Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Minél inkább ismeri valaki a mai civilisatiót és cultur-államainkban a mozgató erőket, annál nagyobb csodálkozással ke'l hogy fogadja e nyilatkozatot egy oly na

gy egyház iőnökének szájából." Ezután birálat alá véve az átkokat, szitkokat és káromkodásokat, melyeket a pápa Németországra és Svájczra szórt, valamint a nevezett államok intézményei és törvényei ellen intézett lázító passusokat, igy folytatja Reinkens : „Valóban bámulatos, hogy a pápa azzal dicsekszik, hogy püskökeivel együtt szigorúan megtartja a világi hatóság iránti engedelmességet sz. Pál szellemében, s mégis ugyanazon lélekzettel a legfontosabb törvényeket, azon ürügy alatt, hogy ellenkeznek Isten parancsával, kárhoztatja, semmiseknek, lelkiismeretben nem kötelezőknek nyi • latkoztatja, és igy feloldozza az alattvalókat az engedelmesség kötelme alól, nem csak, sőt biztosítja a törvény áthágójf, s őket a vértanukkal egy rangra helyezi! ! Persze a kormányok ezúttal nem sokat félnek. Azon öntudat, hogy erkölcsi eszmét képviselnek az isteni világrendben, elősz.bja nekik kötelességüket és a történelem rettenthetlenekké teszi őket. A legfelelmesebb és legtündöklőbb pápa,, ki csak vahhaa földön létezett, III. Ince elvetette az angol Magna Chartát, eget, földet felhívott ellene, átokkal és interdictummal sújtotta; de azért a charta még sem vészéit el, nagygyá tette Anglia népétés ez nem vesztette el a keresityénséget. X. Ince Z *lus Domus Dei nevü bullájában roppant haraggal vetette el a westphaliai békét, illetőleg annak az egyházra uézete szerint káros határozatait, a múltra, jelenre és jövőre nézve érvénytelennek és semmisnek jelentette ki; VI. Pius még 1789-ben is figyelmeztető a német püspököket, hogy az egyház soha sem ismerte és fogadta el ama békekötést, — és ime, mégis a uémet püspökök, kik oly egygyek a pápával, 1872. sept, 20 án egy hivatalos emlékiratban a törvények feletti és elleni képzelt jogokat épen azon westphaliai békekötésből származtatták le, melyet a pápák két századon keresztül oly erényen kárhoztattak; IX. Pius 1868. jun. 22-én az osztrák alap'örvényeket mint aljasakat elvetette, semmiseknekjés érvényteleneknek nyilatkoztatta, — és 1873-ban ugyanazon pápa megengedte az insbrucki jezsuitáknak, hogy egy reversalis által kötelezzék magukat, miszerint ama borzalmas és alávaló törvényeknek engedelmeskedjenek." A pásztorlevél többi részeiben védelmezi Reinkens az ó katholiciamust a pápa röppentyüszerü mennykövei ellen-AHase-stipendium ügyében. A Hasestipend'um kezelésével megbízott .álasztmány részéről egy irat közlésével bízattunk meg, mely bizonyára érdekelni fogja mindazokat, a kik lapunknál adakoztak az említett stipendiumra, söt biztatjuk magunkat a reménynyel, hogy ösztönül fog az szolgálni ujabb adakozásokra, melyeknek illetékes helyre való juttatását továbbra is szívesen magunkra vállaljuk. A kérdéses irat igy hangzik : É lapok némely olvasói talán még emlékezni fognak ama felhívásra, mely a mult évi 26-dik számban közöltetett s mely igy hangzik: „F. évi junius hó 4-én ünnepelte Jéna „az öreg Hase" ötven éves jubileumát. A jubilálónak tudományos jelentősége messze kihat ugyan a mi német hazánk, a kis Thüiingia határain tul: mégis mindenek előtt itt a thüringiai ppság az, mely kevés kivétellel e nagyrabecsült férfiú lábainál és müveiből nyerte egyháztörténelmi és részben dogmatikai képzettségét is. Alólirtak ennek következtében elsőben is a thüringiai tartományegyház összes papságához; s rögtön utána a jubiláló minden többi tisztelőihez, kik i áma, mint akadémiai tanár vagy theologiai iró iránt hálaköszönettel tartoznak, azon sürgős felhívással és szívbeli kérelemmel járulnak, hogy az örömünnepet, tegyék emlékezetessé egy általáuos, tartós, az ünnepi nap rendkivüliségét kifejező, ajubilálószemélyiségével rokon s az ő tudománya követelményénekmegfelelő mii létesítésével. E célra nézve a következő javaslattal állunk elő : Önkénytes adakozások által alapíttassák egy „Hase-stipendinm". Az alapítvány Hise pártfogása alatt fog állani s neki a theologiai fakultás többi tanáraival való együttes kezelés végett át fog adatni. Közelebbi határozatokat alulirt comité által választandó bizottság a jubilálóval együtt hozand. A jubileum napján az adakazóknak egy küldöttsége kézbesitendi az addig befolyt és előjegyzett összegekről szóló oklevelet." stb. E felhívás kibocsátása után az ügy további kezelésével egy választmány lőn megbízva, mely a következő ujakból áll: Stier diaconus, Dr Lipsius egyházi tanácsos, Blochmann főpolgármester és Lange szímtanácsos, mindannyian Jénában. A választmány elérkezettnek látja az időt az eddig eredményről röviden a következőkben értesíteni a ma gyarországi prot. lap olvasóit. A mai napig befolyt 763 tallér, 21 ezüst 'garas és 6 pfenning, ebből 100 tallért a jénai tanulók egylete adott. A bevételből szállítási, nyomtatási stb. dijak fejében kiadatott 29 tallér 17 ezüst garas és 6 pfenning ; ezt levonva, az alapítvány jelenleg 734 tallér és 4 ezüst garasra rúg, mely összeg kamatozólag elhelyeztetett. Ezenkívül 396 tallér, 6 ezüst garas és 5 pfenning alá van írva s 1874, január 1-sejéig befizetendő, ugy hogy ez aláírási összeg befizetése után az alapítványi összeg 1130 tallér 10 ezüst garas és 5 pfenning leend. Es alkalommil midőn kijelentjük, hogy a Hasealapitváuyra ezntán is köszönettel elfogadunk adományokat, kérjük ezeknek beküldését Lange számtanácsos úrhoz Jénába. A további eredményről és a stipendiumra vonatkozó közelebbi határozatokról, mely utóbbiak a