Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

el ! Ezt szeretné dr. Kolozsv. hogy én bebizonyítsam. De már ebbe nem megyek bele. Nem akarok alkalmat adni dr. K.-nak, hogy lázadónak kiáltson ki. Szerencsére megfelelhetek kerülő uton is. Addig tanítgat rá, a mig megtanulhatom, hogy „lex posterior derogat priori. A forradalom után 1854-ben más véleményben volt az egyházfőtanács, és más törvényt hozott. E törvény lényegében a következő: 1.) a theol. seminarium ideiglenesen Kolozsvártt helyeztetik el 2. az enyedi tanoda'ideiglenesen hordozza az egész költséget, miután ezt az illető elöljáróság elvállalta. 3. a theol. seminarium az enyedi főtanoda neve és elöljárósága közvetlen felügyelete alatt marad Kolozsvártt is; 4. mihelyt Enyed hamvaiból kiemelkedik, a papnövelde törvényes helyére Enyedre viszszaköltözik. 1862-ben a törvény végre is hajtatott. Ez a leguiabb törvény. Szerintem már 1858-ban és 1861-ben ezen törvény végrehajtását „óhajtá" a communitás *) s ezen óhajtását a zsinaton fejezte ki. A szakértő J. Y. pedig ezen óhajtást hasonlította össze a lutrira tevők óhajtásával s csodálkozott erősen, hogy én ebből jogot formálok. Persze én jogot nem lormáltam, hanem előadtam, hogy egy illetékes testület egy jogos dolgot kért felsőbb hatóságátói. Mert a kormányhoz és törvényhozó testülethez a legjogosabb követeléssel is csak kérelem alakjában lehet járulni. Ezt kérdezze meg J. V. az első éves jogászoktól, ha nekem nem hiszi el, s azt tanulja meg, hogy a logikát nem neki találták fel; mert : az egyházfőtanács nem „rendelte" Kolozsvárra a papnöveldét, s nem is „rendelte" vissza Enyedre, hanem egyesség szerint elhelyezte Kolozsvártt, s törvónyszerint visszahelyezte Enyedre. A papnövelde áttételének kérdésében szakértők és nem szakértők az A. C. I. R. 10 titulusára hivatkoznak. (Approbata Constitutio.) Soha se hittem volna, hogy ezen ártatlan Caputtal annyi bajom legyen. Az emiitett lapok 41. számában nevezetesnek mondám a J. V. okoskodását az idézett t. cikk felett. Mea culpa mea maxima culpa. Ugy kell nekem. Ezért vagyok kénytelen még egyszer a J. V. okoskodásáról (lucus a non lucendo) bírálatot irni. Az A. C. I. R. 10 Tit. 1. 2. és 3. articulusai szólnak a collegium állapotáról. Nem írom ki többé ezt a már temérdek festéket igénybe vett t. cikket. Felolvasottnak tekintem. Már most azt kérdem : van-e logika J. Y. azon következtetésében, hogy mivel 1622-ben collegiumnak legalkalmasabb helyül Kolozsvár Ítéltetett, s mivel 1630-ban statuáltatott, hogy a fehérvárt levő collegium a fejedelem akarata szerint vagy Fehérvártt vagy Kolozsvártt continualtassék és renováltassék, mondom azért az Enyedről Kolozsvárra áthelyezett papnövelde költségeinek fedezése az *) A Kikán belől levő négy egyházmegye egyetemes gyűlése.) enyedi tanoda jövedelmeiből épen jog és törvény szerint lehetséges. Mert csak az 1622-ben keletkezett 2-ik articulus mondja, hogy a fejedelem — ha akarja — mind két helyen erigáljon akadémiát. Az 1630-ban kelt 3-ik articulus már csak azt mondja, hogy vagy Fehérvárttt vagy Kolozsvártt continualtassék ; és a fejedelemnek Fehérvárit tetszett continuálni az ott erigált co'legiumot s a „fiscalitasnak nevezeti alá tartozó" javak is azon collegium számára biztosíttattak, a mely Fehérvártt virágzott. S azóta a Bethlen-tanoda jogviszonyai is egészen másként alakultak! Gondolom, hogy a J, Y. okoskodásának alapjául szóló tényeket mind felhoztam s még azokat se hagytam ki, a melyeket ő sattöbbikkel pótolt; nehogy nagy vitézül újból a körmömre akarjon koppintani. T. i. azzal vádolt, hogy nem idéztem teljesen az ő állításának alapjául szolgáló törvényt. J. V. azt hitte, hogy ha ő válaszában a 30-ik titulust egészen idézi: azzal már helyre \an hozva az első cikkében elkövetett logika. Nem segit azon sem az Approbata, sem aCompillata minden articulusa! annyival kevésbbé az a sok silány adoma, mert a conclusiot hajította el ugy első cikkében, épen ugy, mint a tisztességes hangot válaszában. J. V. is megtanulta dr. K.-tól általános jogi szabályok idézgetésével fitogtatni szakértelmét. Csak az a szerencsétlensége hogy a szabály soha se talál a vita alatt levő esetekre. Igy ezen jogi szabályból Cui plus licet, utique quod minus est licet" az következnék J. V. szerint, hogy a ki az egész Bethlen-tanoda elhelyezése iránt rendelkezik, az el is darabolhatja a tanodát. S ezt J. V.-nek el kell hinni; mert ő szakértő. Ugy látszik azt hiszi, hogy a szakértőség csak abban áll, hogy a római jogtanból egynehány átalános szabályt megtanuljunk. De hiszen igy egy pár hó alatt minden gymnasiumot végzett tanuló szakértő lehet, s még következtető észre se lesz szüksége. En nem voltam a pesti egyetemen se V i c t u s se victor a jogi tudományokból, de azért állítani merem, hogy az enyedi tanoda részei felett még az se rendelkezhetik, a ki törvényes korlátok között az egész felett rendelkezik ; mert a tanoda történeti alakulása, különös törvények és alapitvánjok természete nem engedik. Egyébiránt a papnövelde áttételére nézve megadom magam J. V.-nek, „mert — ugy mond ő — Ballagi szerint, a mely főtanodában theologusainkat a mai követelményeknek megfelelőleg akarjuk kiképezni, ott legalább 25 rendes tanárnak kellene docealni" *) kétségkívül ez a 25 tanár mind a szegény theologusokat kell hogy doceálja, mert azt csak J. V. se teszi fel kalvinista létére, hogy például az orvosokat doceáló eléadás opus operatumként hasson a theologusok kiképzésére. Már pedig Enyeden se huszonöt tanáit nem tudnak fizetni, sem tanulót nem kapnak a ki 25 tanárt kihallgasson. De ha ez a 25 tanáros főiskola a mai kor követelménye a theologusokra *) A szíves olvasó tekintse meg, mit mond Ballagi a Prot Egyházi és Iskolai Lap 1874-iki 41. számában ezen kérdésről.