Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

PROTESTA1TS egyházi és iskolai lap. Szerkesztő- és K iadó-h i vntnl : Mária utca 10-dik sz., elsó emelet. Előfizetési <lij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ít. 50kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helybea a kiadóhivatalban Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. Nyílt levél az „Evangyéliomi prot. lap" szerkesztőjéhez. in. Az élesen jelzett különválások növelik a fanatizmust és az orthodoxiát, és visszahatásokat idéznek elő, melyek Luthert, Kálvint állították elő, és a Karaffákat, a Gl isiieriket, Loyolákat és a II. Fülöpféle embereket. Eenan. Elleneink, kik Ön lapjában- most uj közeget nyertek, évek óta irodalmilag mással alig foglalkoznak, mint hogy a közönséget a ránk fogott mindenféle istentelenségekkel mulattatják. Ezek közt a valóság legtöbb látszatával bír az a vád, hogy mi az egyház hivatalosan elfogadott tantételeit megbolygattak, anélkül hogy elég bátorságok volna saját nézeteinket határozott vallástételben előadni, s igy abbeli egész működésünk csak arra látszik irányzottnak lenni, hogy a vallásos köztudatot megkavarjuk, a nélkül hogy valamit tisztáznánk. Mikor azért Ön ez év elején szerkesztői működését azzal nyitotta ímg, hogy közönsége előtt maga (s tanártársai Credóját elmondani kezdte, mindjárt sejtettem, hogy az nem akar u ás lenni, mint morális kényszerítés arra, hogy mi is hasonlót tegyünk és módot nyújtsunk Önöknek istentelenségeinkre ujjal rámutathatni. ÖLök Credójának arra egyenesen felszólító végszavai megmutatták, hogy sejtelmem nem csalt, és hogy bármily erős az orthodoxiájuk, még sokkal erősebb Önöknek a másnézetüek iránt táplált gyülölsége, mely miatt látva irm látnak, hallva nem hallanak. Aki gyűlölet által el nem vakítva, elfogulatlan elmével olvasta, amiket évek óta egyház és vallás dolgában irtunk, lehetetlen nem látnia, hogy mi épen a nagy reformátorok álláspontjára helyezkedve emeljük panaszainkat a mai orthodoxok ellen, kik midőn a legmostohább \ olitikai viszonyok parancsolta confessiók által, melyek a személyes meggyőződésen nyugvó evangyéliomi kegyességnek minden időben megölő betűjét képezték, a keresztyén ember szabadságát lekötöttuek hirdetik, egyenesen a reformatio alapelve és in*entioja ellen c elekesznek. Avvagy kérdjük, mi volt az újonnan föléledt .tiszta keresztyén tudatnak azon alapnézete, mely a reformátiot szülte ? A reformátorok, csakúgy mint a íómai katholicusok, a vallás falapjául Jézus Krisztus és az apostolok tanításait tekintik. Azonban míg római katholicus felfogás szerint egyedül a papi rend dolga, hogy ama tanitásokat a sz. Írásból, melybe följegyeztettek, és a hagyományból mint élő kútfőből a híveknek csalhatatlan auctoritással hirdesse és magyarázza, addig a reformátorok minden ember személyes, elidegenithetlen jogának állítják, hogy Krisztus és az apostolok tanításait tartalmazó sz. iratokból a kegyes élethez szükséges hiendőket maga merítse, és „hogy — egy francia iróval szólva — hitbeli nézeteinek nyughelyét ugy készítse el, amint szellemi nagysága igényli." Ez azon alapigazság, melynek elismerése nélkül a reformationak jogos megindulása sem képzelhető, ennélfogva reménylem, azt még a debreceni észtagadó orthodoxia sem vonja kétségbe; ámde akkor természetesen a confessiókriak nagyobb érték nem tulajdonítható, mint a mely azokat valósággal megilleti, hogy t. i. azok az akkor külsőleg is külön szervezkedni akaró egyházi testületeknek hitükről tett hivatalos nyilatkozatul szolgáltak a világi hatalommal szemben, mely a reformatio létrejöhetését azon föltételhez kötötte, hogy nem tagadja-e meg az akkori felfogás 17