Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-28 / 13. szám

hivatalért korteskedési bebizonyult vétség miatt lelkészi állomástól elmozdítva nincsen ; az egyházmegye lelkészei sorából itéletileg ki nem töröltetett. 5. Választható az egyházkerület lelkészi képesítettséggel biró minden tisztviselője, valamint főiskolájának lelkész-tanárja is. 6. Az egyházmegyék társelnökeinek jogukban áll, a consistorium tagjainak meghallgatásuk mellett, egyházmegyéjük, az egyházkerület társelnökeinek pedig az egész egyházkerület lelkészválasztásra jogosítottjai közül, minden választó gyülekezetnek egy egyént választásra ajánlani." A ki ezeket a pontokat figyelmesen átolvassa, az meggyőződhetik arról, hogy mi nem előre, hanem visszafelé akarunk menni. Visszatérünk a régi rendszerre; sorrend szerint adatik állomás a káplánoknak. Ezen idézett pontok szerint a szabadválasztás, szerintem, igen nagy mértékben meg van szorítva ugy a gyülekezetekre, mint a lelkészekre nézve. A gyülekezetekre nézve azért, mert csakis a maguk egyházmegyéjéből választhatnak lelkészt. A mely megüresült gyülekezetbe pedig rendes lelkész nem kívánkozik vagy ajánlkozik, oda a sorrend szerint következő káplánt kötelesek választani, kell nekik vagy nem, az mindegy. A régi rendszer szerint választhatott a megüresült gyülekezet nemcsak a másik egyházmegyéből, de még a másik egyházkerületből is lelkészt; ha a maga egyházmegyéjében nem, a másikban talán talált oly egyént, ki a gyülekezet várakozását is kielégítette, meg édes örömmel is átment. De ezen uj javaslat szerint nem hogy a másik egyházkerületből, de még a másik egyházmegyéből sem választhat, vagy csak azt, kit az egyházkerület elnökei ajánlanak. A rendes lelkészekre nézve ugyanezen hátrányok léteznek. Ezen javaslat, ha igy elfogadtatnék, igen nagy megszorítása, csaknem kijátszása lenne a szabadválasztásnak, épen az emiitettekért. Szerintem tehát a szabadválasztást igy megszorítani nem lehet. Ezen változtatni kell, azt kívánja a gyülekezetek és lelkészek jól felfogott érdeke egyiránt. A már felavatott segéd- vagy helyettes lelkészekre nézve még hátrányosabb e javaslat azon intézkedés által: hogy a választó gyülekezetben működő segéd- vagy helyettes lelkész nem választható. Miért nem választható ? Hiszen az a segéd- vagy helyettes lelkész annak nem oka, hogy ő esetleg oly gyülekezetben van, mely papot választ. Miért kell egy kivülöttei ok miatt elzárni azt, a ki különben a választhatóságra megkívántató kellékekkel bir ? Igaz, hogy ez uj javaslat 3-dik pontja szerint nem sok káplán fog bírni azon kellékekkel, de még most sokan vannak felszentelt segédlelkószek, kiket az előbbi törvény kötelezett, hogy magukat felszenteltessék. De meg, hát a mely egyházmegyében épen csak egy káplán van, bizonyos, hogy az, e szerint a javaslat szerint rendes pap törvényesen soha sem lehetne. Mert vannak esetek, hogy az elhalt papnak családja nem maradván, kegyelem-év nincs. Az ily helyek választás után azonnal elfoglalhatók lehetnek. Igy aztán az az egy s.-lelkész ismét választó gyülekezetbe kerülne, és nem lehetne választható mind addig, mig oly gyülekezetbe nem jutna, a hová rendes pap nem ajánlkozik. Én ama záradékot sem a józan ószszel, sem az igazsággal megegyeztetni nem tudom. Legalább valami kisegítőt kellett volna mellé csatolni, mely által senki — ha különben a kellékekkel bir — elzárva ne legyen. Ha kimondotta a bizottság azt, hogy a választó gyülekezetben működő segéd- vagy helyettes lelkész nem választható : akkor mondotta volna ki azt is ; amely megüresült gyülekezetben pedig esetleg felavatott segédlelkész működik, az onnan azonnal elrendeltessék, ós az illető gyülekezet a választás befejeztéig oly egyénnel töltessék be, a ki nem választható. A mely egyházmegyében pedig csak egy — még pedig felavatott — segédlelkész működik, az üresedés esetén más egyházmegyébe lenne áthelyezendő, megmaradván természetesen az elébbi egyházmegyében kápláni sorrend szerinti joga. Ezen intézkedés által a korteskedés lehetősége is megakadályoztatnék, az érdemes lelkészek előtt sem záratnék el az ut, de a felavatott segédlelkész sem lenne kizárva. Sokat lehetne még erről irni és főképen a segédlelkészek sorozatáról, ennek előnyéről ós hátrányáról; de bezárom észrevételeimet azon óhajtással : vajha minél többen szólanának e fontos tárgyhoz, hogy az eszmék e tárgyban is tisztulván, az egyházmegyék zöldasztalaírói — hová ezen javaslat utasítva van — oly megjegyzések és igazitások kerülnének az egyházkerületi gyűlés elé, hogy ott ezen megjegyzések és igazitások alapján egy oly lelkész-választási törvény készíttethetnék és léphetne életbe, mely a kívánalomnak ugy a gyülekezetek mint a lelkészek részéről teljesen megfelelne ós a gyülekezetek békéjét, virágzását mozdítaná elő ! y—n. KÜLÖNFÉLÉK. A hazai unitárius egyháznak nagy halottja van. Kriza János püspök e hó 26-án meghalt. Halottja vau ő benne egyszersmind a múzsákna a tudománynak, Kolozsvár városának, és az egész székely népnek. Temetése a 60 éven — mint tudjuk — még jóval innen levő férfiúnak Húsvét vasárnapján leend. * A budapesti protestáns országos árvaegylet közgyűlése f. hó 24-dikén tartatott meg az evang. egyház üléstermében Kochmeister Frigyes és Várady Károly urak elnöklete alatt, díszes férfi- ésnőközönsóg jelenlétében. Ez utóbbiak között ott voltak gr. Teleky Sándornén az egylet védasszonyán kivül Tisza Kálmánné, gr. Károlyi Tiborné, Székács Józsefné, Liedemann Róza asszonyok. A buzgó ima után, melyet Schrancz helybeli evang. lelkész ur mondott, az ülés megnyittatott, s felolvastatott a választmány évi jelentése. Ezen jelentésből elég ha néhány sort