Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Minél inkább ismeri valaki a mai civilisatiót és cul­tur-államainkban a mozgató erőket, annál nagyobb cso­dálkozással ke'l hogy fogadja e nyilatkozatot egy oly na gy egyház iőnökének szájából." Ezután birálat alá véve az átkokat, szitkokat és káromkodásokat, melyeket a pápa Németországra és Svájczra szórt, valamint a nevezett államok intézményei és törvényei ellen intézett lázító passusokat, igy folytatja Reinkens : „Valóban bámulatos, hogy a pápa azzal dicsekszik, hogy püskökeivel együtt szigorúan megtartja a világi ha­tóság iránti engedelmességet sz. Pál szellemében, s mégis ugyanazon lélekzettel a legfontosabb törvényeket, azon ürügy alatt, hogy ellenkeznek Isten parancsával, kárhoz­tatja, semmiseknek, lelkiismeretben nem kötelezőknek nyi • latkoztatja, és igy feloldozza az alattvalókat az engedel­messég kötelme alól, nem csak, sőt biztosítja a törvény áthágójf, s őket a vértanukkal egy rangra helyezi! ! Per­sze a kormányok ezúttal nem sokat félnek. Azon öntu­dat, hogy erkölcsi eszmét képviselnek az isteni világrend­ben, elősz.bja nekik kötelességüket és a történelem rettenthetlenekké teszi őket. A legfelelmesebb és legtündök­lőbb pápa,, ki csak vahhaa földön létezett, III. Ince elvetette az angol Magna Chartát, eget, földet felhívott ellene, átokkal és interdictummal sújtotta; de azért a charta még sem vészéit el, nagygyá tette Anglia népétés ez nem vesztette el a keresityénséget. X. Ince Z *lus Domus Dei nevü bullájában roppant haraggal vetette el a westphaliai békét, illetőleg annak az egyházra uézete szerint káros határozatait, a múltra, jelenre és jövőre nézve érvénytelen­nek és semmisnek jelentette ki; VI. Pius még 1789-ben is figyelmeztető a német püspököket, hogy az egyház soha sem ismerte és fogadta el ama békekötést, — és ime, mégis a uémet püspökök, kik oly egygyek a pápával, 1872. sept, 20 án egy hivatalos emlékiratban a törvények feletti és elleni képzelt jogokat épen azon westphaliai béke­kötésből származtatták le, melyet a pápák két századon keresztül oly erényen kárhoztattak; IX. Pius 1868. jun. 22-én az osztrák alap'örvényeket mint aljasakat elvetette, semmiseknekjés érvényteleneknek nyilatkoztatta, — és 1873-ban ugyanazon pápa megengedte az insbrucki jezsuiták­nak, hogy egy reversalis által kötelezzék magukat, mi­szerint ama borzalmas és alávaló törvényeknek engedel­meskedjenek." A pásztorlevél többi részeiben védelmezi Reinkens az ó katholiciamust a pápa röppentyüszerü mennykövei ellen-AHase-stipendium ügyében. A Hase­stipend'um kezelésével megbízott .álasztmány részéről egy irat közlésével bízattunk meg, mely bizonyára érdekelni fogja mindazokat, a kik lapunknál adakoztak az említett stipendiumra, söt biztatjuk magunkat a reménynyel, hogy ösztönül fog az szolgálni ujabb adakozásokra, melyeknek illetékes helyre való juttatását továbbra is szívesen ma­gunkra vállaljuk. A kérdéses irat igy hangzik : É lapok némely olvasói talán még emlékezni fognak ama felhívásra, mely a mult évi 26-dik számban közölte­tett s mely igy hangzik: „F. évi junius hó 4-én ünnepelte Jéna „az öreg Hase" ötven éves jubileumát. A jubilálónak tudományos jelentősége messze kihat ugyan a mi német hazánk, a kis Thüiingia határain tul: mégis mindenek előtt itt a thüringiai ppság az, mely kevés kivétellel e nagy­rabecsült férfiú lábainál és müveiből nyerte egyháztörté­nelmi és részben dogmatikai képzettségét is. Alólirtak ennek következtében elsőben is a thüringiai tartomány­egyház összes papságához; s rögtön utána a jubiláló minden többi tisztelőihez, kik i áma, mint akadémiai tanár vagy theologiai iró iránt hálaköszönettel tartoznak, azon sürgős felhívással és szívbeli kérelemmel járulnak, hogy az örömünnepet, tegyék emlékezetessé egy általá­uos, tartós, az ünnepi nap rendkivüliségét kifejező, ajubilálószemélyiségével rokon s az ő tudománya követelményénekmegfele­lő mii létesítésével. E célra nézve a következő javaslattal állunk elő : Önkénytes adakozások által alapíttassák egy „Hase-stipendinm". Az alapítvány Hise pártfogása alatt fog állani s neki a theologiai fakultás többi tanáraival való együttes kezelés végett át fog adatni. Közelebbi határozatokat alulirt comité által választandó bizottság a jubilálóval együtt hozand. A jubileum napján az adakazóknak egy küldöttsége kézbesitendi az addig befolyt és előjegyzett összegekről szóló oklevelet." stb. E felhívás kibocsátása után az ügy további keze­lésével egy választmány lőn megbízva, mely a követke­ző ujakból áll: Stier diaconus, Dr Lipsius egyházi ta­nácsos, Blochmann főpolgármester és Lange szímtanácsos, mindannyian Jénában. A választmány elérkezettnek látja az időt az eddig eredményről röviden a következőkben értesíteni a ma gyarországi prot. lap olvasóit. A mai napig befolyt 763 tallér, 21 ezüst 'garas és 6 pfenning, ebből 100 tallért a jénai tanulók egylete adott. A bevételből szállítási, nyomtatási stb. dijak fejé­ben kiadatott 29 tallér 17 ezüst garas és 6 pfenning ; ezt levonva, az alapítvány jelenleg 734 tallér és 4 ezüst garasra rúg, mely összeg kamatozólag elhelyeztetett. Ezenkívül 396 tallér, 6 ezüst garas és 5 pfenning alá van írva s 1874, január 1-sejéig befizetendő, ugy hogy ez aláírási összeg befizetése után az alapítványi összeg 1130 tallér 10 ezüst garas és 5 pfenning leend. Es alkalommil midőn kijelentjük, hogy a Hase­alapitváuyra ezntán is köszönettel elfogadunk adományo­kat, kérjük ezeknek beküldését Lange számtanácsos úr­hoz Jénába. A további eredményről és a stipendiumra vonatkozó közelebbi határozatokról, mely utóbbiak a

Next

/
Thumbnails
Contents