Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-04 / 1. szám
jubilánssal egyetér'őleg fognak hozatm, nem mulasztjuk el annak idején értesiteni e lap közönségét. Jena 1873. nov. 28. Dr. Lipsius. Blochmann. Lange. Stier R. Könyvismertetés. Egy káldei okmány a vizözönről. A Chaldaean account of the Deluge, from terra cotta tablets founcl at Niniveh, and noiv in the British Museum. Tivo photographs, ívith translation and text by Geo. Smith, of the Orientál department, British Museum-London, 1872. W. A. Mansell and Co. 1—7.1. nagg 4-r. Ugy látszik, hogy korunk a szellemi nyeremények kora. Álig fedezte fel Tischendorf 1859-ben a biblia egyik legfontosabb, még eddig a legrégibbnek tekinthető codexét, a sinai kéziratot, mely e lap f. évi 13-ik számában ismertetve is lőn, — már ismét egy igen nagybecsű okmány van kezeink között a biblia egyik sajátszerű elbeszélésére, a vizözönre vonatkozólag. Az emberi elme sokat foglalkozott e kérdésekkel: honnan keletkezett az az elbeszélés, a melyet a biblia a vizözön előtti emberekről, azok hosszú életéről eléad? hol volt az első emberek lakhelye, a paradicsom? és honnan származott a vizözön mondája? Az emberek e kérdések megfejtésére nézve teméntelen elméletet és magyarázatot állítottak fel, elkezdve a betűszerinti és észszerütlen magyarázaton a legtúlzóbb rationalismusig. Da mind ez ideig semmi kielégítő feleletet nein tudtak adni e fontos kérdések megoldására. Nem, mert a görög korszak előtt tejesen hiányoztak az adatok, a melyek ily nagy-fontosságu kérdéseknél alapul szolgálhattak volna. Azonban a Ninivehben közelebbről történt kutatások oly két táblát (f ég!át) juttattak az emberiség birtokába, a melyek ha az elébbi kérdéseket ezúttal teljesen meg nem fejtik is, de mindenesetre uj és az eddiginél tisztább világot vetnek azokra. Ez okból helyén látom a bibliii tudomány emez ujabb okmányát e lap t. olvasóival kissé részletesen megismertetni Tudjuk, hogy Berosus, káldei pap, Kr. e. 260 körül megírta a babylon-ká! dei birodalom történetét*) a templomi irattárakban tett kutatásai alapján. Az itt nyert adatok nyomán egy elbeszélést is közölt a vizözönről említett munkájában, a mely meglepőleg hasonlitott ahoz, a melyet a Mózes első könyve eléad. De a theologusok kétségbe vonták ez elbeszélés hitelességét. Részint annak a biblia elbeszélésével való felötlő hasonlatából, részint ab• ból, hogy Berosus Kr, e. 260 körül élt, tehát ismerhette és átvehette a biblia elbeszélését, részint pedig, mert semmi oly káldei adatot nem lehetett felmutatni, a mely a Kr. e. negyedik századnál régibb lett volna, azt húzták ki, *) E történetnek ma csak töredékei vannak meg,.,, melyeket Richter Lipcsében 1825-ben kiadott. Ugyané töredéket C o r y is kiadta „Ancient Fragments" cimü munkájaban. hogy a Berosus elbeszélése nem eredeti, csupán módoltott másolata a bibliai elbeszélésnek. Ide járult az is, hogy azok a theologusok, a kik e kérdéssel foglalkoztak, mind a bibliai inspiratio feltétlen hivei levén, nem tudták elképzelni, hogy a biblia a vizözön mondájára vonatkozólag csupán másodrangú kútfő lehessen, s létezhessék okmány, a mely tekintélyre nézve felül álljon a biblián. Azóta e kérdés eldóntöttnek látszott egészen a legújabb ideig. Nem is igen bolygatta erről az oldalról senki, mert nem volt biztos alap, a mire támaszkodni lehessen. Azonban a Smith György, jeles régiség-buvár, ügyessége kimutatta, hogy a Berosus elbeszélése hiteles és nem a bibliai monda másolata. A Smith értesítéséből az is kitűnik, hogy mind a mellett, hogy a vizözön mondája Babylon vidékén nyerte azt az alakot, amelyben azt a Mózes könyve eléadja, szoros kapcsolatban áll a Mahabarata és a Puranak által említett mondákkal ; sőt az is kitűnik, hogy a sémi népnek a Tigris és Eufrat vidékére letelepedése előtt, ott egy művelt nemzet élt, annak virágzó Lodalma volt, s ebből vette át a sémi nép a vizözön mondáját más mondákkal együtt. Ugyanis Berosus, Abydenus és Menander szerint Kr. e 1700—2000 évvel egy ős hegyi nép, egy scytha nép, élt a Tigris folyótól északra fekvő elámi hegyek közt, a mely az ugro-altaji nyelvcsaláddal rokon nyelvet beszélt, az ékirásna'^ feltalálója, terjesztője, s a történetírásnak nagy kedvelőj? volt*). E hegyi nép felkerekedvén, ott hagyta ősi fészkét és lejött a Tigris és Eufrat közti termékeny) síkságra ; arra a földre, a melyet a biblia káldeának nevez. E nép magát uj hazájában „akkadoknak ("J^^), s nyelvét „a k k a d nyelvnek" nevezte. Fejedelmei ugy látszik eleinte Ur-ban laktak az Eufrat nyugoti partján, s uralmukat lassanként egész Babyloniára kiterjesztették. Később azonban e helyen külön független királyságok alakultak, a melyek mindenikének meg volt a maga fővárosa, a mely nemcsak a fejedelem székhelye volt, hanem egyszersmind központja volt a tudományosságnak és irodalomnak is. Ily fővárosok voltak U r, a honnan a zsidó hagyomány Ábrahámot származtatta, továbbá N inivé, Larsa, Agane, Bábel, Erekh, Sur i p p á k**) és N i p u r, mely négy utóbbit a keztink alatti ékiratok is emiitik. Miként később a Ptolomeusok, ugy látszik az akkadok fejedelmei is nagy kedvelői és előmozditai voltak *) Wéber Gy. Világtörténet. 5 köt. 161. lap. Ez oly fontos mozzanat, a mely megérdemelné, hogy ne csak theologusok, hanem philologusok és historikusok is foglaikozzanak e kérdéssel. En azt hiszem, hogy a Kahlea terén tatt és teendő felfedezések nagyobb világot fognak deríteni az ős magyarok eredetére, történetére és nyelvére, mint a bokharai és tibeti utazásoknak sikerült. **) Surippák vagy a Berosus által emiitett Sippara, a melyet a káldeabeliek „a nap városának" neveznek, valószínűleg nem más, mint Sipar („a nap Lkhelye"), ma Sura, mely megfelel a biblia Sefar vaim elnevezésének.