Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

kinyomatni, a kerületi határozat szerint kétszer leszünk rá kényszerítve. Nem lehetne-e a hibát közigazgatási uton utólag kijavítani, apellálva természetesen a kerületnek utólagos jóváhagyására? Dixi et salvavi animam meam. Bognár Endre, ev. leik. Mit kell a theologusnak tanulni ? Si ad utilitatem vitae omnia consilia factaque nostra dirigencla sunt, quid erit tutius, quam eam exercere artem, qua semper armatus praosidium amicis, opem alienis, salutem periclitantibus . . . feras. Tacitus „de oratoribus." V. Lehetetlen, hogy ama sűrű polémiák, melyek az „Erdélyi Protestáns Közlöny" hasábjait már hónapok óta táplálják, a magyarországi protestánsok figyelmét is — legalább némileg — föl ne költötték volna. A harc az enyedi theologicum seminarium élete felett folyik. Szász Gerő ur ugyanis ezelőtt két évvel azt igyekvék bebizonyítani, hogy a theologicum seminariumot Euyedről Kolozsvárra kell áttenni, ha azt akarjuk, hogy ama sötét vonások, melyek az erdélyi protestáns papság rajzolásánál rendelkezésére állottak, *) elmosódjanak, megszűnjenek. Cikke elég hosszú volt arra, hogy — kellő tartalommal —hatását ne téveszsze el. Azonban ugy látszik, hogy ép e kellő tartalom hiányzott cikksorozatából, mert szavai csaknem minden viszhang nélkül hangzottak el; mindnyájan érezték, hogy a baj főokát egyebütt kell keresni, és nem a theologicum seminariumban. Ámde a körülmények nem sokára megváltoztak és a megváltozott viszonyok közt Enyed a támadások központja lön. Én e támadásokban a felzaklatott kedélyek nyelvét hallám : sehogy sem birtam átlátni, mikép lehessen szenvedélyesség nélkül két dolgot, melyek teljesen idegen természetűek, egy kategóriába sorozni, s mind kettő felt tt *) Mutatványul idézünk néhány sort Sz. G. urnák az „Erd. prot. Közlöny" 1873-ik évi 3—4. számaiban olvasható cikkéből: „Hányan vaunak, (t, i. papok) kik búcsút mondva a collegium falainak, soha még csak nem is gondoltak arra, hogy a jó pap holtig tanul; soha egy könyv meg nem fordult kezökbeD, még házukban sem ; hány van, kire ráolvasbatnók a 36-ik canont „m aledicua, qui fecerit opus domini fraudulente r", s ki idejét világi működésre forditja s mint tunya h e r e (!) az ekklézsiából kirekesztendő volna." „Látunk (a papok között) korteseket, kik a pártok tufájában szétlépetik palástjukat és becsületüket; kalmárokat, kiknek fő gondjuk az adás-vevés ós nyerészkedés és meggazdagodás; . . . látunk fakciosusokat, kik az erők egyesítése helyett buzalkodnak egyházi hivatalnokaikkal; . . látunk olyanokat, kik a kulturában ugy elmaradtak, mint akármelyik közrendű hallgatójuk." . . Majd kilép (t. i. a kisebb városokban, jelesen Enyeden, tanult theologus, mert Enyed a botránykő nekik) az iskolai falak közül, és azt veszi észre, hogy önámító kevélysége minden pillanatban megszégyenülni kénytelen ; mert egy valóságos botránykő (sic !), melyet mindenki elkerülni törekszik; és lesz a pap egy társadalmon kivül álló lény, lesz cinikus vagy dölyfös .. . Ez Kolozsvártt meg nem történhetik" (!!!) Kolozsvárnak párja nincs egész Magyarországon." „E közönség megtudja Ítélni papjait" (A többi nem ? ha csak Kolozsvár nem segit) stb. egyszerre pálcát törni. Avagy nem ez történt-e akkor midőn némelyek, mert azt hivék, hogy az enyedi tanodának gazdasági ügjei felfordult állapotban vannak, azt inditványozák, hogy a theologicum seminariumot Kolozsvárra költöztessék át ? Csaknem bámulatos, hogy az enyedi tanárok közt állítólag megbomlott barátságos viszony is mint indok szerepelt az átszállitásva nézve! Az enyedi tanodának veszett hírét kürtölték sokan : a vádlott még ki sem volt hallgatva, s már is elitélve. Ily körülmények közt jelent meg dr. Kolozsvárinak és J. V.-nak egy-egy cikksorozata, melyeknek végeredménye az átköltöztetés sürgetése volt. J. V. okoskodásaira pár megjegyzésem nekem is volt, elmondtam nézeteimet, ós érintettem egyszersmind Szász Gerő ur fönnebb emiitett cikkét is, de csak pár szóban. Cikkemet ugyan kiadta, de megjegyzéssel kisérve. Megjegyzése épen nem volt tárgyilagos, sőt sértő minden szava. E!fájdalmas Iyrai ömlengést szó nélkül hagynom nem volt szabad; hogy „Schelm"-nek nevezzenek, eltűrnöm nem lehetett; védnem és igazolnom kellett magam. E magam iránti kötelességemnek eleget s tettem, vagy inkább akartam tenni. Csak akartam, mert Szász Gerő ur nyilatkozatom közzétételét kereken megtagadta. E megtagadásnak csak örvendettem, mert ezáltal — miután nyilatkozatom közzé nem tétele minden gondolkozó előtt valóságos elégtétel rám nézve — meg vagyok kiméivé attól, hogy a személyeskedés gyűlölt harcát legyek kénytelen folytatni. Szász Gerő úrral tehát számoltunk. Ezután nem sokára egy cikksorozat jelent meg „Forgassuk a csépelt szalmát" felirattal, „Kakasdról" keltezve „Rustikus" aláírással. E ciksorozat is többet foglalkozik személyemmel, mint a dologgal. Ám legyen ! Én nem akarom, hogy ez a mi kedves énünk oly nagy szerepet játszódjék, és ép ezért nem kutatom, ki lehet ezarusticus. Van itt valami magasabb, mint az ő személye ; e valami magasabb maga a kérdéses dolog, és ezzel együtt erdélyi egyházunk érdeke. Én hát a dologra szorítkozom csupán, és csak azon ferdítéseket és észszerütlen következtetéseket tárom fel, a melyeket rusticus mint fegyvert akart velem szemben használni. Én közreadott cikksorozatomban a jogi oldalt teljesen mellőztem ; hallgattam arról, ha jogos-e az áttétel vagy nem. E mellőzés, a jogi szempontnak ezen tekintet nélkül hagyása rusticusnak végtelenül jól esett ; előtte mcst már világos és minden kétségen felül áll, hogy dr. Kolozsvárinak igaza van, a ki azt mondta, hogy a th. seminariumot Enyedről Kolozsvárra áttenni jogos. Igaza van, Ón e kérdi st, nem ferzegettem, mert J. Y.-nek cikksorozatára szólottam egy pár szót, J. Y.-nek, a ki a célszerűségi szempontot vonta előtérbe !! Ezért tetszik neki „mondókámban" az a rész leginkább, melyet „nem mondtam el!!" Azonban valyon nem igen korán volt-e a győzelmi ujjoügás ? Meggondolta-e, hogy az Enyed mellett harcolónak mindig megvan az a meszszevágó nagy előnye, hogy neki nem kell bizonyitní, ha vájjon jogosan van-e a theologia N.-Enyeden, mig ellebben a 20