Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-03 / 1. szám
mely töredékei, továbbá Nehémiás és Eszther könyvei teljesen, aztán töredékek Tóbiás könyvéből, Jerémiás prófétából és Jeremiás siralmaiból. E töredékeket Tischendorf fac-similében másoltatta le ós 1846-ban adta ki „Codex Friderico-Augustanus" cím alatt. 18&3-ban másodszor látogatta meg a Sz. Katalini klastromot, azonban ezúttal abbeli reménye, hogy az 1844 talált becses töredékekhez a kiegészítő részeket valahogy fölfedezze, nem sikerült; de igenis talált egyéb nagybecsű régi kéziratokat. 1859-ben az orosz kormány költségén harmadszor látogatta meg a nevezett klastromot, melynek elöljárói őt már mint régi ismerőst a legszívesebben fogadták. Január vége felé érkezett oda ós február 3-án már bevégzettnek gondolta ottani teendőjét és már-már előkészületeit is megtette a Suez-be iüdulásra, amidőn a klastrom gazdatisztjénél ozsonnázván, az beszédközben odaveti, hogy „nekem is van itt egy görög uj testamentumom" és ezzel a szoba egyik szögletéből vörös kendőbe takart nagy terjedelmű kéziratot hoz elő, melyben Tischendorf mindjárt első tekintetre a „Codex Friderico-Augustanus" oly rég keresett kiegészítését ismerte föl. Képzelhetni Tischendorf rendkívüli örömét a korszakalkotó nagy fölfedezés felett, de azt senki sem hinné, mennyi ntánjárásb^, fáradságba került, míg sikerült a nagybecsű kéziratot a szerzet körmei közti! kivájni. Kairóba és Konstantinápolyba kellett utaznia, s ott a klastrom archimandritáját, itt a görög patriarchát arra rábírni, hogy engedjék meg neki a kéziratot használat vcgett magával Európába elvinni; nem kis munkába került. Később a klastrom a nagybecsű kéziratot II. Sándornak ajándékozta, de a patriarcha közbeszólása miatt az ügy csak 1869-ben jött egészen tisztába. Az egész „Codex Sinaiticus" áll 346 levélből 110,000 sorral uncialis betűkkel irva, későbbi kéztől tett számos változtatásokkal. Az egész codex az orosz kormány költségén először fényképeztetett, aztán diszkiadásban nyomatott Lipcsében Giesecke és Devrientnél. A munka négy nagy ívrét vastag kötetből áll, melynek elseje Tischendorf Prolegomenáit és com ment árját tartalmazza, 1862-ik évi november 10-én nyújtotta át Tischendorf az orosz cárnak a nagy díszmunka első példányát. Tischendorf nagyszerű fölfedezése és működéséért nagyszerű jutalomban is részesült. A császártól nemesi rangot és a Staniszlai rend nagykeresztjét, nyerte, ezenkívül 1000 darab aranyat és a nyomatott példányok egy negyedét. A példányok három negyedét a császár tartotta meg, hogy a keresztyén világ könyvtárait a nagyszerű munkával megajándékozhassa. így jutott a mi egyetemi könyvtárunk is egy példány birtokába, A könyvkereskedődben a munka ára 200 tallér, de már 1871-ben csak 6 példány volt a könyvkereskedésben kapható. Ami a „Codex sinaiticus"-nak rendkívüli becset kölcsönöz, az, egyfelől ős régi kora, másfelől teljessége, mely tekintetben a „Codex vaticanus"-on is túltesz. Tischendorf 4-ik századbelinek, és azon ötven másolat közül valónak tartja, melyeket Nagy Constantin az Ó- és Uj-Testamentumról készíttetett. Az addig ismert két legrégibb codex, az alexandriai Londonban, és a Yaticani Romában, mind a kettő hiányos ; az elsőből hiányzik az egész első Evangélium, két fejezet a negyedikből és a Korinthusbeliekhez irt második levél majdnem egészen; a Vaticaniban meg Pál négy levele nincs meg, a Héberekhez irt levélből az utolsó fejezetek hiányzanak és az egész Apokalypsis. S ime most a tudós világ oly ősrégi codexet nyert, mely az Ó-szövetség 22 könyvén kívül az egész üj-szövetséget minden hézag élkül tartalmazza, és még azonfelül a szinte becses Barnabás levelet és Hermas Pásztor első részét. E munka egymaga is elegendő lett volna, hogy fölfedezőjének és tudós kiadójának a halhatatlanságot biztosítsa ; de Tischendorf azonkívül is a paláographia terén oly munkásságot fejtett ki, mely minden szakembert bámulatra ragad. Kiadta a „Codex Amiatinust" mely a Siena közelében fekvő Amiate nevii klastromról nyerte nevét és mely a Vulgata legrégibb kézirata 541-ről. Jelenleg e kézirat Flórenzben őriztetik. Kiadta továbbá a „Codex Claromontanust"-t mely Pál minden leveleit tartalmazza görög és latin nyelven. A kézirat a párisi könyvtárban található. Mindezeken kivül szentirók régi kézirataiból kiadott egy 9 kötetre tervezett gyűjteményt, melyből 1—7 megjelent 1355—70 „Monumenta sacra inedita" cím alatt. Korábban hasonló müvet adott ki „Anecdota sacra et profana" cím alatt (1855. 61) Ide tartozik még az ujtestamentumi apokryph evangéliumok kiadása, valamint az apokryph apostoli cselekedetek és jelenések. Itészeti tanulmányainak gyakorlati értékesítése tekintetben is bámulatos muukásságot fejtett ki. Az uj testamentumot 22-szer adta ki, az itészeti appsratus folytoüos gazdagításával. E nembeli utolsó munkája az ujtestamentu innak három kötetre tervezett nagy kiadása minden eddig nyert itészeti eredmények tekintetbe vételéfel, melyből azonban csak 2 kötet jelent meg (Editio octava critica major 1869, 1872.) Önálló munkái is nagy számmal jelentek meg. Ezek közül első helyen nevezendő a pályadijt nyert munka „Az apokryphok eredete és használatáról (Haaga 1851)", továbbá „Keleti utazás" (2 köt.), „A szent földről" (1 köt.) „Mikor szereztettek az evangéliumok" (1 köt. 4-ik kiadás 1866), „Habén wir den echten Schrifttext der Ewangeliste nundApostel (1 köt. 1873). Az utolsó két munkában Tischendorf szövegitószete eredményeit népszerű nyelven terjeszti elő. Berekesztésül még néhány életrajzi adatot közlünk a nagy férfiúról. Született Tischendorf 1815-ben Langenfeldben : theologiai és philologiai tanulmányait Lipcsében végezte (1834—1838). 1840-ben habilitálta magát, és 1843 a boroszlói egyetemtől a theologiai tudorságot nyerte. Ugyanazon évben a szász kormány költségén tette első tudományos utazását Európában, 1844-ben pedig Egyptomban, Arábiában Palaestinában, Syriában és Kisázsiábau 1845-ben neveztetett ki a lipcsei egyetemhez theologiae