Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

systematice istenteleneknek, vallástalanoknak denunciáljon. Tettepedig azt nem eléggé kárhoztatható roszakarattal, szövegükből kiszalasztott oly kifejezések alapján, melyeket mi a bal hit, a vallás torzkópe, de nem az igazi vallás ellen intéztünk; tette annyi jogosultsággal, mint amenynyivel a politikában is, melytől végkép visszavonultunk, nyilt eljárásunkat folyvást gyanúsította, holott ma az egész balközóp, melyhez tartozni meg nem szűntünk, mindenestül azon alapra lépett, melyet mi 1869-beu választási programinunkban kifejtettünk. Mennyi országos bajnak lett volna eleje véve, ha azt ami ma történik, annak idejében megteszik ! De maradjunk mi csak az egyházi téren; a politikát majd azok végzik, akiknek az a dolguk. Irtunk a hitről, mint amely szerintünk istennek lelkünkre közvetlen gyakorlott üatása által keletkező erős bizalom a láthatatlan örök jrvakban, és kimutattuk, hogy az nem alsóbb rendű tudás, nem hiányos lizonyitéku ismeret, amint a felületes rationalismus tartja, hanem mind forrására, mind keletkezési módjára nézve ; léleknek véges tudásától specifice különböző legbiztosabb benső tudomása. Mind nem ért semmit; Debrecenből még is évek óta eresztik világgá, hogy Ballagi hitetlen pribék. Hiába, Isten e;en parancsa, hogy „ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot," nem tartozik az orthodoxia észfelet tiségei közé, s igy arra nem kell ügyelettel lenni. Ha valaki e ponton ellenünk elkövetett galádságról kézzel fogható bizonyítékot kiván, ám olvassa el ós hasonlítsa össze, amit Révész Imre az ellenünk e cim alatt „A magyar prot. egyletről" legújabban kiadott munkája 95-ik lapján, mintHagenbach nagyfontosságú alaptételeit a hitről fennen ajánl, azzal amit mi e tárgyról irtunk, és látni fogja, hogy a hit mivoltát, lényegét illetőleg nézetünk csaknem minden vonásban a Hagenbachéval egyező, s csak ott térünk el egymásból, hol a hit fentartási módjára nézve Hagenbach hitvallásokat vagy hitsymbolumokat kiván, mi meg a sz. iráson kivül más symbolumok használatát, amint fentebb kifejtettük, Kr. akaratával ellenkezőnek tartjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a mi dolgozatunk megjelent 1863. négy hosszú cikkben, Hagenbach munkája pedig, melyből R. I. idéz, megjelent 1867. Mi 1868-ban újból fölvettük a themát „Híves és tudás" ciin alatt más szempontból, de egészen ugyanazon eredmónynyel, miut előbbi dolgozatunkban.*) Irtunk a bibliáról, és megkísértettük az abban foglalt vallásigazságok isteni eredetét és ebből folyó-A Hagenbachfoól vett idézet igy hangzik : „A hit, nem puszta vélemény vagy sejtelem, hanem szilárd meggyőződés, habár saját nemű meggyőződés is. A hit, nem csupa oly előleges fok a tudathoz, amely, hogy ha áthaladtuk azt, többé nem bir becscsel reánk nézve. Sőt inkább, a hitnek saját tulajdon, a tudat körétől különböző mezeje van; és a hitnek, ezen mező határain belől oly hatalma van, amely a szellemi és erkölcsi életre nézve a legnagyobb jelentőséggel bir. A h i t azonban, oly bizonyossággal is bir, amelyet tudatnak nevezhetünk; de nem oly tudat ez, a mely a kutatás és gondolkodás, hanem olyan, amely a tapasztalás utján érhető el, mint benső önbizonyossága már akár az észnek, akár a szívnek. Az egyes ember hitének, avégre, hogy mindenestől le ne hervadjon, mulhatlanul hitközösséghez kell csatlakoznia, amelybe a legtöbb esetben saját tényezése nélkül beleszületik, de amelylyel, hogy ha hitét személyes tulajdonná akarja tenni, mulhatlanul tisitába kell jőnie. Ezen hitközösség hite, az isteni kijelentés tényén alapul; azon kijelentés keresztyén hite ez, amely a Jézus Krisztusnak, mint idvességüuk megalapítójának s eszközlőjéuek személyében közöltetett. A keresztyén hitközössóg egy bizonyos hitvallás vagy hitsymbolum körül egyesül, amelyről az ezen közösséghez tartozók egymást megismerik és amelyhez az egyes ember, az ő sajátságának megfelelő vi- * szonyba lép. A keresztyén hitből származik a keresztyéni ismére t, amelyet a hit alapján saját gondolkodásunk és tapasztalásunk által kell szereznünk és a melyben szükség naponként növekednünk. Az idvesség utjának ezen gyakorlati ösmerététől azonban megkell különböztetnünk a hittan tud ományos kiképződósét, amely természeténél fogva, az időszerű kifejlésnek és a korfogalmak változásainak, miként minden más tudomány is, alá van vettetve, amelynek e szerént a theologiai tudomány általi folytonos revisiora van szüksége. Mennél inkább sikerül ezen tudománynak, a valódi liittartalmat, elválasztva attól minden oda nem tartozót, bevinni a kortársak tudatába, annál jobban megfelel feladatának. A hit-előterjesztések és hittudományok minden változásai mellett is, a hit lényege, a Krisztusban kijelentett üdv, mindég ugyanaz marad azukra nézve, akik őszintén hinni akirnak és akiknek hihetni adatott." Ballagi pedig, kinek nem a volt a szándéka, hogy pontokra szedett eredményeket, hauem hogy geneticus fejtegetést adjon, s igy nehéz volt a Hagenbach pontozatainak megfe'elő részeket kikerekített alakban kiszedui, különösen miután óvakodnia kellett a szövegen csak egy betűt is változtatni, igy szól: Félreértik a hives mivoltát, kik azt a vudomás alsóbb fokának állítván, a gondolom-mal egy természetűnek veszik A gondolom nem teljes bizonyosságu oly állítás, mely valószínűségi észlelésen alapulván, a tudománynak csakugyan alsóbb foka, mig a szorosb értelemben vett hivés külsőleg ugyan be nem bizonyítható, de a szellem természetéből folyó követelmé-