Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

a tudományosságnak és irodalomnak. Tartományaik fővárosaiban könyvtárakat alapítottak, s oda nemcsak saját íróiknak munkáit gyűjtötték össze, hanem lemásoltatták é3 összegyűjtötték azokat is, a miket a többi tartományok irói a csillagászatra, föidmivelésre, törvényre, történelemre és költészetre vonatkozólag iríak. így alapította meg az Aganei híres könyvtárt egyik Sargon Kr. e. 1700 körül, kinek fia Naram-Sin azt az ur-i, érekhi, s más könyvtárakból szerzett másolatokkal szaporította, így alapíttattak könyvtárak Úrban, Larsában és Erekhben, s egyebütt. Az altaji népekkel rokon akkadok után nemsokára egy sémi gyarmat is telepedett le Káldeábau, a melyet a tartomány urai, sajátságos nyelvök miatt „kutya nyelvüeknek," vagy Sumiriknek neveztek, mely elnevezés később helynévvé vált, és valószínűleg nem más, mint az ó testamentorn „Sinár" elnevezése. E sémi nép eleinte alárendelt helyzetben volt, s kereskedéssel és iparral foglalkozott. Később azonbau a műveltség az akbadoktól hozzájok is béhatott; ők is megkedvelték a tudományokat, lunen van, hogy nuár nagyon korán lefordították az akkadok munkái egy részét saját nyelvökre, s könyvtárakat alapítottak. E könyvárak egyike volt a ninivei, a melyet Assurbanipal az Assarhaddon fia, a fennebb érintett tudománjokra vonatkozó munkák assyr fordításaival 03 különböző kiadásaival gazdagított, mely fordításokat téglákra *) és papyrusra írtak, ékírással. Ez utóbbi, az Assurbanipal által alapított könyvtár az, a melyet Layatd közelebbről a ninivei romok közt, a hajdani assyr királyi pa'.ota omladékaiban felfedezett. Layard azoLnal intézkedett, hogy a felfedezett drága kincs Európába küldessék. D>3 fájdalom, sem a pakolásnál, sem az elküldésnél nem fordítottak elég gondot a feltalált iratokra. Az irattáblák a pakolás közben ezer meg ezer darabra törtek, a felpakolás után pedig több láda irat a Tigris folyóba esett és odaveszett. É^ igy csak tizenkét tábla jutott el a brit muzeumba, az is darabokra törve. A brit muzeum mythikai és mjthologiai osztálya aztán ez irat-töredék eket átadta Rawlinson-, Norris-, Cox- és Smithnek összerakás és elolvasás végett, a kik a nekik átadott töredékeket összeö 1 rakták, az azokon levő ékiratokat leolvasták, az assyr szöveget angol nyelvre fordították és az összerakott irattöredékeket lefényképeztették, s igy megmentették és megismertették a világgal. E féifiak fáradságos munkája sok világot dérit az assyrok történetére, s kétségtelenné teszi előttünk azt, hogy az assyrok mythologiájokat, a vizözön mondájával együtt, az akkadoktól nyerték. A Smith értesítése szerint, a Ninivében talált tizenkét táblán talált mondák egy naphősre, Izdubarra, vonatkoznak, s egy mondakört alkotnak, — ugy azonban, hogy minden egyes tábla egy-egy külön álló, de a több i*) Az assyrok irataikat elébb lágy agyag táblákra irták, az igy elkészített lapokat megégették, s ez úton állandósították. Az igy elkészített táblát nevezik terra cotta táblának. _ S PAPA ekkel összefüggő mondát ad elé. A vízözönről s^óió monda a tizenegyedik táblán van, amelyet Smith 80 darabból állított össze. Ilyenformán a tizenkét monda megfelel az év tizenkét hónapjának, és az állatöv tizenkét jegyének, s ebből a tizenegyedik táblán levő monda épen annak a hónapnak felel meg, amely Kákhában nedves, esős szokott lenni, t. i. januáriusnak, A kezünk alatti monda szövegének tartalmából az tűnik ki, hogy az egyike a későbbi assyr dolgozatoknak, hogy annak eredeti szövege az érekhi*) könyvtárból került Ninivébe, és vagy sémi nyelven volt irva eredetileg, vagy ha nem, akkor korán történt az eredetinek sémi nyelvre való fordítása. De hogy ez okmány eredetije mikor Íratott, vagy mikor fordíttatott le, azt bizonyosan meghatározni nem lehet. Hogy nagyon régi, ennek bizonyságául Smith azt hozza fel, 1) hogy a kezünk alatti okmányban variansok és magyarázó jegyzetek vannak, amelyeknek az okmány eredetijének létre jötte után kellett abba becsúszni; 2) hogy az assyr fordító vagy másoló ne.n ismervén az eredeti okmány némely régi hieratikus jegyeit, s következőleg lefordítani sem tudván , meghagyta és átvette azoknak eredeti alakját. A kezünk alatti okmány régiségére mutat az is, hogy Smith összehasonlítván ezt az I Sargon idejéből keletkezett okmányokkal, ugy találta, hogy az sokkal régibb ennél. Ilyenformán a kezünk alatti vizözön-monda akkad eredetije korábbi a Krisztus előtti 17-dik századnál. S ha már a Ninivében talált, és egy naphős körül csoportosított mondakörnek, vagy külön részekből egy egészszé alkotott hős-költeménynek, ersdetije a Kr. e. 17. században létezett, akkor az egyes részeknek még régiebbekuek kell lenniök, s csak ezek egyenkénti eléállása utáa szedhették össze, s jöhettek létre variansok és magyarázó jegyzetek. Az assyr fordítás eredetijére nézve Smith továbbá ugy vélekedik, hogy annak, amint azt a szövegből ki lehet venni, egy oly uralkodó korában kellett létrejőni, aki a mythikus korszakba tartozik, s akinek nevét, minthogy ez oly monogrammokkal van irva, a melyeket ő phonetice elolvasni nem tud, a név jelvényeinél fogva Izdiibarnak nevezi. Ide mutatnak a kezünk alatti mondában eléadott mozzanatok, milyenek az a házasság, amelyet Istár istennő Izdubárnak ajánl ; ama korszak szörnyei; Izdubarnak az istenekről való látomása ; az ő utja az átvál tozott Sisithez ; továbbá az Erekh városa mythikus meghódításáról szóló különös elbeszélés, a melyrélfogva azok az istenek és szellemek, akik e városban laktak, állatokká változtak, csakhogy a hódító dühét kikerüljék, — mindezek oda mutatnak, hogy a monda a történeti korszak előtt *) Ezt bizonyítja az is, hogy Assurbanipal, a kinek idejében a vizözön mondája assyr nyelvre fordíttatott, szoros viszonyban állott Erekh várossal. Midőn egész Babylonia ellene lázadt, Erekh hű maradt hozzája, s azért Assurbanipal visszahelyezte oda a Nana istennő hires képét, a melyet at elamiták azelőtt 1635 évvel onnan elvittek volt.