Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

rendkívüli tanárának, 1859 pedig atheologia és palaeographia rendes tanára lett. Az európai udvarok vetekedve siettek a tudomány e fölkent bajnokát mindenféle kitüntetésekben részesíteni. Míg a tudománynak becse lesz az emberek között) Tischendorf neve bámulattal párosult áldással fog említtetni. B. M. Az ifjú csehek decemb. 27-én Prágában egy 600 tagból álló pártgyülést tartván, azon a többek közt e következő határozatot hozták: „Tekintve, hogy kisebb nemzetek csak ugy foglalhatnak el tisztességes állást, ha műveltség és felvilágosodás által kitűnnek; tekintve, hogy szellemileg, erkölcsileg, és anyagilag csak a politikai szabadság utján haladhatnak: a nemzeti szabadelvű párt mindenek előtt valóban szabad állami szervezetre törekszik demokratikus alapon. Ennélfogva védi minden vallásfelekezet szabadságát, törekszik a protestántismus tökéletesítésére, küzd a reactio ellen, bármely oldalról jöjjön is." Könnyen érthető e határozat hordereje, mert hiszen egyebütt is, de különösen Csehországban nagyon is szomorúan tett a történelem tanúságot a felől, hogy a szabadság és protestántismus ép oly elválhatlan testvérei egymásnak, mint az ultra montán reactio a zsarnokságnak, s illetőleg a népszolgaságnak. KÜLÖNFÉLÉK. * A pesti protest. árvaegylet körében, mint a fentebbi években, ugy közelebb is megható ünnepélyességgel ülték meg a karácsonestvét. Az evangelikus egyház nagy gyűlésterme már 4 óra előtt zsúfolásig megtelt diszes közönséggel, lelki örömmel gyönyörködve a terem közepén levő hosszú asztalt gazdagon elborító karácsoni ajándékokban. Oly gonoszak az idők, s kivált a fővárosi közönség oly igen érzi az idők súlyát, és im a kegyes adakozásokból árváink mindegyikére egy halmaz ajándék — kalács, dió, harisnya, íróeszköz stb. — várakozik. Az asztal körül helyet foglalt 58 fia s leányárva szivreható éneke után Farkas József theol. tanár lépett a szószékre, s magyar nyelven tartott beszédében röviden kifejté, hogy a nagy fontosságú karácsony-ünnep előestélyét alig lehetne alkalmasabb helyen megünnepelni, mint épen egy ily körben, hol ha értelmünkkel nem is, de érzelmünkkel felfoghatjuk az irás ama szavainak értelmét : „isten jelent meg a testben" ; itt hol a keresztyéni szeretetnek, bumanismusnak oly sok jeleivel találkozunk, érezzük, hogy isten, a szeretet s jótékonyság istene alászáll s lakozást vesz magának az emberekben, s viszont hogy az emberek istenhez felemelkednek, felmagasztosulnak, megistenülnek. Ezen beszéd végeztével Scholtz evang. segédlelkész ur tartott egy az ünnepély komolyságához méltó, s emelkedett hangú német beszédet; felmutatván árváink előtt az irányukban nyilvánuló jótékonyságot, buzdításul arra, hogy magukat ezen jótékonyságra érdemesekké tegyék. Majd Székács József ur meleg szavakban fejezte ki köszönetét, mind azok iráut, kik e megható ünnepély létesítésében közreműködtek, különösen pedig a nöi bizottság tagjai iránt, kik hetek óta édes anyai hűséggel, kitartással fáradozának az ajándékok gyűjtésében és rendezésében. Azután pedig lelkes és elragadó szavaival buzditá az Összes jelenlevőket, hogy legyenek az árvaügynek mindenütt apostolaivá, munkálódjunk, hogy hazánkban minál több ily intézet létesüljön, és ne engedjük sem testileg, sem lelkileg elveszni azokat, kiknek gondjait az Ur reánk bizta. Az ünnepély végeztével a gyermekek gyermekes kapzsi örömmel rakták zsebre a számukra kijelölt sok ajándékot, mi pedig édes érzések között elméikedénk még azután is a felett; hogy mily szép a valódi, a tettekben nyilatkozó keresztyénség. * Nyilvános köszönet. A pesti ref. theologiai ifjúság Dr Farkas Kálmán orvos urnák, a ki az ifjúság gyógykezelését több éven keresztül fáradhatlan szorgalommal s minden díj nélkül teljesítette, mélyen érzett háláját és szives köszönetét nyilvánítja. Budapest, 1875. január 1. Lévay Lajos, ifjúsági elnök. Orosz Endre, ifj. jegyző. * A „Pesti Napló" december 30-iki számában egy valaki megbotránkozását fejezi ki a felett, hogy míg a kormány felügyelete alatt álló jogakadémiákon a joghallgatóknak csak két kategóriája van, nyilvános rendes, és nyilv. rendkívüli, addig a

protestáns jogakadémiákon még egy harmadik kategória is jelenik meg, t. i. a magántanulóké, s ezek száma összesen felmegy 6l-re : s az emiitett cikk egyszersmind ecsetelvén a magántanulás eredményét, felhívja e baj orvoslására a kormány figyelmét. Nincs ellene kifogásunk, mert a magántanulásnak mi sem vagyunk barátai, s p. o. a theologiai tanfolyam 8 félévének csak egyikéből sem engedtetik meg a legkivételesebb esetekben sem a magáutanulás utáni vizsgaadás. Da nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy azon iogász urak, kik a pesti egyetemen a félévek elején beíratják magukat, és azután az egész félévet Pesttői távol töltik, aligha képezik magukat alaposabb jogászokká, mint a félévenkénti vizsgaadásra kötelezett magántanulói a protest. jogakadémiákuak. A különbség csak az, hogy ezek nyíltan bevallják magántanulói jellegüket, amazok pedig lappanganak. * Öreg János és Losoncy László nagykőrösi tanárok nem sokára készen lesznek a nagyhírű angol bölcsész Herbert Spencer népszerű nyelven irt „Értelmi, erkölcsi s testi nevelés" eimü müvének fordításával. Minthogy e mű ferde nevelési s tanítási rendszerünket hatalmas érvekkel ostorozza, másrészről pedig oly egészséges elveket állit a hibásokul bizonyítottak helyébe, hogy nevelési rendszerünk nagy lendületet vehet d praktikus elvek követése által: a mű megjelenését előre is örömmel üdvözöljük. * A pesti prot. theolog. intézet volt növendékeinek közelebb közzétett névjegyzékében a többek közt Steiner Imre úr neve után egy kérdőjelt tevénk, nem tudván ez id® szerinti működéséről, Azóta értesülünk, hogy intézetünk ezea egykori tisztelt növendéke, nevét K ö v i r e magyarosítva, az iglói főgymnasiumban működik mint rendes tanár, s hogy részint fordítással, részint önálló dolgozatokkal, — legújabban „Középtanodáink reform-kérdéséhez" című röpiratával, — irodalmunk egyik buzgó munkásaként mutatta be magát. * „Válasz Nagy Sándor hoboli lelkésznek" cim alatt egy cáfolatot kaptunk Hetessy Viktor úrtól, melyben részint előbbi cikkének egyes állításait igazolja, részint N. F. ur közelebbi érveit cáfolja, s a reá vonatkozó személyeskedő kifejezéseket visszautasítja. Minthogy azonban az efféle személyeskedő polémiáktól lehetőleg kímélni óhajtjuk olvasóinkat, elégnek tartjuk a cáfolatnak csak néhány első sorát közölni, mely tanúságot tesz ujolag a felől, hogy a szóban forgó cikk beküldésével és közlésével sem az iró, sem a szerkesztőség nem akart sérteni senkit. Igy szól ugyanis cáfolata elején Hetessy ur: A ki nem szenvedélyes természettel, hanem tárgyilagosan olvasta keresztül e lap rnult évi 46-ik számában megjelent cikkemet, beláthatta, hogy nekem egyátalában