Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

nézve, akkor Lejdából, HeidelbergbŐI, Jenából stb. mind Kolozsvárra kell jőniök a deákoknak, mert azon egyetemeken is legfölebb 6—6 tanár doceálja őket. Kolozsvártt legalább egy kis logicat tanulnak J. V.-től, aki azt mondja, hogy segíteni akar valamit az enyedi tbeol. facultás (sic) **) viszonyain, mert bizony ráfér. Makkai Domokos. Selmecz, 1875. febr. 5. Nagytiszteletü ur ! A f. évi januárius 24-kén tartott nőegyleti közgyűlésben jelenté annak t. c. elnöke Kachelmann Eszther, hogy az egylet egy jelentékeny, 921 frt. 18 krból álló hagyomány birtokába jutott. A hagyományozó Hell Adalbert nyugalmazott m. k. bányatiszt, ki mint magányos ember 86 éves korában jobb létre szenderült. Megtakarított fillérein osztoztak végakaratja szerint: a házi asszony, az ápolónő, az ev. nőegylet s az alakuló félben levő óvoda. Ő a ki család nélkül volt, gyermekeivé fogadta tőle telhetőleg a község kicsinyjeit, az elhagyottakat s a gyámol nélküli árvákat. A ki pedig az ev. nőegyletet a fent jelzett jelentékeny hagyományban részeltette, az r. kath. hitű volt! Az ev. jótékony szellem hódította meg s nyerte meg az igazán keresztyéni s szent ügynek. Legyen áldva emléke! Gyúlaszsza fel pedig mennél több kebelben az áldozat- s szolgálatkészséget a sz. ügy körül, mindenhol s mindenkor ! Hándel Vilmos, evang. lelkész. Kaposvár érdekében. (B. Somogyból.) Hajdan, ez előtt csak 2—300 évvel, — midőn a reformátio által meggyújtott világosság hazánk minden vidékén kedvező fogadtatásban részésült; midőn itt lent a jó somogyiak körébe is Sztárai, Szegedi és a Yeresmartiak apostoli buzgósága folytán, határtalan lelkesedéssel nyittatott ut a hitújítás befogadásához: Somogy megye, fényes ecclézsiái által méltó helyet foglalt el a baranyai s később a veszprémi superintendentia gyülekezeti sorában. Sziget, Kaposvár, Babócsa, sőt Marczali is, Lámpe szerint már 1553-ban előkelő helyet fogtaltak el a somogyi Senioratusban, — Kálmáncsa pedig épen püspöki székhelynek lenni mondatik. Ma azonban, fájdalom ! Kaposvár és Szigetvár — melyek Tóth Ferencz feljegyzései szerint a somogyvidéki senioratusok elnevezésére jelzőként szolgáltak, — nagyszerű emlékoszlopai a Pázmán Péter által ke**) Ugy látszik J. Y. s még mások facultas alatt a tanulók összeségét értik. Éu itt Enyeden még csak ott vagyok, hogy facultas alatt az egy tanszakhoz tartozó tanárok testületét értem. Igy azt gondolom, az enyedi theol. tanárok viszonyain akar valamit J. Y. segíteni. Még egyszer: Nosce te puer ! reszttil vitt szomorú missiónak, s mint tisztán cath. jellegűek, a hitújítás történeti szerepéből csak a mult eseményeinek holt képét viselik. Vájjon nem lehetne-e a halottat halottaiból feltámasztani? vagy : hátha nem is holt meg, hanem csak aluszik ? . . . Ha szerény kis körét cikkíró azon befolyás- és tekintélylyel tudná imposánssá tenni, — mivel egy erkölcsi testület p. az egyh. megye rendelkezik, — nem a legnehezebb feladat állana előtte, hogy Somogy megye székhelyén Kaposváron, az elaludt profcestantisraust uj életre szóllitva, bizonyságra hívja önmaga iránt. Ez előtt, gondolom hat évvel, meglett kísértve hogy Kaposváron, ugy miként nem épen régen Pécsett és Egerben is, a két protestáns felekezet teljes unióval egy kis gyülekezetet alkosson. Számitások is lettek téve, s innen amonnan 600 forint lett (?) volna biztosítva egy ideiglenes lelkész-tanítói állomásra, de mint tudom, lakkely hiánya miatt a dolog akkor abba maradt. Ma, a dolog ott áll, hogy Kaposvár intelligens osztályának egy tekintélyes részecskéjét a protestáns hitfelekezet tagjai közé számlálhatjuk ; ügyvédek, tisztviselők, iparosok, sőt a földmivelő s alsóbb osztályú lakosság sorából bírjuk azt a számot, s a szám mellett azon erkölesi és anyagi képességet is, mely kész alap arra, hogy Kaposvárott egy ev. protestáns ecclézsia halottaiból mint phönix uj életre támadjon. Volt alkalma cikkírónak oly társaságba lehetni, hol a többek közt a kaposvári ref. hitsorsosok ügye is szóba jött, s ott egy vagyon s szellemi műveltség tekintetében is igen befolyásos egyéntől azt hallani, hogy a dolog ma már ott áll, hogy „csak egy szó kellene"; a mi pedig magát a Kaposváriak buzgalmát s ügyszeretetét illeti, szabad legyen annak jellemzésére egy ottani kiváló egyéniség eme nyilatkozatát idézni: „csak volna hová, még a köznapi isteni tiszteletre is eljárnék." Akkor természetesen a sok mindenféle között (a mit nem e közlemény tiszte elbeszélni) nem történnék meg még az sem a mi egy alkalommal megtörtént, hogy egy protestáns, papi családból származott család a prépost plébánoshoz küldi el gyermekét, és talán épen egy prot. lelkész ott létében (?) megkereszteltetni. Statistikai adatok nincsenek ugyan cikkíró kezénél, s kimerítő calculust előterjeszteni sincs módjában: de biztos tudattal bir az iránt, hogy ha a b. somogyi egyh. megye egyik tekintélyesebb lelkésze csak azt az „egy szót" emelné fel ma Kaposváron, még a mostani nehéz idők dacára is, talán már nem sokára ott állana a megyei székvárosban egy prot. templom, ós Kaposvár sie'ne megmutatni, hogy hajdani nagy nevéhez méltólag szellemi törekvés- és anyagi áldozattal, ipar :odik régi nevét és tekintélyét visszaszerezni. A kik a belmissiót szeretik emlegetni, most szóljanak csak „egy szót" a dologhoz, illetőleg tegyenek még egyszer próbát : és Somogy megyének szókhelyén lehet majd egy tekintélyes ecclésia. melyben az egyh