Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

a magyar protestáns egyháznak magát elhatároznia s ügyét aztán gyorsabban, sikeresebben oldhatná meg. MITROVICS GYULA. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítés. A pesti reform, főgymnasium kebelében az 1873/4 iskolai év első felének végén a következő időkben tartatnak meg a szigorlatok és vizsgálatok. Febr. 12-től 24-éig a rendes növendékek szigorlatai. 19-én az érettségi vizsgálatra menendő ifjak előleges magánvizsgálata, 20, 21, 22-én Írásbeli érettsági vizsgálat, 25-én szóbeli érettségi vizsgálat. Ugyanezen napon a délutáni órákban az I. II. III. IV. osztály: 20-án pedig az Y. VI. VII. osztálybeli magán tanulók vizsgálatai. A nagy körösi főgymnásiumban aa Írásbeli érrettségi vizsgálatok február hó 22. és 23. napjain fognak tartatni a szóbeliek pedig ugyanazon hó 24. és 25. napjain. Kelt Nagy-Körösen 1874. február 3 napján. Varga János igazgató. TÁRCA. Könyvismertetés. „Gyászdalok, és Búcsú-hangok" protestáns temetkezési használatra; ajánlva n. t. Debreceni Gábor urnák. Irta Gérecz Károly sárospataki okleveles tanitó. — Bolti ára 1 frt. 40 kr. nyomatott Sárrospatakon a főiskola nyomdájában. A könyv tartalma 272 lapra terjed. Az irodalom ezen ágában régen nélkülözött szakkönyv, két külön álló torészből áll. A mint a cim mutatja, az tílső része „gyászdalokat" ; a másik része pedig „búcsú-hangok"-at tartalmaz. A gyászdalok összeszerkesztésöknél fogva 7 csoportba osztvák, pontos ügyelettel a kor hivatal, és az élet több oldalú viszonyaira; az uti, és síri énekekkel együtt tartalmuk 103 külön álló darabot tesz. — A 10-ik csoport úrvacsora osztáskori énekeket nyújt 14 darabban. — Ezek után következnek a négy hangjegyre áttett énekdallamok, összesen 17 darab, melyek — ügyesen történt kiválasztások által — a könyv becsére határozott befolyással vaunak. A könyv második főrésze, mint mondók, „búcsúhangokat" tartalmaz. A „bucsu-hangok", tekintettel a korra s életviszonyokra, négy csoportban 25 darabból állanak; ezek próza- és versekben írvák, s mint élőbeszédek szerepelnek ; az ötödik csoport uyujtja a tulajdonképeni bucsuverseket. Ezekben az ékt mindennemű kötelékeihez fel lehet találni a vezérhangokat; áll összesen 65 darabból. — A toldalék innen sem hiányzik, tartalmaz közvizsgálati ének-darabokat, megnyitó és berekesztő beszédeket. Ha a néptanítók állását komoly meggondolással fontolóra vesszük, & a helyzetnél fogva, a sokoldalú körtllméayeket kellő tapasztaltsággal megvizsgáljuk, az időt, mit iskolájának és egyházának áron adott el a felekezeti néptanító — nem feledjük: ugy találjuk, hogy egy ily kellő avatottsággal, s az életből merített tapasztalattal szerkesztett szakkönyv, egyetlen tanitó könyvtárából sem hiáuyozhatik. G. K. ur, e felmutatott könyv szerkesztője, kilenc évig működött a nép között, falusi iskolában ; értvén a nép szokását, s így, mind a mellett, hogy dolgozataiban az ízléses nyelvezet kifogástalan, tiszta, népies szellem húzódik azon keresztül mindenütt. — A kacskaringós stylt, s nagyhangú üres szavakat mellőzve, a könnyen felfoghatás kifejezéseivel vonja maga után hallgatóit. Mig a prot. néptanítók vallási gyakorlatok szerint a beszéddel való temetkezésekre kötelezve lesznek : ilyen könyv, a teher e nemének viselésében megkönnyítő, s nem ritkán kisegítő eszközül szolgál. Reméljük, hogy a magyar prot. néptanítók, ügybarátok, saját érdekűknél fogva is, a „Gyászdalok, és Bucsu-hangok" cimü könyvet kellő figyelemben részesitik. Sajó-Kaza, 1874. január 1. Nagy Sándor, néptanító. BELFÖLD. Nagy tiszteletű szerkesztő ur ! Szíveskedjék még egyszer megnyitni előttem becses lapját, melynek 145—146. hasábján N. S. révkomáromi ügyvéd ur, megbotránkozva azon, hogy e lap. f. é. 4. számában, dupla paplanom alatt, figyelmemet rá is kiterjesztettem egykét szóval, azzal vádol, hogy „ellene hamis ráfogást intéztem," azon állításommal, mely szerint „Korteskedés Dunántúl" cimü cikkemet, mely napvilágot nem láthatott, épen azért írtam, mert „az ő korteskedésszerti fellépését roszaltam." A súlyos vád ellenében magamat védnem, s állitásom nem alaptalan voltát igazolnom kell, bármikép vélekedjék is a tisztelt ügyvéd ur morális fogalmaimról. — Az én védelmem nem „lovagias", hanem higgadt érveken alapuló. Azt véli ő, hogy én „szabadnak, s talán íllőuek és kívánatosnak tartom a tiszta jellemű és szelíd lelkű egy-