Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

munkájában", de ne taníttassa „a középtanodák alsóbb osztályai számára" irt kézikönyvében. Még szintén a fölosztáshoz tartozik az, hogy szerző a magyarok eredetével kezdi a jászok, hunok s avarokra is kiterjedő történetét. Ezzel a téves irány egészen megvilágittatik. Ö is, mint mestere, azt a sok népségi ágat, törzset, mely az őskorban a skytha gyűjtőnév alá foglaltatott, valóságos magyaroknak veszi, nem is gondolva arra, hogy elég bajos csak annyit is bebizonyitni, hogy azck magyar fajú népek valának. A magyarok eredetét Nemrúttól (Nimród) vezeti le s a gímszarvas mondáját a Marci Chronica (Pest, 1867) Szabó Károly által eszközölt fordítása után adja csaknem betű szerint. Innen van, hogy e részlet stylistieai szempontból ódonsága, tömöttsége és numerusa által szinte kirí az egészből. A Bunsen Bibelwerkjében Gómer és Magognak nevezett két törzsfő mondája előadása után átmegy a Feketetenger- és Aldunamelléki jászokra. S már itt hemzseg a munka a tömérdek népségi névtől; elszakadt alánok (roxolánok), bastarnok, határoló szármaták (sarmatae limigantes), kiköltözött-, tisza,-, tengermelléki jászok kavarogva váltják föl egymást. Mindez az expositiot tartalmazta. Szerzőnk csak ezután mélyed magába e füzet tárgyába, mely a Kr. e. 35—375. Kr. u. terjedő tiszai jászok korszak árul szól. Itt veszik kezdetöket szerzőnek etymologiai játékai, miként ez a felerészben érthetetlen, felerészben etymologizáló emlékeztető verse tauusitja: Az első században Pannónia várta A jászok segélyét, melynek Róma árta. Jászok építménye: Göröngyvár, Furtárka, Szuróvára, Oskény, Patiscum és Párka. Persze az emiitett irányelvek szerint Gormanum mi is lehetne egyéb mint Göröngy vár, Pissium természetes, hogy Furtárka. Szombathy ur azt mondja, hogy „talán Fúrt nevti vezér neve" ; az igaz, hogy magyarosan hangzik („gé furt" ismert magyar mondás), éppen ugy mint szerző szerint Sarmitegethusa = Sarmis geta háza, Candanum — Kán-dánom magyarul! Vagy tán a fúrni igéből származtatja a vezér nevét ? Lehet, hogy igy okoskodik, de akkor kár lesz szem elöl téveszteni, hogy a magyarnál nem, csak a szláv népeknél dívik családneveket alkotni igékből, mint pl. Hatala = omlott, Szpák = aludt stb. Azután Zurovara — Szuróvára; de lehet Az ura vára is, Uskenium Őskény stb. A midőn ezeket igy egymásután lemorzsolja, jellemzően azt mondja, hogy „már ezen erődök nevei is mutatják, hogy a tiszai jászok a magyar fajhoz tartoztak." Valóban, egész természetes, ha e beszéd után azt kérdezzük, hogy h át m é g mi mutatja a jászok magyarságát. Hiszen a szerző nem használja föl a szokások hasonlóságát, sőt amint leírja a harckedvelő jászok ügyességét, fegyvereik házi öltönyeit: csak szemlélteti a Kiss Bálint Magyar Régiségei (Pesten, 1839. 8-r.) előtt lévő, u. n. ősmagyar-viseletet, melyen az angol esőköpeny, a tót bocskor ós szarupikkely-páncél, a renaissance-izlésü paizs, a görög sisak, a Palmerston-kalap s a Hanswurst-nadrág egyaránt föllelhető, élénken emlékeztetve Dilichius (Kriegsbuch Wilhelmi Dilichii: Darin die Alte und Newe Militia aller Oerter vermehret. Zu nutz publicirett zuFrankckf. a. M. 1689, fol.) ósgermán marcona alakjaira. A „város" szónak is népségi és folyónevekbe csatolását szintén ily magyar bőrbe húzott idegen hozománynak tartjuk. Szerző beszól Jászvárosról, Tiszavárosról, s t. eff. pedig ezek mintájára a magyar helynevek közt aligha akad. A város szót a magyar önálló helyre csak Újváros összetételében használja, de legtöbbször, mint pl. Szolnokban, Váradon a Katonaváros, Debrecenben a Tizenháromváros, Budapesten a Víziváros csak városrészekre alkalmaztatnak. S csakugyan, ha tekintjük Szombathy ur Tiszavárosát, látjuk, hogy nevét Pathiscum vagy Partiscumból igyekezik magyarázni; Jászváros pedig Jassy, melyet azonban a Seret-Prut-melléki csángó Jászvásárnak nevez. — Fölemlítem még, hogy Acomincum — Kenoer szerint (Berich e und Mitthlgen des Alterthums-Vereines zu Wien. Band XI. Wien, 1870. n. 4-r.) helyesebben Acimincum Szalankemen, Sirmium pedig nem Szerém, hanem Száva Szent-Demeter (Mitrovic) helyén feküdt. Az eddig fölhozottakból is látható, hogy szerzőnek nem igen van fogalma a történelmi kritikáról. Az, hogy „egy bányász viasztábla okmányait a verespataki bányában rejté el s ugyanez alkalommal Udvarhelyszék Tibód határában is valaki 800 darab római pénzt ásott el melyek csak ujabb időben fedeztettek föl . . . később ismét történtek kincs-elrejtések, mel/ek közül egyet Szász-Régen közelében ujabb időben fedeztek föl," — kiáltó tanúbizonysága annak, hogy szerző képtelen elválasztani a lényegest a lényegtelentől. S ha már igy áll a dolog, csak az a kérdés marad fönn, hogy mit akar e munkával a megirója, mi célja vele ? A füzet tábláján megfelel e kérdésre Szombathy ur ; be akarja hozatni e kiterjesztett történelmet az iskolákba, mert hiszi ós reméli, hogy általa a történelmi oktatás is uj lendületet nyer, amennyiben 2000 évre terjedő chronologiája a tanulás alapjává lehet a világtörténelemnél. I^ppen ezért nyilvánítja, hogy bármint fogja a ministerium a történelem tantervét megállapítani, ő azonnal sajtó alá adja a tankönyv következő részeit, sőt készen áll a jászok korszaka átdolgozására is a tanterv és kritika követelményei szerint, bizton remélhetvén annak hivatalos approbatioját is. Ami a magyar történelem kiterjesztését illeti, szerzővel egy véleményen vagyunk, — de ellenezzük e kiterjesztésnek Szombathy ur által megkisérlett módját és terjedelmét. Nem lehet tankönyvvel kezdeni egy uj tudományt, hanem megfordítva : csak sok tudományos buvárlat eredményei fölhasználása után Írhatni tankönyvet. Magyarország őskori józan, elfogulatlan történelme nincs megirva, s arra nem egy, hanem szános avatott munkás egyesülése szükséges, hogy létre jöhessen.