Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

szerinti keresztyénség alapjait, azokat az észfelettiségeket, melyeket önök ott "Debrecenben a magyar protestáns egyháznak ugy mutatnak be, mintha a mai theologiai tudomány fáján érlelt gyümölcsök volnának. Mi, kik a reformátorokkal egyetértóleg a vallás alapjául a személyes meggyőződést tekintjük, önök eljárásával szemben más állást nem foglalhatunk, mint hogy azt mordjuk: Aki az emberiségi szellem mai fejlettségi fokán és a bibliatudomány mai álláspontján a sz. Írásból azt tudja kiolvasni, amit Önök mint alaphitcikkeket odaállítottak, ám legyen annak az ő hite szerint; minden ember azt hiszi, a mi üdvözíti, és ezt a protestáns jogot ma már senki tőle el nem veszi. — De viszont aztán Önök se akarják protestáns testvérüktől elvitatni a jogot, hogy ő a bibliát a tudomány világánál vizsgálván, abból lelke üdvére tán másképen hangzó doctrinákat vonhasson ki. Ha a szent Írásból vont doctrinákat hirdetitek — ellenvetik Öoök, — miért vonakodtok hát azokat vallástételbe összefoglalni, és közönsógtek elé ahhoz való alkalmazkodásul bocsátani ? Miért nem álltok határozottan formulázott confessíoval elő? Felelet: Azért, mert először, nem tartjuk az Ur Jézus tanítása szellemével, irányával összeegyeztethetőnek. 0, ki igéjének hatalmával az egész erkölcsi világot ujjá teremtette, sehol sem mutat arra csak legkisebb kezdeményezést sem, hogy fölséges tanításait kötelező hitcikkek codexévé tegye. Ellenkezőleg tanításai épen azokat sújtják legkeményebben, kik, mint a farizeusok, a paragrafusokra szedett vallás legbuzgóib hívei voltak. Másodszor, mert mi a históriából is szeretünk tanulni, pedig ha oda vetjük szemeinket, lehetetlen, hogy a költővel el ne mondjuk : Nos vestigia terrent! Mily szép, fris szellemi élet kezdődik a reformatióval! Az akkori tudoinánynyal karöltve járó szabad kutatás minden téren, az ellenvélemények bátor harca minden korlátozás nélkül! S mily szomorú változás következik be aránylag rövid idő alatt a középkori egyházból átvett, és hivatalos vallástótelekben megállapított észfelettisógek uralma alatt ! Avval kezdik, hogy megírják a coafessiokat; és ime ezek kíséretében azonnal felüti fejét a kölcsönös eretnekítés, s az egy nagy munkára, a lelkiismereti szabadság kivivására vállalkozott testvérek egymást üldöző ellenségekké válnak. — A confessiokat nyomban követi a pusztán azok igazolására hivatottnak vélt dogmatika; ezt felváltja a szalmacsóplő scliolastica észtani szőrszálhasogatásiaval, ós a XVII. század végével már csontvázzá összeaszott oly protestáns keresztyénség előtt állunk, mely a butító betiihitet, és a papok erőszakoskodását tekintve cseppet sem volt különb a X. Leo korabeli pápistaságnál, ennek tudományos ós művészeti magtsb aspiratioi nélkül. Ezek ugy hiszem elég nyomós okok, amiért mi a kötelező vallástótelektől nemcsak magunk ovakodunk, de másokat is óva intünk. Mi azt tartjuk, hogy elég szilárd alapra fektettük vallást tnitásainkat, ha mindenütt egyenesen az Ur Jézus Krisztus világos szavaira utalunk, ós ha annál keressük a vallásos igazságot, ki maga az élet, az út ós az igazság. Azonban, ha kötelező confessiókat nem írunk is, azért a dogmatikai kérdések tudományos fejtegetése elől nem tértünk ki eddigelé és nem fogunk kitérni jövendőin sem. Eltekintve attól, hogy a „Tájékozás"-ban theo-ogiai rendszi rünket, mint egészet, ha csak a fő vonásokban, de azt hiszem, elég érthetőn körvonaloztuk, eltekintve, mondom, attól, alig van a dogmatikának egy-egy lónyegesb pontja, melyről hosszú irodalmi pályánkon tüzstesen nem értekeztünk volna. Önálló dolgozatokat adtunk a vallásról általában ós vallás és tudományról külöDösen (a „Protestáns tudományos Szemlében"), a hitről általában, ós hívós ós tudásról különösen (a „ Protestáns egyházi és isk. lap*-ban), a bibliáról általában, és a biblia egyes részeiről különösen (a „Bibliatanulraányoku

-ban) stb. stb. Tudományosan, inductio utján mindég arra törekedtünk, hogy a vallásnak lényegünkben gyökerező benső szükségességét, s annak a morállal ugyan egyező, de önálló specificus természetét kimutassuk, kiemelvén különösen a keresztyén vallásnak az önzés, mint minden rósz gyökerének kiirtására irányzott nagyszerű energiáját, ellentétben a klass;

cai humánismusból folyó közműveltség azon nemével, mely az önzést, mint a fejlődés rögtön gyümölcsöző elvét akarja m'ndenképen érvényesíteni. Ez alapon mi a vallásnak nem csak kiváló jelentőségót a mindennapi életben, hanem előkelő helyét a tudományok rendszerében isvindicálni ós annak magasztos méltóságát kitüntetni kivágtuk. Azonban mindez nem gátolta az Önök- által oly nagyon magasztalt „Figyelmezőt", hogy minket évek óta