Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

alkotó missiója" nem lehet; hogy az általam vallott egyházpolitika időszerű, szüksógkópeni és igy helyes ós üdvös is. Ez általános elvi kérdések vitatása után, most még valamit azon részletekről, azon „apró teendők láncolatáról, melyektől ' függ társadalmi újraéledé­sünk, mely egyedül képes elháritani fejünkről a fe­nyegető veszélyt"; azon egyenes gyógyszerekről, me­lyeket Dapsy ur cikkében bajunk ellen ajánl. Érezve a baj nagyságát, épen nincsen kedvem a tréfára; de ha az ajánlott eszközöket nézem, ön­kénytelenül is eszembe jut azon ember banalis eljá­rási módja, ki egy vizbe halót fogván ki, a helyett hogy a lehető élesztósi kísérletekhez fogott volna ízibe, először is szópen megfésülte a szerencsétlen áldozatnak viztől összecsapzott haját. Nem „a protestáns tanügy rendbehozása* ellen vau kifogásom; hanem erről talán mégsem elég any­nyit mondani, hogy itt százados mulasztásokat kell kipótolnunk s azután e vádat lerontani, egy félti­zedre reducálni, a kijelölt feladatot semmivé tenni ilyen hozzátétel által: „hogy tanügy tekintetében el­jussunk legalább oda hol a réformátió után apáink á lottak, mint ezt a mult század végétől egész 1867-ig élt kitűnőbb országos te­kintélyű fór fiaink névsora igazolja." Hát az az első megmentő indítvány: a tauárok pontos fizetése s hogy ez megtörténjék, a fizetési alapoknak bankokba való betétele, s a kezelési költ­ségnek a tanári fizetésből való levonása és fedezéke ? Nem az a baj, vagy legalább általános baj, uraim, hogy egy-két órával később kapunk euni, mint különben rendes időben kellene; hanem igenis az, hogy eleget, tisztességesen későn sem kapunk. Az, hogy a tanitó-testület Magyarországon, elégte­len fizetóse miatt, szemlátomást rohan az anyagi nyomor felé, hogy maholnap három bukott ember között, ha el sem olvassuk a névsort, biztosan tudni fogjuk, hogy kettő tanitó. Az, hogy ez anyagi nyo­mor, szellemi, erkölcsi bukást von maga után; a ta­nitó elveszti, tekintélyét, becsületét elsőben a társa­dalom, aztán tanítványai előtt, kik előtt, ha nevelni akar, mindőn tekintetben tisztán, mint példánykóp tartozik föllépni. Persze, a tanítónak is van szeme; azért hogy elejét vegye a szégyennek .. . megindul közöttünk az élelmessóg... Az egyik gazdává leszen, a tanárság csak vasárnapi foglalkozás; a másik, szerep­körén kivüUső vállalatokba bocsátkozik: vidéki újságot gründol, városi tanácsosságot keres, akkor, mikor a tanítói hivatal ha eredményeket akar felmutatni, osz­tatlan munkásságot, folytonos tanulmányt, saját szak­jába vágó örökös szemlélődést, megfigyelést, tapasz­talatgyűjtést igényel s mikor csak a tanitó nem szol­gálhat két urnák s a toll ós az eke, a könyv ós a tárca nem egy kézbe való. Azórt elegendő, a teljesített munka hoiderejé­hez mórt fizetés az első s ha a tanár nem máról holnapra fog tengődni, pár napi késedelem nem fog nála mindjárt háztartási zavart idézni. Mig be nem látjuk azt, hogy a tudomány nem poésis, hogy ke­nyérhajon is megéljen, addig nagyszerű, szép iskolai terveket csinálhatunk ugyan, a protestáns tanügyet erre is, a másik oldalára is fordíthatjuk kedvünk szerint, de virágzó protestáns tanügyünk, mint sze­retjük nevezgetni: egyházi veteményes kertjeink, nem , azok szánandó nyurga tengőceink lesznek, s ha csak ilyen productiora van kilátásunk, jobb ha a kertész­kedésről egészen lemondunk. Hogy is szól csak a régi magyar gazdálkodási szabály ?.. A kinek pénze nincs, ne muzsikáltassa magát. Dapsi ur mentő eszközében már egyebek közt azórt sem bizom, mert itt kifejezett nézeteimmel ellen­kezik; mert ahelyett, hogy növelné, csökkenti a tanárok különben is elégtelen fizetését. Kedvezőtlenebb időben nem is jelenhetett volna meg indítványa, mint épen most, midőn mint tudjuk, országos hitelű bankok is rutul megcsalták a bennök helyezett bizalmat, s midőn rájuk most méltán, mostoha, tartózkodó idők jár­nak hitel dolgában. Eu nemzetgazdász, igaz, hogy nem vagyok, de hát csakugyan félek attól a „conto corrente"-tól. A tartaléktőke javára 20°/0 , elnöki illetőségbe 3°/0 > igazgatóságnak 6°/0 , vezénylő igaz­gatónak 2°/0 > hivatali személyzetnek 4°/0 , a vá­lasztmány rendelkezésére l°/0 ... igy olvasom azt a bankok kontójában s kedvem ugyan majdnem van oda meuni hivatalnoknak, de pénzem ugyan be nem adom. S nem az a baj az intézetek tőkéinek keze­lésében, hogy házias, hanem az, hogy néha túlságo­san patriarchalis, kevósbbó élelmes s kiszámítás nélküli. Általában kevesebb szónoklat, több cselekedet; kevesebb bombast, több komolyabb, igazi szakértő ügyfeletti gondolkozás; kevesebb felekezeti kevélyke­dós, több egyetértés; kevesebb terjeszkedési vágy, a meglevőknek erősebb fentartása : ezekre kellene ma

Next

/
Thumbnails
Contents