Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

ott azon a helyen, ahol van, mindenféle idegen elemektől környezve, missiószerü hivatását mindig hiven teljesítette, s ha a theologiai seminariurn onnan elvitetnék, akkor missiószerü hivatásában igen nevezetes csorba esnék nem csak református anyaszentegyházunkra, hanem nemzetiségünkre nézve is. Enyedet mind vallási, mind nemzetiségi tekintetben annyi idegen elem környezi, hogy ha még a theologiai seminarium elköltöztetésével az ottani ref. főtanodát kisebbitjiik, nem tud akkor oly oppositiot fejteni ki, mint a milyent eddig kifejtett, s mint a milyenre ezután is szükség lesz. Enyed sok szenvedésnek, pusztításnak volt kitéve, s azok első sorban az iskolára irányoztattak, mert szemet szúrt ott mindig egy erős és jól berendezett ref. tanoda létele. Egyebeket most mellőzve, P. Szathmáry Károly Bethlen-főtanoda történetének 322-ik lapján olvasható, miként akarta a forradalmi pusztulás után b. Wohlgemuth erdélyi kormányzó 1850-ben az enyedi iskola jövőjének útját vágni következő rendeletével. „Die Lehranstalten der reformirten dürfen im náchsten Jahre wieder eröffnet werden ; jedoch nehme ich von dieser allgemeinen Bewilligung aus das C o 11 e g i u m in N a g y-E n y e d, wo ich nur die Eröffnung der Elementarschule — mit Ausschluss j e -der, den Cha raktér einer Gymn asialoder lateinischeu Grammatikal-Schule an sichtragenden Classe — gestatte." A mostani j ó 1 e 1 k ii e k (Wohlgemuth-ok) is csak a fejét akarják az enyedi collegiumnak levágni, a többi hadd éljen! *) S milyen szépen akarnák azt az egyszerit kolozsvári papilakban született gyermeket (a seminariumnak Kolozsvárra áttételét) mágnási bölcsőbe csempészni által, mintha Tisza László, Bethlen János gr. s a közgyűlési bizottmány fejéből pattant volna ki először^ s nem a kolozsvári szerkesztőség jólelkű irói suttogták volna már esztendőkkel ezelőtt, s irtak volna róla hosszú cikkeket. Kortesfogás az egész ! a titkos indokokkal ismeretlenek ámítására. Nekünk erdélyi reformátusoknak egyetlen gazdag intézetünk van — Enyeden, s midőn más felekezetek intézeteik gazdagításának örvendenek, s arra törekesznek: mi nem hogy emelni kivánnók azt az egyet is, hanem szellemileg lejebb szállítani, anyagilag megnyirbálni akarjuk. Midőn ellenséges kezek és érzelmek által megsemmisíteni szándékoltatott, az indok nem lehetett más, mint az, hogy még ellenségeink is átlátták az enyedi főtanodának nagy missióját. A katholikusok ezt jól felfogva, midőn az enyedi főtanoda Fehérvárról kiutasittatott, rögtön felállították ott papnöveldéjüket, mert látták, hogy azon vidéken missió vár egy ily intézetre. Ott van tehát a szomszédban a r. katholikusok papnöveldéje; ott van a közelben Balázsfalván az unitusoké, s mi, hogy ezek útjából a gát elvetessék, mi tovább akarjuk mozdítani a miénket. Ha más fe*) „Meg ne bántsd, csak Uscl agyon!" Vörösmarty, lekezet, vagy nemzetiség akarná ezt tenni, volna értelme, de hogy épen mi tegyük, véleményem szerint, erkölcsi hibát követnénk el magunk ellen. Az, hogy minden vagyon az egyetemes anyaszentegyházé, tehát az enyedi vagyonból lehet Kolozsvárra is vinni, csak annyiban igaz, hogy az egyetemes anyaszentegyház felügyeljen, de az alkalmazásban, tagadom, nem osztom ; mert minden alapítvány célhoz van kötve, s csak addig állhat meg, mig a célnak megfelel; e szerint az egyetemes anyaszentegyháznak azon jogát tisztelem és elismer m, hogy felügyeljen arra, hogy az alapítványok az alapítók rendelkezésének, intentiojának megfeleljenek, az e tárgyban idéztetni szokott. Apr, Const. I. rész, 10. titulus, 3. artic. mellettem szól, mert ott az fejtegettetik, hogy azon fiscale bonumok, melyek a fehérvári collegiumnak a haza atyja, Bethlen Gábor fejedelem által adattak, mig azon collegium birtokában lesznek, megszűnnek fiscalitások lenni, de ha a collegium (most már az enyedi) ruináltatnék, tartassanak fiscalitásoknak. Egy erősság ezen törvénycikkben a másik részre az, hogy azon collegium vagy azon a helyen, vagy Kolozsvártt sat. ; továbbá : más alkalmasabb hely stb. ez nem azt teszi, hogy szabad nekünk ugy bánni el vele, a hogy tetszik, hanem tessék akkor az egész collegium o t áttenni Kolozsvárra, ha az egyetemes egyház azt alkalmasabb helynek látja, de akkor mind a székelységre, mind az Enyed körül s Hunyadban levő magyarságra nézve egy igen nagy terű alapíttatnék meg. Persze, az emiitett törvénycikket későbben hozták, de az alapitó intentiója az vala, hogy a fehérvári (most enyedi) oo'llegiumból akadémia legyen. A néhai nagylelkű fejedelem akarta ugyan mind a fehérvári, mind a kolozsvári collegiumot nagygyá tenni; de első sorban figyelme az enyedin levén, azt dotálta is fejedelmileg ; ha nézete és célja lett volna Kolozsvárra, akkor az első sor bizonyosan azé lett volua (Szathmári I. korszak I. Bethlen Gábor, mint alapító, lásd emiitett munkában.) Felekezeti s nemzeti érdekünk, véleményem szerint, azt kívánja, hogy az enyedi főtanodát ne kisebbíteni törekedjünk, hanem arra, hogy az ott, azon a ponton egy erős bástya legyen, a hagyományozó kegyes fejedelemnek is e volt célja, midőn akadémicum collegiummá szándékozott emelni; az enyedi főtanoda tehát vagyoni állásánál fogva is hivatva van arra, hogy belőle idővel egy protestáns egyetem nőjje ki magát épen azon a helyen, ahol van, s azt nekünk reformátusoknak nem hogy akadályozni kellene, hanem minden erőnkből segíteni e cél felé, s ebben mutatni ki hálánkat és kegyeletünket a hagyományozó kegyes fejedelem emléke iránt, különben azon oszlopnak, mely az enyedi főtanodában Bethlen Gábor emlékére fennáll, most a tetejét romboljuk le, s a rombolás dicsősége nem ellenségé, hanem a miénk lesz. Egyéni hitem és meggyőződésem az, s mondhatom ezt Háromszék nagyobb részéről is, hogy minden nemzete és felekezete eléhaladását szivén hordó magyar az enyedi főtanodában látja helyét a theol. seminariumnak.