Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-28 / 13. szám

gok Zöldszámaival felosztva, minden hold földet 8—16 forintig terhelt. 2-or Tény az, hogy az uradalmakkal biró tanoda jószágairól s azoknak fundus instructusáról semmi leltár vagy összeírás, a mint némely tanár urak vallották, költségkímélés, tekintetéből, — nem létezett. 3-or Tény az, hogy egyik (csőd alatt álló s igy törvény szerint vagyonnal nem bírható) tanodai számadó hivatalnok, a ki egy személyben mint a tanoda téglagyárának vállalkozója, más tekintetbfcn számoltató, építtető stb. minőségben szolgált, negyedévenkénti számadási kötelessége dacára évek hosszú során át számadásra nem csak nem vonatott, hanem egyik szerződése a tanodával oly zavartan ós határozatlanul köttetett, hogy annak alapján a tanoda ellen sok ezer ftra menő követeléseket támaszthatna. 4-er Tény az, hogy az ezen uri ember helyett más által biztosítékul szerződésileg lekötött ingatlanra a tanoda joga telekkönyvileg hanyagságból be nem tábláztatott. 5-Ör Tény az, hogy ugyanezen uri ember sok községben a tanoda italmérési regáléját haszonbérbe adván, a haszonbérlők legtöbbjével Írásbeli szerződést sem kötött, s az ebből befolyt jövedelmek legnagyobb részét a szabályszerű pénztárba-adás helyett állítólag az elhalt s magát nem védelmezhető inspector professor utalványára a tanoda egyik-másik telkén, minden terv és költségvetés bemutatása nélkül tett építkezésekre fordította. 6-or Tény az, hogy előkéretvén ezen utalványok, íel nem mutattattak, azon mentségével az illetőnek, hogy az utalványozások szóbelileg történtek. 7-er Tény az, hogy ugy az emiitett uri ember mint a tanoda udvarbirója, erdősze és borásza a megejtett vizsgálat alapján, a tanoda vagyönérdekei ellen folytatottnak talált eljárásukért és gazdálkodásukért a tanoda szolgálatából elbocsáttattak. 8-or Tény az, hogy ezen úriemberek (egynek kivételével) több tanárral mind közeli vérrokonságban s illetőleg sógorságban állanak. 9-er Tény az, hogy az előljárósági gyűlésekről a jegyző tanár szabályszerű jegyzőkönyveket nem készített, holott minden pénzkiadásnak s utalványozásnak az előljárósági gyűlések határozatán kellett volna keresztül menni. 10-er Tény az, hogy az 1874. évi egyh.-kerületi közgyűlés a tanodai elöljáróságot, a felmerült hanyagság és visszaélések okán a vagyonkezeléstől tényleg felfüggesztette, s egy directoriumot volt kénytelen kiküldeni addig is, mig a dolgok tisztáztatnak és rendbehozatnak. De tán elég is leszen e szomorú mutatványokból. Fájdalom, hogy mindezek megtörténtek, hogy az illetők által irt vagy aláirt önvallomások alapján felvett jegyzőkönyvek által bizonyított kétségbevonhatlan tények. Igaz, hogy nem Makkai ur vallotta ezeket, de végül tény az is, hogy Makkai ur egyik rendes, constituens tagja azon tanodai elöljáróságnak, a melynek szemei előtt s gondatlansága miatt ilyen dolgok folytak le, megingatva s kótes színben tüntetve fel azon tiszteletet, melyet a nemzeti fejedelmektől s őseinktől ránk bízott hitbizomány iránt viseltetni tartozunk. Terheli ez kisebbnagyobb mértékben az elöljáróságnak minden tagját. Negatív részese ennek kiválólag mindenik enyedi tanár, a ki íel nem szólalt, mert ugy törvényeink szerint, mint tényleg ők voltak a közvetlen kezelés felügyelői. Minden tisztelet és kivétel azonban azon gondnokok számára, a kik az országos ügyekkel való elfoglaltságuk miatt többnyire távol valának, s csak szaggatottan vehettek részt az ülésekben, s tán túlságos fokú bona fidesük miatt különben is tiszteletbeli állásokkal járó kötelességük egósz szigorát nem érvényesíthették mindjárt a dolgok elfajulása kezdetén. Minden tisztelet ós kivétel főképpen azon nagy nevü főgondnoknak, a ki az ország ügyeinek közvetlen vezetése gondjaitól menekülve, s a visszaélésekről tudomást szerezve, a tanári kezelés megszüntetésére, s a viszonyok rendezésére első volt a fáradozók között s bizonyára utolsó lesz a pihenők között. De semmi tisztelet és semmi kivétel azon némely tanár urak iránt, a kik a helyett, hogy az ügyek rendbe hozására segédkezet nyújtanának, inkább akadályokat gördítenek a kiküldött directorium elibe, s annak eljárását nem csak nehezíteni, hanem minden uton-módon népszerütleniteni nem tartózkodnak. Makkai ur logikája szerint nyilvánosan tett vádammal már én se gonosz szándékot tulajdonítottam volna neki. Nem, Makkai ur, azt nem tettem, mert tudom, hogy lehet valahol vétség mulasztás által (culpa, negligentia) a nélkül, hogy szándékosság (malitia, dolus malus) forogna fenn. Hogy ezt nem tulajdonítottam, bizonyítja, hogy M. úrral szóba állottam, mit gonosz szándékának feltételezése mellett nem tettem volna. Da, hogy nem is tulajdoníthattam, bizonyítja azon körülmény, hogy az alanyi téuyálladék még tisztázásra vár, s csak ennek megtörténte fog dönteni a felett, hogy valyon a kebli vizsgálat s az ennek alapján hozandó kebli határozat végső aktusa leend-e az ügynek, vagy pedig lesznek olyanok is, a kikkel szemben már a kir. ügyész fellépése fogja képezni annak folytatását. Azon számos épités, beruházás, felszerelés, tanszékek alapítása sat. a melyekről mint M. urnák azon tanodához történt alkalmaztatása óta tapasztalt előhaladásról hoszszasan perorál M. ur, arra jó, hogy a közönség szemébe pnrt hintsünk, de a latba e kérdésnél nem sokat nyom. Ha mindazokat a miket felsorol, megtették, elismerem üdvös s a tanoda előmenetelére szolgáló dolgokat tettek. De itt nem az a kérdés, hogy mit javítottak, építettek s ruháztak be, hanem az, hogy mi a tényleg felmerült kár, (damnum emergens) és hogy kötelességszerű felügyelet és lelkiismeretes kezelés mellett mindazokon kivül még mit tehettek volna ? Ezen lucrum cessans, csak olyan hátrány a tanoda anyagi életében, mint a damnum emergens. Ezekben azt hiszem megfeleltem arra is, a mire M. ur