Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

De annak, hogy néh. Zsemlye Károly zsigárdi volt lelkész, egyháza, illetőleg annak gondnokai ellen, valaha panaszt emelt volna azért, hogy fizetését nem szolgáltatták ki, sehol semmi nyoma. És igy ez, különben is a hívőknek korunkbani üres zsebére utalt egyházat, e fő alap nélkül agyon sújtatni! . . . bizony furcsa ítélet .. . Ezért nem tudom, hogy megerősítése és végrehajtása mit fog majd végeredményében szülni ? De tegyük föl, hogy valamikor a boldogult lelkész szóval tett valami panaszt, de nem kívánta írásba foglalni. No olyan : ugy súgom meg-félét. Szerintem, egy itólethozásnál aszondom vagy csak ugy mondom alapra egy bírói testület nem állhat. De menjünk vissza azon időre, midőn folyó pénzünk forgalomba jött, a mikor az egyh.-ker. határozata szerint a lelkészek pénz fizetése : osztrák értékben rendeltetett kiszolgáltatni. Nagy suly fektetvén ugyan ekkor a nép nagy lelküségére! No hisz ép ez alapon Ítéltetett meg a kérdéses követelés ! mondják sokan . „ . Ugy de, tekintsünk szét az egész dunántuli egyh.ker. területén belől! ne is menjünk tovább ... S tapasztalni fogjuk, hogy a z időtől fogva, lelkészek és egyházak között, hogy a jó egyetértés tovább is fennálljon, a fizetést illetőleg bizonyos egyezségek jöttek létre* Az egyik engedett, a másik ígért; az egyik valami kegyelmi falatot dobott, a miért a másik sokat elnézett. Valami hallgatólagos egyezség lehetett néb. Zsemlye Károly lelkész és Zsigáid között is. Mert igaz, hogy nem fizették a zsigárdiak a 100 írt készpénzt osztrák értékben ! De adtak 4 szekér szénafizetés helyett 7 hold rétet, melyről a termést az egyh. a maga költségén letakarittatva a lelkésznek behordatá. A föld illetőségén kivül pedig, az egyház a tulajdonából adott egy darab földet, melyet a lelkész szépen jövedelmező kertpótlékul használt. Továbbá: kender, kukorica, bab, lencse, mák s holmi főzelékfélékből is nyert kegyes-fala . . . akarom mondani adományokat. S ezekből oly hasznot látott, hogy panaszával csak anyagi kárt okozott volna magának, ós igy hallgatott, mert látta, hogy a mit az egyház, illetőleg jószívű hallgatói adnak, többet ér, mint a menynyit ő követelhetett volna. Mit bizonyíthatok én is. Éo, megválasztatásom óta szigorúan ragaszkodom a dijlevél pontjaihoz, ki is fizetnek mindent, a készpénzt is folyó értékben. Jaj de nem adnak rétet, csak a dijlevólben irt 4 szekér szénát; elfogták a pótlók főidet is, s a mi legsiralmasabb dolog, elvonattak a kegyes adományok, mert nincs megirva a conventióban, az pedig betűi értelemben vett szentírás. És az ebből származó anyagi kárt, saját magam és talán mások beható Ítélete alapján is, nem lehet pótolni,illetőleg fedezni azzal: mit a dijlevél egyéb pontjainál nyertem. S e tapasztalatból bizton merem állítni: hogy a boldogult lelkész a szokásos fizetésből több hasznot vehetett; sőt belátta azt, hogy a zsigárdiak által önként adottt fizetés neki sokat ér, s nem követelt semmit. S ha már egy lelkész megelégszik, halála után egy egyházat büntetni, csak azért, mert özvegyének jól esnék még többet is elvinni, ésszerűtlen dolog. Annyival is inkább, mivel a nép nem oly balga, hogy roszul ne esnék neki az, miszerint ő többet, vagy aránylag ad és mégis büntettetik. Ez által csak a viszálkodás, háborgás, gyűlölség átkos magva hintetik el gyülekezetemben. Azon szerencsétlen hit következtében, hogy minden miattam történik. S ép ezt. fontolóra véve : gondolják meg az illetők, mit cselekesznek! ? Még egyet: Szerintem az egyházban mindenféle fizetés a lelkészé, t. i. az őt illetők, nem pedig feleségeé és mit bizonyít az is, hogy minelyt a lelkész meghal, az özvegy többé nem paposkodhatik s igy fizetést sem húzhat, kivéve: a mit az egyház a lelkész halála után egy évre kegyelemképen ad. Ehhez járul most már az: hogy ha a boldogult lelkész csakugyan kiegyezett, mit hallgatása bizonyít, akkor nem is lehet megitólní özvegye követelését. Mert : elengedte a magáét. Hiszen ha az áll: hogy a lelkész halála után az özvegyek minden jogosnak látszó követelése megítéltetik: ennek rovására, némely erkölcsileg gyengélkedő lelkész, csakhogy maradhasson, az utód ós egyház kárára, borzasztó visszaéléseket követhet el!... Hogy ilyenek ne történjenek: A. lelkésznek egyházi felsőbbség hire és tudta nélkül conventiót illetőleg egyházával alkudozni nem szabad, ha ezt teszi: illő, hogy hivatalától fölfüggesztessék, mint a ki a lelkész magasztos hivatásával ellenkezőleg, mint valami béres: szegődik! S miután a boldogult hivatalosan soha sem követelt semmit, jele: hogy kiegyezett híveivel, tehát özvegye követelése megítélésének egyáltalában nincs helye! Mert igy a bűnös jutalmazva, az ártatlan büntetve van. Szerény véleményem szerint, igen helyes volna pusztán csak a kegyelmi évre Ítélni meg az Özvegy követelését, Ez már jogos, méltányos, sőt erkölcsi haszna is lenne, mert a fizetést illető mindenféle súrlódás az özvegy s engem illetőleg is a gyülekezettel, ugy hiszem végkép megszűnnék. Csik Péter, ref. lelkész. Gyűlési tudósítások a felsőszabolcsi ref. egyházmegyéből. Tudósításomat azzal kezdeném én is, hogy: buzgó ima s velős beszéd után esperes ur a gyűlést megnyitá, a jelenlevőket komoly, higgadt tanácskozásra kérvén fel; ezzel kezdeném, mondom, ha a gyűlés előtti napon feljegyzésre méltó dolog is nem végeztetett volna. Ugyanis az e.-megyei közgyűlés előtti napra, vagyis márc. 15-re, a nyiregyházavidéki lelkészek, értekezlettartás végett meghivattak; azonban épen azon