Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

bői is világos azon nézetem, mely szerint jogilag helyesen járt el a lelkész, amidőn B. és C. Összeadását megtagadta. Cegléd, 1874. dec. 13. Török József, ev. lelkész. BELFÖLD. Biharmegyében az érmelléki ref. egyházmegyéhez tartozó széplaki egyház a keresztyéni buzgóságnak és áldozatkészségnek egy oly nemes gyümölcse felett örvendezhetett valódi lelki örömmel, mely méltó arra, hogy e lapok utján a t. olvasó közönségnek tudomására juttassék. Él itt Széplakon egy reform, vallású nő, özvegy nemz. Péterffy Józsefné, szül. Nagy Mária asszonyság, ki magasztos keresztyéni érzületénél, s oly igazán tiszta s szilárd bibliai vallásos hiténél fogva nem csak körének s nemének, de az egész keresztyén társadalomnak dísze s egyik nemes fényű csillaga; kinek istenben vetett bizalma oly igen erős és ingatlan, s ki Jézusáról tiszta indulattal teszen mindenkor tanúságot s vallásos lelkületének érzetében örömmel nyugtatja magát az apostol ama szavaival: „Mind életemben mind halálomban egyedüli nyereségem a Krisztus.* Abban az iskolában tanult ő boldog emlékezetű jó édes atyjának s édes anyjának vezetése alatt, a melyben egyéb jók közt azt csepegtették a gyenge gyermekek sziveibe : az istennek félelme minden bölcseségnek kezdete; adjátok meg istennek a mi az istené; szeresd felebarátodat mint temagadat. Az ily vallásosság megszentelőleg hat a családi élet körében, s ennek hatása alatt a becsületükre oly igen iéltékeny Lukréciák, a legdrágább ékszereiket gyermekeikben kereső Kornéliák jelleme időnkint fel-felelevenül. De megszentelőleg, nemesitőleg hat az a társasági közéletben is, s oly jellemeket alkot, melyek a társadalom, a haza s a vallás érdekében hozni szokott áldozataik által a nagy közönség elismerését, köztiszteletét méltán kiérdemlik. Ily közbecsülés s általános tisztelet jutott osztályrészül a fentebb nevezett t. nőnek, ki közelebb nemeskeblüsége s vallásossága által indíttatva, isten dicsfiségére s a vallásos buzgóság emelése tekintetéből a széplaki ref. egyház templomába egy 8 változatú díszes orgonát állíttatott be saját költségén 800 o. é. frtért. Legyen kedves isten előtt az ő ajándoka, a melyet tiszta vallásos érzületében tett vala fel az Ur oltárára ; — óh hadd hallgathassa sokáig orgonánknak díszes hármóniáját íöldi megelégedésben, vidám eróben, egészségben; hadd legyen mindenha, előjöhetendő bánatában, szívére gyógyító balzsam az általa készíttetett orgonának lágy fuvalmu melódiája. Éljen ő sokáig boldogul, s legyen jutalma nemes tettének egyebeken kívül az egyház tagjainak soha ki nem haló hálája!! Orgonánk november 1-sőjén szólalt meg ünnepélyesen, a mikor is annak egyszerű felszenteltetése volt. — Margittai fitanitó és orgonista t. Dobó Miklós ur szép orgonázása alatt jól esett vallásos lelkünknek áhítatosan felemelkedni a seregek Urához; jól esett nekünk énekelni őrömmel uj éneket, sszép hangicsáló szerszámokban mondani ékes verseket. A beállított mü, mely hozzáértő bírálók szerint is kifogástalannak Ítéltetett, szépen megdicsérő műve az azt elkészített orgonaművész, nagyváradi lakos t. Jónás István urnák, a kiről édesen emlékezünk mint humánus magaviseletű, tisztelt egyéniségről, s mint magát alaposan értő orgonaművészről. Széplakon, 1874. Takács József, ref. lelkész. Külföldi egyház és iskola, Tischendorf Constantin f december 7. 1874. Mult évi december 7-dikén a lipcsei egyetem egyik legnagyobb diszét, a tudós világ egyik legkiválóbb munkását vesztette el Tischendorf Constantinban, kit e lapok olvasói a sinai codexről adott több rendbeli értesítésekből ismerhetnek. Az újszövetségi szövegitészet, melynek első úttörője Erasmus, továbbmívelői Bentley, Griesbach, Lachman stb. voltak, Tischendorfban végre oly mesterét találta, ki azt a legmagasabb pontig kifejtette, ugy hogy azontúl alig várható haladás, hacsak valami csoda által valaki az újszövetségi levelek és evangéliumok szerzőinek autographjaira nem akad. Mindjárt első lépése a Paláograhia terén nagyfontosságú volt. Ez egy palimpsestnek, azaz oly kéziratnak megfejtése volt, melyet a középkorban mázzal bevontak, s arra más mtivet írtak. Ilyen palimpsestet képeztek a 12-ik századbeli syriai Efraemnek müvei, melyek alatt az 5-ik században kelt ujtestamentomnak és septuagintabeli töredékeknek kézirata volt. E codex a párisi „bibliothéque royale"-ban van, a hol Tischendorf azt 1840-ben vette vizsgálat alá. Vegytani szerek alkalmazása által sikerült neki az eredeti újszövetségi szöveget olvashatóvá tenni, és lemásolni. E „Cod^x Ephraemi syri" megjelent 2 kötetben Lipcsében 1843 és 1845. Tischendorf akkor 26 éves volt. Már 1844-ben tette le az első alapot azon nagy fölfedezéséhez, mely nevét az újszövetségi szövegitészet mezején halhatatlanná tette, Ez évben esik ugyanis első keleti utazása, mely alkalommal ő a Sinai hegyen fekvő Sz. Katalini klastromban fölfedezte az u. n. Codex sinaiticust, mely a Septuaginta nagy részén kívül a teljes újtestamentumot, Barnabás levelét és Hermas pásztort tartalmazza. Első töredékét e nagyszerű codexet Tischendorf ez első utazása alkalmával a tüzelőül szánt ócskaságok közül vájta ki. Állott e töredék 43 pergamenlapból, és tartalmát képezték: a Krónikák első könyvének, és Esdrásnak né-