Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-28 / 13. szám

0 a bizottság összevont indokát, mely szerint: „nyájat pásztor nélkül hagyni nem lehet," kielégítőnek nem találva, igy szól: „Ugy, de azt meg lehet-e tűrni, hogy egy gyülekezet makacskod ása orránál fogva vezessen egyegész egyházkerületet ?" E kérdésére vonatkozólag elismerem én is, hogy egy gyülekezet, midőn bármi mellék indokból ismételten visszaveti a törvényes korlátok közt szabadon gyakorolható választási jogát, vagyis önszeszélyét emelve a törvény fölé, lehetlenné teszi magára nézve a jogos választhatást, akkor a kerületet, — ha ennek szivén fekszik a jól értelmezett autonomia, a rend s valláserkölcsi élet, s mégis kénytelen ama makacsságból eredő minden bajt orvosolatlan hagyni, csakugyan orránál fogva hurcolja. Azonban a bizottmány épen e makacsságnak ártalmas hatását megakadályozandó vélte megadhatónak a superintendens számára az adminisztrátori kinevezés jogát. Ennek alapján adandó esetben, ha a gyülekezet vonakodik a törvényes rendszabályok megtartásával lelkészt választani, a superintendes igy szól az illető gyülekezethez : „Atyámfiai! ti a törvényes választási jogról ismételve lemondtatok. Míg elhatározzátok magatokat e jognak igénybe vételére, én mint az egyh.-kerület meghatalmazottja, a szentségek kiszolgáltatása, a beteg lelki gondozása, az ige hirdetése s az anyakönyvek rendes vezetése érdekében, pótolni fogom a lelkipásztor hiányát egy kinevezett egyénnel a volt lelkészi fizetés mellett. Hivatalos ideje azonnal lejárt, mihelyt ti a rendes választást végeztétek." Én ugy hiszem, hogy ezen eljárás nem sérti autonomiánk szellemét, s mig egyrészről biztosítja minden pillanatban a törvényes választás jogát, lehetővé teszi a gyülekezetben a lelki épülést, másrészről szárnyát szegi a kerületet orránál fogva hurcolni akaró önző makacsságnak. Ha e kisegítő intézkedést elvetjük, ugy nem marad más hátra, mint vagy erőszakkal kényszeríteni a gyülekezetet a választás megejtésére, a mi csakugyan bürokratismusra emlékeztetne, vagy tétlenül nézni mmt szokja meg a nép könnyen nélkülözni a templomot, vallást s papot ; ez ismét vétek volna az egyház szent hivatása ellen, vagy végül helyeselni a gyülekezet törvénytiprás melletti választását, s ez aztán a demogogia hatalmának bár hallgatag elismerése, és önmagát egykor kegyetlenül megboszuló visszaélés az autonómiával. Ezek tekintetbe vétele reménylem feljogosít annak nyilvánítására, hogy a bizottmány, midőn a rendbontó makacsság ellenében a valláserkölcsi élet érdekeit szem előtt tartó, a mellett a törvényes jog érvényes gyakorlását épen nem gátló intézkedést javasol, nem kevésbbó hü tisztelője a szabadságnak, semmivel sem hajlandóbb a bürokra.tismusra, miut érdemes jegyzője, ki helyteleníti ugyan a bizottmány határzatát, hanem ennél aztán tovább nem is megy. Azon kételyét illetőleg, hogy ezen eljárás magára az adminisztrátorra nézve sem kívánatos, másrészről szinte fellehetne hozni, hogy a gyülekezet tulajdonkép mégsem tekintheti az adminisztrátort reáerőszakoltnak, hanem csak egy készséges kisegítőnek a hiányokkal szemben, kitől a rendes választás megejtésével bármelyik nap megválhat. Ha végül az adminisztrátor tiltott uton működnék megválasztatása érdekében, igen természetes, hogy ennek bebizonyítása mint másra, ugy reá nézve is döntő akadály lenne célja elérésénél, s szépen kiesnék a candidatióból. G y u r á t z Ferenc, bizottmányi tag. Papválasztási törvényjavaslat a dunántuli reform, egyházkerületben. Mióta e becses lap érdekes közleményeit, figyelemmel kisértem, nagyon sok szép és üdvös eszmét olvastam ennek hasábjain egyházunkat s egyházi életünket illetőleg. Elmondta ebben kiki meggyőződését az egyháztagoknak a vallási közöny zsibbasztó álmából felrázására, s egyházi életünknek virágzóvá tételére ; elmondták sokan a papi tekintély hanyatlásának okait, emelésének módjait; elmondták a papnővendékek kevesbülésének indokait stb. stb. Legyen szabad nekem ez alkalommal a dunántuli reform, egyházkerület által átalánosságban elfogadott papválasztási törvényjavaslat egypár pontjára néhány megjegyzést tenni. A dunántuli reform, egyházkerület, hiányosnak találván az 1869-dik évben alkotott papválasztási törvényt, mert az állítólag sok visszaélésre adott alkalmat, egy tekintélyes egyénekből álló bizottságot nevezett ki, oly megbízással, „hogy a szabadválasztást szem előtt tartva, elvi alapon is szerves egész javaslatot készítsen, s azt a jövő őszi közgyűlésre bemutassa." Mult évi september hóban Komáromban tartott kerületi közgyűlésre a javaslat csakugyan elkészülvén, egy hosszas indokolással kísérve beadatott, melynek nevezetesebb pontjai ezek. I. Segédlelkészekre vonatkozó intézkedések. 1. Minden segédlelkész sorozatot nyer. 2. A s.-lelkészek sorozata a belépés, — egy tanév végével belépettek közt bizonyítványuk átalános osztályzata által, — egyenlő átalános osztályzattal bíró egyének közt az egyházmegyei kibocsátási vizsga minősége alapján állapittatik meg. 3. A mennyi lelkészi állomás van egyházmegyénként üresedésben, csak annyi sorrend szaxint következő segédlelkész részesülhet ugyanazon egyházmegyéből lelkészi felavatásban. II. Választhatóság. 4. Választható — a választó gyülekezetben működő segéd- vagy helyettes lelkész kivételével — minden oly rendes és felavatott segéd- vagy helyettes lelkész, a ki ugyanazon egyházmegyebeli gyülekezetek bármelyikében működik, ba erkölcsileg feddhetlen, sem egyházi sem világi hatóság előtt bűnvádi kereset alatt nem áll ; egyházi