Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

A bizottság azon elvből indulva ki, hogy az ily el­járás még nem törvényesít, oda módosította a nevezett utasítást, hogy ily esetben ne jegyzékbe vegye, de utasítsa az illető jelentkezőt a polgári hatósághoz észrevétele megtevése végett. Mert csak annak közbejöt­tével lehet törvényesen örőkösíteni a törvénytelen, illetőleg természetes apáknak törvénytelen gyermekeiket. 3. Kötelességévé volt téve a lelkésznek oda hatni hogy a szokásos pasziták és a sok komaság beszüntettessék. A bizottság ezt is törölte, mint a mely eljárás nem a lelkész közvetlen föladatai közé tartozik. Mert ha kí­vánt eredményt nem érne el, quid tunc? Azt hiszem, a lelkésznek csak olyasmit kell egyenes kötelességévé tenui) a mit jogosan és eredménynyel teljesíthet, és ha még sem teljesít, megróható érte. A szokás szülte abususok ellen ugy is működik alkalmilag utasítások nélkül is. VI. A házasulandók esketésére nézve. 1. A régi eljárás csak annyiban módosul, hogy „szük­ség esetén felelősség terhe mellett 3-szori kihirdetés nél­kül is eskethet, ha egyéb törvényes akadály nem forog fönn. De ez esetben utólagosan igazolt eljárásáról a po­litikai hatóságnak jelentést beadni köteles." Miutáu ez intézkedés törvénybe nem ütközik, de sőt a törvény szava is utal rá, teszem midőn a beteg halálos ágyán kíván egybekelni, elfogadható. 2. Vegyes házasságoknál eddig az eljárás nehezítve volt. Ezután a lelkész nem köteles fűhöz fához kapasz­kodni, tanácsért menni, mert a törvény szabatosan intéz­kedik. Ez okból ily eseteknél a bizottsági munkálat egy­szerűen utal az 1868. 53 t. c.-re. 3. Kersztyént nem keresztyénnel egybeadni tilos. Igy szólt az eddigi rendszer. A bizottság ezt is tacite mellőzni kívánja. Különben is küszöbén állunk annak, hogy a törvényhozás ez ügy­ben is érdemileg intézkedik. XI. Az iskolákra nézve. A régi eljárás csak annyiban módosul lényegesen, hogy a lelkész a 6 éves gyermekek névjegyzékét évenkint augustus havában a tanítónak kivonni köteles az anya­könyvből. XII. A pap kötelessége házánál és azonkívül. Eddig minutiákba mentünk át utasításainkkal. Ki­terjeszkedtünk még arra is, hogy a lelkész minő társas­köröket látogathat, meddig időzzék bennök. Mit tartson szem előtt ruházatjában, a gazdálkodásban, a szomszéd­társakkal való érintkezésben sat. A bizottság mindezt eltörölte. És helyesen. Tudja azt a lelkész utasítások nélkül is, megmondja neki : a prudentia pastoralis. Ki pedig még azt sem tudja megbírálni: hol az ő működési tere ? Hogyan fo­rogjon a társadalom rétegei közt, mint a társadalom sa­va ? Ott utasítások sem használnak. Elég annyira figyel­meztetni, hogy tükörül, példaképül szolgáljon övéinek mindenekben. XIII. A lelkész kötelessége hivei iránt. Lejárta már magát az a képzelt papihatalom, hogy a lelkész a híveket erővel is bevihette a templomba az istenitiszteletre. Most más időket élünk. Egyházi beszédei legyenek az a horog, mely hiveit körébe vonja az isteni tiszteletre. Ez okból azon utasítás, hogy azokat, kik az istenitiszteletet nem gyakorolják, pláne cselédjeikkel sem gyakoroltatják, előbb komolyan intse meg, s ha nem engedelmeskednének, azokat a presbyteriumnak jelentse föl, elejtetett. Valljuk be : sok esetben a jogos téren sincs erő ke­zünkben, érezzük, hogy gyöngék, tehetetlenek vagyunk; hát még a „pia desideriák" elitre erószakolasávalhogy föl­sülhetnénk ! Hadd hulljék mi hulló levél ! A lesárgult levelek elhullását őszszel föltartóztatni nem lehet, tavasszal újra kihajt. XIV. A lelkész kötelessége felsőbbsége iránt. Csak egy passus módositása bir nagyobb fontosság­gal. Nevezetesen hol leiiatik, mint viselje magát espe­rese, püspöke, felügyelőivel szemben sat. a dolog corolla­riumakint mintegy oda volt vetve a régiben: „sőt saját gyülekezete végzéseit is a mennyiben személyére és hivatalára vonatkoznak, vonakodás nélkül teljesítse." De már ez ellen óvást teszünk. A bizottság is belátta a hibát s segített egy „n e m" kötszócskával, melyet a: „vonatkoznának" elé tett. Igy igenis elfogadom a gyülekezet végzéseit. De személyemre ós hivatalomra* csak egyházi felsőbbségemtől fogadok el utasításokat, ille­tőleg végzéseket. Ez lelkészi jogom és köte­lességem. Administratorok. Sajnálom, hogy e helyen a bizottság bürokratább lett mint a régi rendszer. Ugyanis a régi rendszer üre­sedés esetén nem adott helyetahelye t­tesitésnek. A kiküldött bizottság pedig dacára a régi rendszer e tekintetben jó intézkedésének ; dacára- a második gyűlésében hozott ide is quadráló határozatának majorizálva magát, az administratorságnak nem csak betegség és a lelkész elgyöngülése esetére, de még üresedés alkalmával is helyet adott. Az indok volt: nyá­jat pásztor nélkül hagyni nem lehet. Ugy de azt megle­het-e tűrni, hogy egy gyü'ekezet makacskodása orránál f-^gva vezessen egy egész egyházkerületet ? Mert csak ott lesz applikálandó az administratori intézkedés, hol a gyülekezet választani nem akar, bármi okból. Igaz, a fizetés dolgában mit sem takaríthat meg magának a gyülekezet ; mert teljes fizetés mellett fungál az administrator is. De még is kivánatos-e ez eljárás ? Kétlem. Már magának annak az administratornak érdeké­ben nem óhajtandó. Mert tény, hogy a magyar embernek nincsen szája ize szerint kit ugy erőszakolnak rá, ha még oly kitűnőség legyen is. Vérünkben van, hogy ellene va­gyunk még a jónak is, ha erőszakkal nyomják ke­zünkbe.

Next

/
Thumbnails
Contents