Sándor ellen pör foly számadásaik beadása iránt. Csoda-e, hogy ily tények mellett minden becsületes, kötelességének tudatával biró emberben mindig erősebbé vált a meggyőződés, hogy a közgyűlésnek bele kell vágnia az ily gyászos eredményekre vezetett autonomia körébe, hogy tisztelet, becsület nsusnak, törvénynek, de salus reipublicae suprema lex, s ha lehet velők, ha kell ellenük, gyökeres orvoslásról kell gondoskodni. Az orvoslásnak két utja lehetett: vagy fizetéses gazdagondnok beállítása, ki quasi a tanári kar fölött állván, a főhatóságnak tartozó felelősség mellett, de önállólag intézheti az ügyeket; vagy fizetéses jószág- igazgató, ki az elöljáróság (a rendes tanárok és a gondnok) alatt állván, ennek befolyása szerint gazdáskodhatnék, A többség nézetem szerint helyesen, a független intéző mellett volt, s nem gondolnám, hogy alaptalanul tekintette volna gyanakvólag azok törekvését, a kik az addigi kezelés fiaskói után is, az elöljáróság befolyása alatt álló jószág-igazgató beállítását sürgették, minek meghiúsultát, a mint látszik m. k. czikkéből még most is siiatják, miért ? ők tudják. Ugyan e mozgalom idején volt három tanár Enyedre választandó, s én csak természetesnek tartom azok igyekezetét, a kik első sorban az előljárósági gyűlésben eldöntésre kerülő ezen kérdés híveit akarták megválasztatni, ez ügynek többséget szerzendők a tanári székekre; valamint azokét is, kik a magok czéljaik előmozdítására kész tagok körül csoportosultak. Tanári jelöltjeinkkel, egynek kivételével az 1873-iki közgyűlésen, igaz, kisebbségben maradtunk, de, hogy a főcélra, a gazda-gondnoki állomás keresztül vitelére nézve mennyire igazunkban voltunk, eléggé tanúsítja az a tény, hogy a tanárválasztásra nézve meglevő többség nem követte a vezetőket a főkérdésben, s a gazda-gondnoki állomás rendszeresítése, arra a mi jelölltünknek kinevezése egyhangúlag határoztatott el. Hogy az enyedi tanárok egy része, bár beleegyezett a vizsgálat iránti kérvény beadásába, de azt utólag alá nem irta, szintén igen természetes, miután a kérvény, a jószágigazgatósok részéről olykép volt fogalmazva, mintha az aláíróknak semmi vagyoni rendetlenségről tudomásuk nemlett volna. Nem azon kell tehát csodálkozni, hogy az egyik rész nem irta alá a kérést, hanem azon, hogy a másik rész aláirta, midőn mindnyájan egyként tudták, hogy biz ott csehül állnak a dolgok, a mint a vizsgáló bizottság jelentésére kelt közgyűlési határozatok (1874. kgy. jk. 65. 69. sz.) erről bárkit eléggé meggyőzhetnek, s a mint épen m. k. tudhatja legjobban, hogy az enyedi főtanoda sokhivatalu számvevője, vagy mije, éveken át építtetett, költségvetés és számadás nélkül; hogy ugyan ő illetéktelenül haszonbérbe adott számtalan főtanodai (korcsmárlási stb.) jogot, a nélkül, hogy irott szerződések által biztosította volna a főtanodát; hogy ugyan ő művezetője, bérlője, számadója és számoltatója, intézője s ellenőre volt évekig a főtanoda fürészmalmának, cserép-csűrének, ez üzletekről máig sem számolván, egy oly prókátoros szerződés alapján, a melyet „egy magas állami hivatalra emelkedett régi derék kollega" olyan egy derekul „megszerkesztett," hogy, szakértők nyilatkozatai szerint, ennek alapján az egész kollégiumot elperelhetné ez az uraság. Mindezt épen olyan jól tudták a vizsgálatot kérő tanár urak mint azok, a kik a fogalmazvány átolvasása után megtagadták aláírásukat, mivel meggyőződésük szerinti valótlanságokat nevük igazolásával el nem láthattak. Nem azok „kisebbítik" tehát Enyedet, a kik kezdettől fogva azon voltak, hogy vagyoni ügyei rendeztessenek, tisztán kezeltessenek, s nem „közpréda", hanem a szellemi célok kivitelére szolgáló „közvagyon" gyanánt tekintessenek, hanem kisebbítik azok, a kik bár ismerik mind e ga'ád visszaéléseket, gyanúsításokkal illetik azokat, kik az ügy kitisztázását minden áron szorgalmazzák. Kisebbítik azok, a kik fátylat szeretnének vetni a zavarok előidézőinek tetteire; kisebbítik azok, a kik jól tudják, hogy az enyedi tanári gyűlésben tanár, tanártársával szemben kofa, hazug szókkal élt s mégis elámítják köztiszteletben álló, s az aprólékos ügyeiket közvetlenül nem is ösmerhető elnöküket, s fényes neve köpenye alatt a világot, „a komoly becsületszó teljes nyomatékával" állítván, hogy a tanári kar „tagjai közt oly személyes viszonyok, melyek tanítói s nevelői egybefüggő munkásságukat meggátolhatnák .... eddig sem voltak (!), mostan sincsenek" ; kisebbítik azok, a kik az ifjúságnak előbb betiltják a diligentián hetenként tartandó nyilvános